Spanyol pogó Manu Chao-tól és kézcsók a PARA énekesétől

Csütörtök délután fél 3-kor megnyíltak a trencséni Pohoda fesztivál kapui. A Körkép az elsők között érkezett, hogy tudósíthasson a leghíresebb és legsikeresebb szlovákiai fesztiválról. Kaptunk kézcsókot a Para énekesétől, és több mint két órán keresztül roptuk Manu Chao-ra – ilyen volt az első napunk a Pohodán.

Fél kettőre érkeztünk a helyszínre, ekkor a kapuknál már kisebb tömeg verődött össze, akik csak arra várnak, hogy beengedjék őket. Közben kötődtek az első barátságok, erőkerültek a folyékony halmazállapotú  házi specialitásokat rejtő műanyag flakonok. Egy színes kalapos srác lágy közép-szlovákiai akcentussal magyarázta egy külföldinek: „Ez borovička, igazi tradicionális szlovák alkohol, az egyetlen dolog, amire a szlovákok valóban büszkék lehetnek.“

Miután elindult befelé a nép, a legtöbben sátorral mindenestül sprintelnek egyenesen a Pohoda shopba – megvenni a jövő évi jegyeket, féláron. A fesztiválon egyelőre a megszokott gutaütéses meleg helyett felhős ég és nagyon erős szél várja a látogatókat, a sátorállítás önmagában is egy kihívás, nem még szélben.

A hivatalos megnyitó fél hétkor kezdődött. Michal Kaščák főszervező üdvözölte a közönséget, majd a 20 éves Para nyitotta utána sort. A koncertre egy éppen kerek szülinapot ünneplő zenekarhoz méltó best of playlist került elő, rendesen megénekeltetve a közönséget. Lasky, a Para énekese, örök agglegény, ugyanakkor a női nem nagy rajongója. A Körkép a koncert után lekapta egy miniinterjúra, nem úsztuk meg mi sem kézcsók nélkül a bemutatkozáskor.

Lasky: Épp itt lenne az ideje egy új albumnak

Nehéz feladat egy fesztiválon nyitózenekarnak lenni?

Az igazat megmondva, még sosem csináltunk ilyet. De nem volt nehéz, az emberek segítettek, közreműködtek. Még ha cseppet nagy szél is fújt, jó volt játszani. Elégedett vagyok.

20 év után még mindig ugyanaz az érzés a színpadon állni, mint az elején?

Minden évben egy kicsit más, de azok az érzések, a boldogság, az mindig ugyanaz marad.

Mit gondolsz, melyik szám volt a töréspont a karrieretekben, amely után jött a siker?

Talán a Priestor 1999-ből, majd a Ticho, amit ma is játszottunk.

Melyik a legkedveltebb számotok, amely nélkül nem lehet elképzelni egy Para koncertet?

Ez mindig változó, most talán a Matamatomatahari… De mindig mást játszunk, változtatjuk a play listjeinket, az eddigi 6 albumunkon van kb. 60 számunk, úgyhogy egészen jól lehet válogatni.

Melyik a koncertélményedre emlékszel vissza szívesen a 20 évből?

Nagyon szívesen emlékszem vissza arra, mikor egy felfújható egy gömbben ugrottam a közönség közé.

A stagediving elég gyakori nálad.

Igen, általában mindig beugrok a nézők közé, de itt a Pohodán nem szabad. Talán öt éve, hogy betiltották, és nekem külön kihangsúlyozták: „Te ne merészelj a közönség közé ugrani!” de felhívtam egy lányt táncolni, nagyon szimpatikus volt.

Egy kertészeti cégnél dolgozol az édesanyádnál, hogyan passzol ez a kemény rocker imidzsedhez? Nem vagyok kemény rocker (nevet). Ez egy rendes, hétköznapi munka, a hétégén pedig fesztiválozunk. Megvan tehát a munka is és a szórakozás is.

Plusz-mínusz minden 2-3 évben kiadtatok eddig egy albumot, nem lenne itt az ideje egy újnak?

