A hobbit 3 lett Középfölde paródiája

Peter Jackson  10 évvel ezelőtt leforgatott egy zseniális Gyűrűk Urát. Majd fogta, és leforgatta a paródiáját is. Mert bár A hobbit első és második része sem volt egy nagy eresztés, a harmadik különösen nevetséges lett.  Annyi kitartóan a távolba meredő nézéssel, ami a Honfoglalás becsületére is válhatna, és annyi szentimentális lelkizéssel, ami bármelyik karácsonyi romantikus filmvígjátékba beleillene.

A hobbit trilógiával az a baj, hogy pontosan két filmmel tart tovább, mint amennyi egészséges lenne. Mondjuk, ha mindegyik résznek megtartanánk az egyharmadát, megkaphatnánk azt a filmhosszat, ami a nézők szempontjából is korrekt lenne, Jackson pedig megcsillogtathatta volna, hogy még mindig ő a legnagyobb Tolkien-szakértő. Így viszont kaptunk egy összesen 486 perces, látványos „hogyan húzzunk le minél több bőrt egy témáról és minél több pénz a mozinézőről“ trilógiát.

SPOILERVESZÉLY!

Az öt sereg csatája alcímű filmek egy valamit nem lehet felróni: az alcímet, ugyanis az egész film semmi másról nem szól, mint öt sereg csatájáról, megtűzdelve néha egy-egy különösen fárasztó lelkizős jelenetekkel. Miután a Smaugot, a sárkányt lelövik kb. az ötödik percben, az ember arcába már csak ork-tünde-törpmészárlós jeleneteket tolnak, ahol hi-he-tet-le-nül von-ta-tot-tak a pár-be-szé-dek, és úgy un block az e-gész szto-ri.

Lássunk egy klasszikus példát a sehová nem vezető, felesleges, ám hatásosnak gondolt párbeszédekből, melyek egyetlen célja továbbnyújtani az amúgy is bántóan hosszú filmet:

Legolas: Ezeket a denevéreket egyetlen célra nevelték.

   

2 másodpercnyi hatásszünet.

Tauriell: Milyen célra?

2 másodpercnyi hatásszünet.

Legolas (drámai hangon): Háborúra.

Hatásszünet.

Vágás.

A csata hevében görcsösen egymás nevét ismételgető főhősök önmaguk paródiájába fulladnak (Gandalf! Bilbó! Thorin! Kili! Rémusz bácsi!), majd itt-ott látványos összeborulnak. A törpök cselekvésképtelen, rinyálós alakokká lépnek elő, akik akkor is engedelmesen ülnek a seggükön, mikor tisztán látható, hogy a vezér agyát ellepte a vörös köd, és a kincs utáni kapzsiság. Majd elsírják magukat, hogy már nem is akarnak a seggükön ülni.

Abszolút top jelenet,  mikor a 13 törp kitör a hegy gyomrában rejtőző királyságból, és nekiront a többezer orkból és pár tucat trollból álló seregnek, mindenki olyan megbabonázva tekint rájuk, mintha minden seregek legnagyobbika érkezett volna felmenteni az amúgy szintén több ezres tünde-törp-ember hadsereget. Közben, hogy még véletlenül se felejtsük el, hogy minek is ez az előjátéka: 10 percenként erőltetett Gyűrűk Ura utalásokat tesznek.

A főhősök vöröses-arany naplementés háttérből bukkanak fel, a gonoszok a jó ég tudja hányszor térnek vissza a halálból, a hidak a kellő pillanatokban omlanak le, Legolas nevetséges akrobatisztikus mutatványokat hajt végre zuhanó köveken és természetesen a szerelmi háromszög sem hiányozhat – olyan fárasztó, hogy semmi, de semmi új poént nem tud elsütni az a sok forgatókönyíró, rendező, producer.

Igen, a fárasztó a legmegfelelőbb szó rá. Jackson ragaszkodik a bevált receptekhez, és unalomig ismételget mindent. Úgy érzem kezdek átmenni szentimentális öregbe, és egyre gyakrabban mondogatni, hogy régen minden jobb volt. Régen még jó volt a Die Hard is. Régen még jó volt Peter Jackson is.

Akik megmentik a filmet a teljes feledéstől:

– Smaug, amint felégeti Tóvárost

– Martin Freeman Bilbó alakítása

– Richard Armitage Tölgypajzsos Thorin szerepében, aki félelmetesen élethűen alakítja a kincsektől megtébolyult törpkirályt

– Galadriel összecsapása a 9 emberkirállyal Dol Guldurban

5/10 (kivéve ha fanatikus rajongó vagy, mert akkor  9/10)

Lengyel Diana

P.S.: Mellékesen csak engem irritál, hogy Legolas szeme a Gyűrűk Urában még barna, míg a Hobbitban természetellenes kékre vált? Miért???

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!