Zeneorgia Zamárdiban

Nem is indíthattam volna lendületesebben az idei nyaramat. Életem első Balaton Sound élménye felejthetetlen volt. Bevallom, izgatottan vártam, mennyire fog lenyűgözni a fesztiválhangulat, annak minden pozitív és negatív velejárójával együtt. Mert ugye a négy napon és éjszakán át tartó szorgalmas bulizás is strapás tud lenni, ha az ember még aludni sem mer (sátorban), nehogy lemaradjon valamelyik betervezett programszámról.

Nem hiába nyerte el idén januárban a fesztivál „Az Európa legjobb közepes méretű fesztiválja“ díjat a Yourope fesztiválminősítő szervezetétől. A július 11-étől 14-éig tartó Balaton-parti ereszdelahajam ezúttal is csúcsokat döntött. A prémiumfesztiválra minden jegy elkelt, a négy nap alatt 127 ezren látogattak el Zamárdiba, hogy egy hatalmasat bulizzanak. Egy cseppet sem meglepve vettem észre, hogy idén a külföldi bulizók aránya a magyarokéhoz képest igen csak megemelkedett. Mint azt utólag megtudtuk, a 2013-as Soundon minden negyedik bérletes belga, francia, német vagy holland volt.

Mielőtt belekezdenék bulis kalandjaim ecsetelésébe, ejtenék pár szót a fesztivál támogatóinak ötletes és példaértékű kezdeményezéseiről. Mivel a környezetvédelem elkötelezett híve vagyok, nagyon bejött az E.on standjának napenergiára működő mobiltöltő-állomása. Amit kötelezően bevezetnék minden hasonló rendezvényen, az a sörös műanyag poharak visszaváltása, ami darabonként 200 forintot tett ki. Mint tudjuk, a nagy hőségben a lányok-fiúk körében egyaránt közkedvelt ital a frissen csapolt jéghideg sör. A fesztivalozók bőszen hordták vissza a poharakat, sőt szemfülesen skubiztak az eldobottak után, ami azt bizonyítja, hogy a Soundon a Heineken akciója is jól működött.

Amikor viszont megláttam a Volkswagen staget, tátva maradt a szám. Napközben szabadtéri edzőteremként funkcionált. Mondanom sem kell, hogy az egy négyzetméterre eső dagadó izmok, valamint a feszes és barna bőr kombinációja túlzsúfoltságba torkollott. Éjszaka itt „tombolt“ a silent disco. Kissé vicces látvány külső szemlélőként, amikor látod, hogy a tömeg nem egy egészként ropja azonos ütemben. Abszolút káosz az egész, mindenki más-más ritmusra küldi a boogiet egy fülhallgatóval a fején. Őrület! Ezt meg kell élni!

Volt itt egy s más rekeszizmot is beindító látványelem. Egy pink tüllszoknyában piruettező szálkásra gyúrt úriembert volt alkalmunk közelebbről is szemügyre venni a Heineken beachen. Akadt olyan is, aki Calvin Harris basszusaira annyira elragadtatta magát, hogy egy félig-meddig leereszkedett guminőt lóbált a Nagyszínpad tövében. Láttunk két lábon járó banánt és páncélos lovagot is.

Az első napot a főszponzorról elnevezett Mastercard Nagyszínpadnál kezdtük, ahol a svéd származású Avici biztosította a talpalávalót. Miután megteremtettük az alaphangulatot, a zenét kísérő fényeffektusok csak fokozták az élményt. Mikor felcsendült a Wake me up c. újdonsült sláger, a több ezres közönség egy egészként imádta a DJ-t . A gyönyör érzetét tapintani lehetett a levegőben. Nem vitás, a srác profin vitte végig a másfél órás szettet. Érződött, szívét-lelkét beleadta.

   

Pénteken kísértetiesen közel kerültünk a színpadhoz, amit egy pillantig sem bántunk. Armin van Buuren holland lemezlovas magasan vitte nálunk a pálmát aznap este és talán az egész fesztivál ideje alatt. Egy alázatos előadót láthattunk és hallhattunk, aki a közönség őrjöngő szeretetét gondosan felépített összeállítással hálálta meg a trance stílus jegyében. A This is what it feels like egyidőben pörgött a partról kilőtt tűzijátékkal, ami méltó kísérője volt az Armin által felszabadult energiabombának.

Az OTP Bank színpadja adott otthont a Belga-nak. Vártuk, hogy élőben is meghallgathassuk a Készüljél fel a hangulatra c. örök kedvencünket, de sajnos ez kimaradt a rapartoarból (de az is lehet, hogy mi érkeztünk későn).

A japán harcos Steve Aokiról sajnos lemaradtunk, túl jól éreztük magunkat a nyárasdiak és pálinkájuk társaságában, pedig állítólag eszeveszett showt nyomott. Utána következett a The Prodigy, akit nagyanyáink is jól ismernek, annyiszor őrjítették már meg a közép-kelet-európai rajongókat személyes jelenlétükkel. Akkora bulit csaptak, hogy úgy éreztem, a föld is megnyílik lábaim alatt. A Smack my bitch up-ot meg úgy tolták, hogy ha maradt volna még egyáltalán épen hajszálerük, az is elpattant.

Hernán Cattáneo lazára vette a figurát szombat éjszaka a Telekom Teraszon. Lötyögtünk rá egyet-kettőt pihenésképpen, de nem volt az igazi.

A zárónapon a Nagyszínpadon Fedde le Grand fiatalos lendületű keverését Calvin Harris követte. Az I need your love alatt az előttem egymásba boruló szerelmespár tüzes nyelvtánca egy időre kizökkentett, de egyből tudatosult bennem, hogy ők érzik igazán a szám üzenetét. A britek büszkesége is tudta, hogyan okozzon maradandó élményt. A trackek és lézeráradatok egyvelege az elejétől a végéig pattanásig feszítették a húrt.

Ez volt a MasterCard Balaton Sound 2013-ban. Kíváncsian várom a jövő nyári Sound előadóinak felhozatalát. Személyes kedvenceim, Richie Hawtin és Sven Väth. Nekik nagyon örülnék!

Aki kihagyta a zamárdi zeneorgiát, vagy ott volt, de nem tudott betelni az elektróval, figyelmébe ajánlom az augusztus 18-20-ig tartó B.my.Lake elektronikus zenei fesztivált Balatonvilágoson. A programról bővebben itt olvashatsz.

Tóth Lívia