Világbékét és bicikliket!

A pénteki nap a „10 perc eső – egy óra napsütés“ ciklus jegyében telt Trencsében. Bár Glastonbury-hez mérhető sár kicsit sem volt, lépten-nyomon gumicsizmás emberekbe lehetett botlani (tegyük hozzá, mi is abban nyomultunk). A nap másik sztárja pedig a kerékpár volt. Ez utóbbi előhozta az egyes zenekarok tagjaiból a gyerekeket.

A fesztivál több mint 4/5-e telt be péntek késő délutánra, de a szervezők meglátása szerint már így is átlépték a tavalyi éves látogatószámot. A pénteken érkezőknek (köztük további Körkép taggal) csak 1-2 óra kellett, hogy akklimatizálódjanak, felvegyék a ritmust, és elkapja őket a „pohoda feeling“. Az a „pohoda feeling“, miként már említettük) amire idén nagyon sok külföldi is rákapott. Hogy miért? Erről a főszervezőt is megkérdeztük:

„A nagy neveknek köszönhetően, mint mondjuk az Atoms for Piece, amelyeknek nagyon komoly rajongó bázisuk van, akik komolyan képesek több száz km-t is utazni, hogy lássák kedvenceiket.“ – válaszolt Michal Kaščák a Körkép kérdésére. A másik oldalon, a Pohoda egyre nagyobb és nagyobb nemzetközi figyelmet kap, elég csak a Festival Awards Europe döntős helyezéseire gondolni az elmúlt két évben. De maguk a volt fellépő zenakarok is terjesztik az igét: „Amit visszahallotam bizonyos körökből, Geoff Barrow a Portishead-ből folyamatosan dícsér minket.“ – jegyezte meg a főszervező, és ennek csak örülni lehet. Annál is inkább, mert  a nagy nevek „levadászása“ nem megy csak úgy, magától. Kaščákot itt viszont egy kis hátszél is segítette. A korábbi koncertek hátszele.

„Nick Cave ügynöke Moby ügynöke is egyben (szerk. megj.: Moby 2011-ben lépett fel a Pohodán), az Atoms for Piece ügynöke a Portishead ügynöke is egyben(szerk. megj.: a Portishead is 2011-es fellépő)“ – avatott be Kaščák. És ki tudja, mit hoz a jövő. Hiszen ahogy frappánsen meg is jegyezte egy újságíró, korábban Berry Adamson szólóban lépett fel a Pohodán, idén pedig már Nick Cave-vel és a The Bad Seeds-szel érkezett vissza. Nem lehetetlen, hogy az idén az Atoms for Piece-szel nyomuló Thom Yorke legközelebb talán …

„Ez attól függ, hogy marad-e elég bicikli Thomnak.“ – viccelődött a főszerező. A bicikli pedig honnan jött? Idén először a Pohodán is Artist Village-et építettek, vagyis a zenészek közös részen vannak elszállásolva, és nem a színpadnál teszik le őket közvetlenül hanem kicsit távolabb. A fellépési helyre viszont el kell jutni valahogy… Kaščák és csapata először kicsit félt is, elsősorban attől, hogy milyenek lesznek az együttesek reakciói a biciklikre. Vagyis, hogy mindenkinek a saját színpadához kétkerekű járműveken kell megtennie az utat (kivéve azt, aki a Nagyszínpadon lép fel, mert az sétálhat is). Kicsit ökölógiai megfontolások is voltak az ötlet mögött (tavalyi bejegyzésünkben említettük is, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre – szelektív hulladékgyűjtés, és hasonlók). Félelmük alaptalannak bizonyult, a zenekarok nagyon jópofán vették (a Nagyszínpad előtt üres téren rendszeresen fel-fel tűntek a biciklin rallizó együttesek), sőt kerékpár hiány mutatkozott meg – külön rezervációkat kértek a biciklikre a fellépők. A tour managerek, a creative managerek, művészeti vezetők sem szégyellték magukat – a Pohodán nem trendi a fekete limuzin.

   

Kaščák mesélt is egy –két kulisszatitkot is. Hogy az Atoms for Piece repült egy kört a trencséni vár felett. És hogy érdekli őket a katonai technika, így elmentek repülőgéproncsokat is nézegetni. De volt ám olyan együttes is a fellépők között, aki speciális kívánságként a „világbékét“ jelölte meg. 🙂

A fenti sorokból kitűnik, hogy pénteken egyértelműen minden Thom Yorke és zenekara körül forgott. Ennek ellenére mi azért másokról sem feledkeztünk el. Például ott voltunk az amerikai Youth Lagoon koncertjén. A sajátos kísérletező és americana zenét elektromos elemekkel megbolondító zenekar első albuma, a The Year of Hibernationt a Pitchfork rögtön a 8. helyre sorolta 2011 legjobb albumai között. A zene remek is volt, csak amiatt aggódtunk, hogy netalán a frontember, Trevor Powers lefejeli a saját zongoráját. De nem csak ő helyezkedett természetellenesen görbe pozícióba. A zenakar összes tagja úgy nézett ki úgy, mintha szétszórtak volna előttük egy marék aprót, és és most azt keresnék. Még jó, hogy a zenei élményén ez mit sem rontott.

Másik nagy favoritunk a kissé nem hagyomány nevet viselő iamamiwhoami. A svéd szőkeség nemcsak kiváló alakjával (ezt elsősorban a férfi közönség közt), de különleges, a fényjátékokra épülő show-jával, és erőtől lüktető elektropopjával  osztatlan sikert aratott. Azt hiszem megvan az idei új „kedvenc együttes“ kategóriánk. Az estére a koronát pedig mi más, mint a már oly sokat emlegetett Atoms for Piece rakta fel. Aki nem élte át, azt most nem tudjuk szavakkal kisegíteni. Ez egy olyan koncert volt, amit minden zenarajongónak fel kell írnia a „bakancslistájára“

Szombatra megérkezett a várva várt napfény, és meleg, bár még a korábbi „pelenkaszáró“ meleg hiányzik, azért alakul. Ma esti kiemelt programként az észt Ewert and The Two Dragons együttes, a Buena Vista Social Club, Peaches és persze Nick Cave kezelendő. És majd elfelejtettem! – idén elő stream is nézhető, mégpedig itt.

Lengyel Diana

Ajánlott bejegyzések:

A rockzene hülye

Leszállási engedély megadva

Zenék és napraforgók

Az első alkalom

Napfény a hóalagút végén