Elnök abból lesz, akit megválasztanak a választók. A választók pedig azt választják, akinek a legjobb a PR ügynöksége. Legalábbis ez a Kandidát (Jelölt) üzenete. A cinikus thriller, ahogy a szervezők definiálták, sikere felülmúlt szinte minden várakozást. Még októberben került a mozikba, végre mi is eljtottunk rá. Jó döntés volt.

Igaz történet, mely soha nem történt meg

„Még a Jóistennek is szüksége van reklámra“ – villan be a Kandidát egy képkockáján. A film pedig bemutatja, hogy a jó reklámmal és kellően kreatív kampánnyal egy no name alakból is lehet elnököt csinálni. Legalábbis 90 percre mindenképp.

Adam Lambert (Marek Majeský alakításában) egy jól menő reklámügynökség főnöke. A legjobb a szakmájában, megvan mindene, ami kell: pénz, jó kocsi, ház Pozsony leglukratívabb környékén, feleség, szerető, gyerek. A köztársasági elnök választás előtt járunk két hónappal, Lambertet pedig megbízzák egy esélytelen jelölt kampányának a vezetésével. A cél, hogy egy pár százaléknyi szavaztot elvegyen másoktól, de Lambertnek a hiúsága nem engedi, hogy tessék-lássék kampányt folytasson. Ő a legjobb, s élet-halál kérdést csinál abból, hogy az ő jelöltje nyerjen. A cél érdekében pedig mindenre képes. Szó szerint mindenre. Közben pedig Lambertre egy titokzatos ismeretlen két megfigyelőt – Blonďáčikot és Jazvát –  állít, akik minden lépését lehallgatják, dokumentálják, kitartóan üldözik. Jazva egy kipróbált öreg harcos, aki már megjárt több titkosszolgáltot több kormány és rezsim alatt, Blonďáčik pedig egy ligetfalui srác, aki ügyesen kezeli a technikai kütyüket. Az ő narratívájából bomlik ki előttünk a történet, hogy mindenki mindenkivel kapcsolatban van, és minden mindennel összefügg. A háttérben pár ember diktál, míg egy egész ország táncol.

És pereg a visszaszámláló – rövidül az idő az elnökválasztásig.

 hirdetes_810x300  

kandidat_bux (1)

A Kandidát annyira szlovák film, hogy szlovákabb már nem is lehetne. Pozsonyt érezni minden utcán,  elsősorban a két végletet: a girbegurba Óvárost és a betondzsungel Ligetfalut. Szlovák benne a kampány alapmotívuma is, hiszen Lamberték Peter Potôň egész kampányát Štúrra és a köztük feltételezett rokonságra építik. Mivel mással is lehetne meggyőzni a tömegeket, hogy a jó elnök amolyan „štúrosan“ szlovák, és árad belőle a nemzeti érzelem (kérdés persze, hogy magyar választó mennyire harapna rá a „Kossuth Lajos ükunokája vagyok“ témára, mert szerintem őket is simán be lehetne valami hasonlóval etetni).  Szlovák benne a magyarkép is: Bárdos Judit is feltűnik egy jelentre, mikoris magyarul nyilatkozik egy járókelőként a JOJ-nak, hogy ő is bizony Peter Potôň-t fogja választani. Feltételezem, ezzel azt akarták kifejezni, hogy a magyarokat is sikerült Štúr ükönkájának megszólítania. Azzal meg, hogy magyarul beszél, azt akarták volna alátámasztani, hogy nem mi beszélünk szlovákul? Szlovák benne a humor: az egyik legjobb jelenet egy gyorsétteremben a megfigyelőpár között játszódik: Blonďáčik a cseh társát szivatja a cseh-szlovák kölcsönös ugratás jegyében.

36563-1529027-5

Elég volt a szlovák filmekből, melyek a társadalom szélére szorultak szociális problémáit dolgozza fel – üzenik a készítők. Hiszen tegyünk a szívünkre a kezünket: vajon nem erről szól a Cigány, a Bárdos Judit-féle Ház, vagy a fesztiváldíjas Aš városáig? Jonáš Karásek rendező úgy gondolta, a szlovák nézőnek is joga van hollywoodi manipulációra, összeesküvésekre, feszültségre, csilli-villi milliomos világra. Közben a komoly társadalomkritika sem maradhat ki – hiszen a filmben keményen beszólnak az egyháznak is, hiszen a „keresztapa“ szerepében pont egy korrupt püspök mozgatja a szálakat a háttérből. Amolyan szlovák sajátosság ez is, elég csak Sokolt felidézni.

