Kultúra

„Ez egy varázslat, amely hiányzik a napi életünkből”

A Muzsikás több mint egy együttes. A magyar népzene intézményesült ikonja, amely elemi erővel közvetíti népzenénk hihetetlenül gazdag érzelemvilágát. Négy évtizedes munkásságuk kezdete egybeesett a népzenei mozgalom indulásával, és nekik sikerült elsőként elérniük, hogy a magyar népzene megkapja az őt megillető elismerést. Úgy tűnik, hogy a Martosi Szabadegyetemen is alapvető tartozékká válik a Muzsikás, hiszen tavaly után idén is visszatért. Ott beszélgettünk Hamar Dániellel, az együttes alapító bőgősével.

Kettőből másodszor járnak Martoson – milyen élmény előadóként visszatérni?

Gyönyörű a helyszín, van egy különleges hangulata, kisugárzása. Örülünk a visszahívásnak a tavalyi koncert után, mert meg kell élni azt a fajta együvé tartozást, amely abból adódik, hogy egy a nyelvünk és egy a történelmünk. Nem kell azzal törődni, hogy hol vannak a politikai határok, hiszen a nemzetünk a lényeges: felelősek vagyunk egymásért. Mindez érződik itt.

„Ez egy varázslat, amely hiányzik a napi életünkből” (4) - forrás_quart.hu
Kép: quart.hu

Az előadás során is többször elhangzott, hogy a nemzet és az ország határai nem esnek egybe, de ezen felül kell emelkednünk.

Az egész világon az a gond, hogy egyik földrészen sem találtak olyan békés megoldást a határok rendezésére, amellyel mindenki elégedett. Az Európai Unió is egyfajta megoldás, hiszen azelőtt sokszor gond volt számunkra belépni a baráti Csehszlovákia területére is, ha hangszerek voltak nálunk. Igen, meg kell próbálnunk felülemelkedni ezen, s ennek a felülemelkedésnek a keresése érződik a rendezvényen, amiben fontos, hogy a magyarságért van, nem a szlovákok ellen – és ez óriási különbség.

„Ez egy varázslat, amely hiányzik a napi életünkből” (2)

Az egész koncert alatt érződött a „kirúgjuk a ház oldalát” hangulat. Mitől rejlik ekkora energia a magyar népzenében, honnan jön ez?

Minden zenében megvan az a képesség, hogy az ember zenei igényeit a legtragikusabb, legszomorúbb hangulattól a legduhajabbig kiszolgálja. Soha, sehol a történelemben nem létezett emberi közösség zene nélkül, és azért ez érzékelteti a zene fontosságát az életünkben. Kodály mondta róla, hogy semmi mással nem pótolható. Ezért alakult ki a népzene, amely a legtisztább, legőszintébb módon tükrözi az adott közösség, nép lelkivilágát. Mi, magyarok azonban egy az egyben, szinte érintetlen formában találkozhatunk vele ma is, és akkor még nem beszéltünk Bartókról és Kodályról, hiszen rájuk ez hatványozottan érvényes volt. A magyar népzene gazdagsága, hogy ennyire képes megmozgatni az emberek érzéseit, olyan vonás, amely megvolt vagy megvan a Föld különböző népzenéiben is, mégis ritka kincsként kell rá tekintenünk, ugyanis nálunk ez megmaradt. Szerencsés véletlenek összejátszása kellett ahhoz, hogy mindez ilyen gazdagon kifejlődjön, és átöröklődjön ennyi nemzedéken, ez ugyanis egyáltalán nem általános dolog. Nem hiába hívják ezt magyar példának az egész világon – Vikár Béla, majd Kodály és Bartók még időben elkezdte tudatosan gyűjteni a népdalainkat, s ebből a páratlanul hatalmas gyűjteményből ma is bátran meríthetünk. Elődeink alkották meg, ez a miénk, mindannyiunké.

„Ez egy varázslat, amely hiányzik a napi életünkből” (1)

Nyilván nagyon széles dalválasztékot forgatnak a fellépéseken, – mégis – nem lehet megunni, amikor sokszázadszor, sokezredszer játsszák el ugyanazt a dalt?

Nem, mert sosem ugyanaz. Pont az a népzene lényege – akárcsak a jazznek –, hogy megvan benne a zenei szabadság, és igencsak bő teret enged a rögtönzésnek. A hegedűs kanyarít egyet, mi lekövetjük. Persze, így 41 évnyi közös zenélés után már ismerjük egymás rezdüléseit, halljuk a másikon, hogy mi jön, és ettől is élő a népzene. Nem írott műzene, hanem olyan, mint a beszéd. Hiába van szigorú rendje a szavaknak és a nyelvtani szerkezetnek, a gondolatokban, ahogy az emberben megfogan, sokkal rugalmasabban jelenik meg. Ahogy az élőbeszéd, úgy a népzene is változik. A kötetlensége, szabadsága révén tud igazán érzelmeket közvetíteni és megérinteni az embereket.

„Ez egy varázslat, amely hiányzik a napi életünkből” (3) - forrás_origo.hu
Kép: origo.hu

A Muzsikás nem csak koncerteket ad, hanem már zeneórákat is. Milyen a diákok találkozása az élő népzenével?

A MOL jóvoltából évi ötven iskolai zeneórát tartunk, és most már szerencsére a határon túl is volt ilyen alkalom. Évente körülbelül 15 ezer gyerekhez jutunk el ezekkel az órákkal. Az egész iskola összegyűlik egy helyen a diákokkal, tanárokkal együtt, és azt tapasztaljuk, hogy a hallgatóságnak nagyon új ez a zene, amelyet elviszünk hozzájuk. Nagyon sok gyerek ilyenkor találkozik életében először – műfajtól függetlenül – élőzenével, amely ott születik a szeme előtt, a füle hallatára. Ettől megérzi, hogy ő is részese a történetnek. Az, hogy ő miként viselkedik, milyen visszajelzéseket küld a zenészeknek, befolyásolja a zene, az előadás minőségét, ezáltal kialakul a kölcsönösség zenész és hallgatóság között. Ez egy varázslat, amely hiányzik a napi életünkből. Konzervzenét hallgatunk lemezről, számítógépről, és az akármilyen jó is, nincs hozzá közvetlen közünk. Mindig ugyanolyan lesz, bárhogy viselkedünk. Mint amikor nem voltunk ott egy lakodalomban, csak nézzük fényképeken, hogy milyen volt. Úgy is nagyon szép, de nem ugyanaz, mint benne lenni.

Vésey Kovács László

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

 

Ajánlott zenekarinterjúink:

Ghymes: óriási kincset hagytak ránk őseink

Polemic: A szlovák zenekarok felérnek a külföldiek szintjére

Mélyebb tartalmú üzenet rockosabb csomagolásban

“Klicsko jobban lázba hoz, mint a futball világbajnokság”

SZÁNDÉK VAN! – Lovasi András a Körképnek

„Tradicionális ska magyar ködmönben“

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője.

Hirdetés (X)

Kövessen minket