Tavaly, mikor életemben először jártam Trencsénben, úgy éreztem magam, mint Rejtő Henry Fécamp-ja, mikor felkerült a Csontbrigádhoz. Végtelen síkság és elviselhetetlen forróság. Az olyan frázisok, mint a „45 fok árnyékban“ az értelmüket vesztették, hiszen árnyék szinte sehol, csak a reptér puszta önmaga. Az első gondolatom az volt, hogy öt percet sem lehet itt kibírni. Aztán kiderült, hogy mégis.

10-out-r841-st.ir2-_s900

A tavalyi után hihetetlennek tűnik, hogy a hőség és a forróság nem a Pohoda kötelező velejárója. Idén határozottan hideg van, bár az is lehet, hogy csak lélekben felkészülve a trópusi klímára tűnik minden hidegnek és otthon ezt az időt kellemesnek gondolnám. Mindenesetre az esték kötelező ruhadarabja a két pulcsi. A hideg klíma is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a The Smashing Pumpkins rock´n´roll-ja fagyosabbra sikerült, mint gondoltam. Bár ki tudja. Billy Corgan énekes nem éppen egy extrovert típus.

„Pont úgy néz ki, mint Daniel Landa!“ poénkodott Billy Corgan sajtótákékoztatója előtt az egyik fotós. Mikor a The Smashing Pumpkins énekese belépett a sajtóirodába, már csak egy „Te jó ég, ki ez a horgász?” sóhaj szaladt még ki belőle, majd szabályos ágyúsortüzet adtak a profi fényképéző masinák. Hogy a horgász mennyire volt találó hasonlat, el lehet dönteni:

billy corgan

Az énekes mesélt élete legelső fellépéséről, ahol egy chicagoi lengyel bárban léptek fel, és a közönség soraiból egy srác felkiáltott: ez nem valódi! Akkor ugyanis még Corganan és James Ihan kívül egy dobgép is a zenekar tagja volt. Azóta eltelt sok év, és azok az álmok, melyek akkor még valószerűtlennek tűntek, mára valósággá váltak. De Corgan is megváltozott. Ma már nem az egész élete forog a zene és a The Smashing Pumpkins körül. Ma már olyan dolgokra is koncentrál, mint a kutyái, a macskái, a cége, a teaháza. A zenekar csak egy a kirakós sok darabja közül.

 hirdetes_810x300  

Sok mindent másképp is lát: „A rockbiznisz hülye. Nem a zenészek hülyék, a rockzenéhez kapcsolódó üzlet a hülye. Arra kényszeríti az embereket, hogy ostoba dolgokat csináljanak a sikerért. Ostoba videókat gyártsanak, ostoba szövegeket írjanak, és ne gondolkozzanak. Már rég nem arról szól, hogy a legjobb zenekarok játsszák a legjobb zenét. A rockzenében már több a rossz zene, mint a jó.“ – konstatálta.

A The Smashing Pumpkins teljes gárdája a 90-es évek óta kicserélődött, Corganen kívül mindenki elment, most az „öreg,“ 10 évvel fiatalabb generációval nyomul. És úgy néz ki, a desmotikus hozzáállásán is változtatott. Míg korábban a zenekar kvázi „egyszemélyesként“ működött, és Corgan végezte a munka legnagyobb részét, kellékeknek tekintve a többieket, most saját bevallása szerint sokkal inkább a közös munkán van a hangsúly. „Jóval őszintébb, jóval nyitottabb a zenekar így“ – vallotta meg a sajtó képviselőinek csütörtökön.

smashing-pumpkins-galeria

A sajtótájékoztatót követő szusszanásnyi szünet után máris kezdett a .týždeň szerint a legbritebb brit együttes, a Kaiser Chiefs. A zenekar nem hazudtolta meg önmagát. Ricky Wilson énekes kihasználta a pódium és az elérhető területek 99,9 százalékát, hogy kellőképpen prezentálhassa magát. Táncolt, felmászott és lecsúszott a betonfalról, haverkodott a közönséggel, kezet simogatott velük, míg a biztonsági őr a gatyájánál fogva tartotta. De a zenében még mindig a Ruby, a Na Na Na Na Naa és az I Predict a Riot sikereinek maradékát élik fel. Azért talán reményteljes, hogy pár új szám is feltűnt a repertoárjukban.

Kaiser-Chiefs-Pohoda-2013

Talán Wilson energiatúltengése után tűnt úgy, hogy a The Smashing Pumpkins elején bealszik az ember, rockzene ide vagy oda. Billy Corgan ráadásul meg is fázott, az egész koncertet vastagon körültekert sállal nyomta le. Hiányzott a kommunikálás is a közönséggel. Míg a Kaiser Chiefs egy többé-kevésbé hibanélküli Ďakujem-et is megtanult, és ismételgetett, itt a szokásos zenakarszöveg, az „Are you ready?“ sem hangzott el. Kár érte. A banda leginkább emlékezetes tagja a basszusgitáros csajszi, Nicole Fiorentino volt, akin tökéletesen látszott, hogy élvezi amit csinál. Teljesen átadta magát a zenének, és ezt a közönség is értékelte – ha ő került a nagykivetítőre, mindig hatalmas ovációt kapott.

És alighogy sikerült bemelegednünk a partiba, el is repült a csütörtöki nap a Pohodán. Talán annyit tennénk még hozzá – az idei évfolyam nagy nevei lehetnek az oka annak, hogy az a fesztivál, amit kizárólag szlovák szívügynek gondoltunk, már szintén multikulturalizálódik. Jóval több angol szóba botlik az ember a sátrak és a koncert közönségei között, mint tavaly. De így legalább kipróbálhatjuk, megérte-e a befektetést a tavaly egész évben becsületesen látogatott angol nyelviskola.

Lengyel Diana

Képek forrása: sme.sk, pohodafestival.sk, pravda.sk, topky.sk

Ajánlott bejegyzések:

Leszállási engedély megadva

Zenék és napraforgók

Az első alkalom

Napfény a hóalagút végén

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!