Kettős állampolgárok a Szigeten

Hogyan váljunk kettős állampolgárokká úgy, hogy ne veszítsük el a szlovákot? Az idei Sziget Fesztiválköztársaságon ez sem volt lehetetlen. A Körkép beszámolója Európa legjobb zenei fesztiváljának harmadik és ötödik napjáról.

Évek óta visszajáró vendégei vagyunk a Szigetnek, mely idén igazi köztársaságot hozott létre. Bevándorlási hivatallal, útlevéllel és 360 ezer állampolgárral. Köztük voltunk mi is, a Nick Cave & The Bad Seeds és a Blur fellépésének napján.

Negyven fogok hőségben estünk be szerdán, mely a helyszínen azért sokkal elviselhetőbb volt. A Skunk Anansie koncertjével indítottunk, akik ugyan már nagyobb csillogást is megéltek, de energikus fellépésük kellemes meglepetés volt számunkra. Énekesnőjük remekül kommunikált a 85 százalékban külföldi közönséggel, akik két legnagyobb slágerükre kellően reagáltak is. Hangulatteremtőnek tökéletes volt, tetszett.

Az ezt követő lufieregetés természetesen megvolt, a Die Ärzte azonban kimaradt, nem szólított meg minket egyáltalán. Helyette belevetettük magunkat a forgatagba, ismerkedtünk az idei fesztivál fílinggel. A rabbi tanácsára így hallgattunk bele és ragadtunk le a Holland Meets Hungary Színpad kínálatánál, ahol a Jam de la Creme néven számunkra teljesen ismeretlen, de annál élvezetesebb holland zenekarok és formációk melodikus zenészei követték egymást.

És mivel épp útban volt, a Magyar Zenei Színpadon a Compact Disco is esélyt kapott tőlünk. A szinte üres nagysátorban azonban nemcsak a közönség, a hangulat is hiányzott, így rövidesen mi is továbbálltunk. Ennél sokkal izgalmasabb élményt kínáltak a különböző kisszínpadok, ahol érdekes volt látni, mi mindent lehet adott esetben egy szál gitárral és két szájjal csinálni.

   

A szokásos panaszköröket kihagyva, hogy a Sziget drága, lehúzós és nem a magyar pénztárcához mérik – bár azért akik ezeket a sorokat napilapunkba írják, gyakran évek óta ingyen sajtóakkreditációval pöffeszkednek ott – mi ettünk, ittunk. Igen, el kell, hogy mondjuk, Sziget annyiba kerül, amennyit ér. A Hungaroringen sem a sarki közértben ismert árakon számolnak.

Az est és talán az egész idei felhozatal legnagyobb neve Nick Cave és csapatának koncertje volt. Mi már láttuk őket idén a Pohodán is, így kíváncsiak voltunk, Budapest ezúttal mit kap. Nos, ugyanazt. Nick Cave többnyire új számokat játszott, melyekre kevesen reagáltak mivel a közönség nem ismerte őket. Leszámítva azt a 3-4 régebbi slágert, mely fel is villanyozott mindenkit. Nick Cave vitán felül egy nagyon karizmatikus előadó, zenéje viszont inkább klubzene, vagy kisebb helyszínre való. Oda, ahol mindezt jobban át tudja adni az embereknek. A Szigeten ugyanis, csakúgy mint a Pohodán, egy túlságosan szűk közönséggel foglalkozott jobbára az első három sorban állókkal. Velük viszont annál intenzívebben.

Csakhogy rajtuk kívül volt ott még további több tízezer, akik így hoppon maradtak. Kisebb közönséget, komor hangulatban valószínűleg jobban magával tudott volna ragadni. Maga az előadás egyébként profi volt, minőségi zenével, Nick Cave láthatóan ki is adott mindent magából, de habitusa miatt nem a Szigetszintű nagyfesztiválokra való.

A hangosítás szintén elmaradhatatlan kör az ilyen beszámolóknál. Ehhez annyit tennénk hozzá, hogy a nagyszínpaddal szembeni Axe terasz jövőre eldönthetné, mire játszik. Nincs hangulatrombolóbb ugyanis annál, amikor a közönség sorainak közepén is Nick Cave hangjába bezavar a tuc-tuc, miközben valaki épp asztronautára játszik.

Összefoglalva, a Sziget egy szervezett, profi termék, ahol látni, hogy évek rutinjával már minden a helyén van. A nagy hőségben párásítók voltak mindenhol a nagyszínpad előtt a fejek fölött. Mégpedig intelligens módon, nem slággal öntözve a jónépet. Kevés dolog róható fel a szervezőknek. Az alapdolgok működnek, de emellett jut figyelem a hab a tortán dolgokra is. Az oly fontos apróságokra is gondolnak, melyek még élvezetesebbé, különlegesebbé teszik a Szabadság Szigetét. Idén ezt sok más mellett (pl. A Cirque de Sziget) a látványos installációk, díszkivilágítás, lampionok, fényfüzérek,  tükörgömbök biztosították.