A Kandidát nem történt meg soha. De bármikor megtörténhetne. A megyei választások után pedig végképp erre a  következtetésre jutottunk: kellő adag agymosással hihetetlen tömegek mozgathatóak meg. Tele van a film utalásokkal a pozsonyi vagy szlovákiai mindennapokra, ami tovább erősíti azt az érzetet, hogy valódi, amit látunk. Az egyik jelenetben Lambert például egy templomra akar reklámot szereltetni, mire a püspök sokatmondóan csak azt válaszolja: „A hívők szeretik a képeket.“ Ez ismerős lehet a pozsonyiaknak – hiszen a Szent Márton dóm rekonstruálása alatt több méteres VÚB reklám függött Szlovákia legnagyobb katedrálisán.

Arról a jelenetről nem is beszélve, mikor a konkurens reklámcég feje szembesíti Lambertet, hogy senkinek sem fog kelleni a jelöltje: „Ten tvoj kandidát nemá šancu. Nemá za sebou vplyvných ľudí. Ľudia chcú ISTOTY” (ha még olvasóink emlékeznek rá, a 2012-es Smer választási kampányszlogen volt hasonló). Ennél a jelenetnél egyébként egy emberként röhögött fel a mozi.

Eredetileg akartam írni a hibákról is részletesen. Hogy túlzásba vitték a sznobulást (a rendező el is ismerte, hogy a túlhajszolt reklámszakemberre cseppet rájátszottak, mert különben nem lett volna érdekes). Hogy a thriller vonalat, a háttérben az összefüggéseket szebben is kibonthatták volna.  Arról, hogy egy csomó jelenetnek nem volt értelme vagy elvarratlan maradt (mint a pap szerepe a végén, vagy mikor Lamberttől ellopják a szerencsehozó talizmánját, legalább egy dühöngős-székcsapkodós, török-zúzok jelenetet várt volna az ember). Zavaró az eszméletlenül sok reklám, amit a néző képébe nyomnak. (Ennyi félbeharapott almát Steve Jobs irodájában sem lehetett látni), és talán a dohányzással is cseppet túllőttek a rendezők (fejenként kétszer annyit szívnak a szereplők el a piros malbiból, mint Dustin Hoffman az Elnök embereiben). De nem vesézem ki őket, nem nyitok panaszáradatot. Még úgy jöhet le, hogy nem tetszett. Pedig ez nem igaz.

295645_612426955436554_1198711374_n

A filmet végigkíséri az ironikus humor, minél tovább haladunk előre a történetben, annál inkább. Annál inkább dinamikusabb lesz a sztori is, beszippant a történet, drukkolunk Potôň-nak, az ismeretlen, semmiből jött jelöltnek. Szinte már-már mi is rá szavaznánk. Attól függetlenül, hogy a  film folyamán közvetlenül a teljes arcát egyetlen egyszer sem látjuk. Mert erről is szól a film – a  marketing arc nélkül is elad bárkit vagy bármit. Elég a termékben (és ebben az esetben az elnökjelölt a termék) rejlő sztori. Érdekesség, hogy Potôň-t a film alapjául szolgáló könyv egyik szerzője – Michal Havran játsza.

Kifejezetten szórakoztató. Nekem az Európa Expressz című magyar film ugrott be róla. Hollywoodi mércében ez utóbbinak is elég gagyi a története és a kivitelzése, de mégis. Ott a magyar készítők játszottak el az akciófilm kategóriával többé-kevésbé sikeresen. Mint annak is, a Kandidátnak is megvannak a maga gyerekbetegségei, hibái. De fogyasztható és könnyen emészthető. És ha már csak egy kicsit is elmeregünk azon, ami átszűrődik a sorok közt, már megérte megnézni.

7/10

 PS. Ha valaki karácsonyra meg szeretne lepni, kérem szépen 39-es méretben azt a vérvörös Prada cipőt, melynek kulcsszerepe jut a filmben.

Lengyel Diana

A film FB oldala további érdekességekkel

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

Ajánlott cikkeink:

Drága és kínos haldoklás

Django és Tarantino elszabadul

Cigányok, romák, fehérek

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!