De, épp itt lenne az ideje. Csak most fogjuk ünnepelni a 20 éves évfordulónkat, és úgy egyeztünk meg, hogy készítünk egy best ofot, aztán vagy a jövő évben, vagy az azutániban készítünk egy új lemezt. Már ha lesznek új számaink. Nincs semmiféle kötelezettségünk, hogy ki kell adnunk új albumot. Ha lesznek számok, lesz új lemez is.

Valamiféle speciális ünneplést terveztek?

A Bez ladu a skladu zenekar idén harminc éves lesz, novemberben pedig közös turnéra megyünk, aminek nagyon örülünk. De semmiféle felhajtást nem akarunk, megegyeztünk, hogy a srácokkal megyünk egyet kirándulni. Hiszen mi mással tudna jobban ünnepelni egy zenekar, mint koncertekkel?

   

1989 előtt és most

Ha már megemlítettük a Bez ladu a skladu együttest, róluk mindenképp érdemes tudni néhány dolgot. Azontúl, hogy a Pohoda főszervezője, Michal Kaščák az énekese, a zenekar tagja volt korábban Richard Rybníček is, Trencsén jelenlegi főpolgármestere, aki csütörtök este újra beült a dobok mögé. A zenekar akkoriban nem igazán passzolt bele a szocializmus zenei kánonába, a szövegeiket szigorúan cenzúrázták, pár koncertjüket a hatóságok be is tiltották. A tagok egy sajtótájékoztató keretében idézték fel a múltat.

„Ma már nem kell egy zenekartól sem elkérnünk a szövegeiket előre, és elküldeni azokat beleegyezésre, vagy nem kell ellenőriznünk, hogy az együttes összes tagja megfelel-e és hasonlók. Mint szervező azt hívunk el, akit akarunk, és mint zenekar azt játszunk, amit akarunk.“ – mondta el Kaščák. Rybníček mikor belépett a politikába, azzal az emberrel került szembe a testületnél, aki cenzúrázta a szövegeiket. „A kor paradoxa. Furcsa érzés. Még mindig nagyon sok itt a kommunista, aki úgy tesz, mintha nagyon nagy demokrata lenne.“ – kommentálta.

Bevallották azt is, a mostani koncertjükön kicsit feszengtek, hiszen ők elsősorban egy klubegyüttes, alig pár százas közönséghez szoktak, most hirtelen pedig 15 ezer ember előtt kellett játszaniuk. Jó gyakorlat volt ez az őszre. „Novemberben összesen 12 szülinapi koncertet játszanak majd a Parával Szlovákia és Csehország szerte, majd további négyet külön” – árulta el Peter Kaščák, a zenekar alapítója a Körkép kérdésére.

Pogó a Bongo Bong-ra

Majd következett az est fénypontja, Manu Chao, akit a szervezők saját bevallásuk szerint azóta próbálnak elhívni Trencsénbe, amióta külföldi fellépőket hívnak a Pohodára. A spanyol énekes pedig olyan hangulatot hozott magával, hogy két órára elfelejtette mindenki, hogy 15 fok körüli a hőmérséklet. Olyan vad pogó és tánc indult be a koncerten, hogy jónéhányan menekülőre fogták az első sorokból. Még a viszonylag lötyögős Bongo Bong-ot vagy a Gustas tu-t is vad tempóra fogták, és Manu úgy ugrálta végig az egész koncertet, mintha rugók lennének a talpán. Különleges technikái közé tartozott a tapsolás helyett a mikrofont a mellkasához ütögetni, és így adni meg a ritmust,szóval igazán szívből jövő zenéről beszélhetünk. A másfél órás koncertet egy jó fél óra ráadással toldották meg, és ha nincs a dermesztő hideg, szerintem a nép még egyszer visszatapsolja legalább.

És ami ma vár ránk: Franz Ferdinand& Sparks, Die Antwoord, Eagles of Death Metal, Kate Tempest, We Will Fail és még sokan mások.

Lengyel Diana

Képek: Bažant Pohoda

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!