Jövünk jövőre is.

(nyomkereső)

A mi 2013-as Szigetünk csak péntek délután kezdődött – a tervezettnél jóval később, bőven este 7 óra után (ezúton is köszönet a České dráhy, a Slovenské železnice, és a Magyar Államvasutak vállalatoknak, melyek közös erővel összehoztak az EC járatnak egy bő másfél órás késést)

A péntek esti program állt ugye a Blurból, és a többinél pedig úgy voltunk, hogy üsse kő, mi bizony eljátszuk a „holland-feelinget“ – vagyis amelyik koncerte beesünk és tetszeni fog a zene, ott fogunk bulizn, idén egyedül a szórakozás volt a cél.

A szórakozás jegyében nem hagyhattuk ki a 65 méter magas Sziget Eye-t, ami nemcsak hogy kétszer magasabb is volt mint a tavalyi, de most már zárt kabinok is vigyáztak a jónépre. Azért mikor a csúcson megáll a kabin és elkezdi lengedeztetni egy szellőcske, akkor az embernek rendesen tele lesz a gatyája, de mindenképp egy hatalmas élmény.

Kaptunk figyelmeztetést, hogy az AXE terasz hangos és roppant zavaró lesz, úgy néz ki azonban a szerdai nap után lejjebb vettek a hangerőből, mert mi nem tapasztaltunk semmi ilyet. Sőt, az óriáskerékről is, mely az AXE közvetlen közelében volt, tisztán lehetett hallani a nagyszínpados koncertet – nevezetesen a Seeed koncertjét. A német reggae-danshall együttes a saját számok mellett rengeteg feldolgozást is hoztak, például olyan számokét melyeknek erdetileg közük nem volt a reggea-hez (Wonderful life). Ami még roppant látványos volt, az a koreográfiájuk.

A három énekes (művészneveiken Enuff, Ear és Eased) hihetetlen összehangoltan mozgott, és a köztük lévő összhangot a közönség is átvette, leutánozva minden mozdulatukat. A dobosok mögöttük még nagyobb precizitással, begyakorolt, profi mozdulatok, látványelemekkel. Tetszetős volt.

Az utánuk következő Blur is tökéletesen hozta, amit elvárt tőluk mindenki (bár elsőfesztiválózó útitársam nehezményezte, hogy mikor lesz már a Song 2, de aki egy ideje sátorral járja a nyarakat az tudja, stílusos, ha a legjobban várt számot csak legutoljára nyomatják le a zenekarok). Egy olyan koncert volt, mely után többé nem mérgelődik az ember, hogy a fránya vonat késétt, a villamos elromlott, és a jegyért is sokat kellett sorban állni. Peace.

A nap levezetése képpen beugrottunk még a Punnany Massif koncertre a Magyar Zenei Színpadhoz. A Punnany Massiv hiphop underground együttes, s mint ilyeneknél szokás, a lényeg elsősorban a szövegek (is). A sátorban sajnos ezt azonban nehezen lehetett érteni, amit kissé rontott talán így az egész, egyebként roppant jó hangulatú koncertélményen.

Összérétkelés: A Szigetnek határozottan jól áll „fesztiválköztársaság- image“, stílusos volt az útlevél, a pecsétek, és a felesleges rizsa sem hiányzott a programfüzetből (azt pont elég felpakolni a honlapra). Ami érdekes volt még, hogy a két mondhatni legnagyobb színpadon, a Pop Rock Nagyszínpadon és az OTP Világzenei Party Nagyszínpadon minden este 11-kor meglengették a pizsit, befejezték a programot. (persze ez nem akadályozott meg senkit abban, hogy a különféle kisebb színpadokon és teraszokon, bároknál ne nyomathassák a bulit hajnalig) Az idei fesztiváltrikók határozottan csúnyák voltak (sajnálom!), és hogy a különféle nemzetiségi kempingeken túl a hollandoknak már külön színpadjuk is legyen, az meg… Nos, nem kéne ennyire kurvulni. Ezek persze kis nüanszok, ettől a Sziget sokkal, de sokkal többről szól. Egy multikulti leves, mely egy hétig rotyog, és érleli az ízeket. Idén furcsamód sokkal, de sokkal több magyar szót hallottunk mint az elmúlt két évben összesen, sőt, egy csomó szlovákot is. És a szomszéd falubeliekkel is összefutottunk sorban állás közben. Nem kérdés, hogy jővőre is el szeretnék-e menni, legalább egy napra. Nem kérdés viszont az sem, hogy a szervezőknek a második éve tartó folyamatos létszámcsökkenés után mélyen magukba kellene szállniuk.

(majd.holnap)

Ajánlott cikkeink a 2013-as fesztiválszezonból:

Zeneorgia Zamárdiban

Ez is a Pohoda

Világbékét és bicikliket!

A rockzene hülye

Leszállási engedély megadva

Képek forrása: a fesztivál hivatalos honlapja és a  szerzők archívuma