Józsa Judit kerámiaművésszel az összetartozásról, az alkotásról

Józsa Judit, kerámiaművész egy Európa-szerte ismert, neves korondi keramikus család, Józsa János és Julianna népművészek harmadik gyermekeként, Székelyudvarhelyen született. A fazekasság, az alkotás iránti szeretete családi örökség.

Önéletrajza szerint az első kisplasztikáját, egy keresztfára boruló öregasszonyt „Szeretet” címmel, 11 évesen mintázta meg. Azt vallja, hogy a legnagyobb tehetség is elkallódik, ha nincs meg hozzá a szorgalma. Ha lehet így mondani, gondolatvilágának központjában a magyarság értékeinek a bemutatása áll. 1994 óta Budapesten él.

Műveit közel 200 egyéni és csoportos kiállításon mutatta be. Szlovákiában legutóbb Pozsonyban, a Pozsonyi Magyar Intézetben voltak láthatóak az alkotásai Magyar Örökség címmel..

Művészetért 2009-ben a Magyar Kultúra Lovagja, 2010-ben a Női Esélyegyenlőségért díj, 2012-ben a Világ Magyarságáért Művészeti díj odaítélésével ismerték el.

Füleken a Muzsikál az erdő rendezvényén az Összetartás emlékplakettjét avatták fel. Ennek kapcsán beszélgettünk.

Néhány éve Brüsszelben, az Európa Parlamentben találkoztunk először. Mi történt Veled azóta?

Valóban így van. Brüsszelben az Európa Parlament épületében 2011-ben Hidak európa népei között címmel volt egy olyan közös kiállításom más művészekkel, ahol néhány olyan magyar nagyasszonyt mutattunk be, akikre méltóképpen büszkék lehetünk. Mi a teljes Kárpát-medencei magyarság!

Azóta sok minden történt. Egy saját galériát nyitottam Budapesten a Városház utcában, ahol nemcsak kiállításokat tudok rendezni, hanem előadássorozatokat is és más művészeket is meg tudok ismertetni a nagyközönséggel. Természetesen a munka nem áll meg attól, hogy egy galériát nyitott egy művész, hanem még több lesz. Folyamatosan dolgozom!

Elkészült egy olyan nagy kompozícióm, mint a Magyar lélek szobra. Ez egy hatalmas nagy nyárfatörzsbe komponált emberi torzó, a gyökérkompozícióból egy életnagyságú emberi torzó repül ki, a magyar lélek, amit egy áttört csipkeszerű kompozíciónak gondoljon a kedves olvasó. Honfoglalás kori magyar palmetta kompozícióból fontam össze, s egy gyönyörű arany-ezüst fényű mázzal égettem ki. Nem véletlenül torzó, hiszen annak idején minket és az országot csonkították meg és ezért úgy éreztem, hogy a magyar lélek szobrának a karjait nem mintázom meg, mert az a nemzet, amely valamely részét elcsatolják, megszakítják, annak bizony a lelkekben is nyoma marad. Ezt szerettem volna így visszaadni.

Ugyanakkor viszont arra szeretném kérni azt, aki erre a szoborra rácsodálkozik, hogy képzelje el azt, hogy ennek a magyar léleknek vannak óriási erős karjai, hiszen ezek a palmetták, mint indák tovább tudnak nőni. De ha azt akarjuk, hogy a magyar lélek egy géniusz legyen, szárnyakat is növeszthetünk.

Legutóbbi tárlatod?

Nagy boldogság számomra, hogy éppen a minap nyílt egy gyönyörű nagy tárlatom, egy gyűjteményes visszatekintő kiállításom Szegeden a Magyarok Nagyasszonya Székesegyház, azaz a Szegedi Dóm altemplomában kialakított Dómgalériában. Összesen 152 két szobrot állítottunk ki óriási munkával, de egy átfogó széles nagy kiállítás keretében, kezdve a magyar táncoktól a magyar mesevilág, a magyarnagyasszonyok anyagáig, a magyar örökség erénydomborműveit és természetesen a nagy kompozíciókat, a magyar nyelv és anyanyelv nagy szobrát, a magyar családot és Árpádházi Szent Erzsébetet és Szent Lászlót is kiállítottuk.

A Füleken átadott Összetartás emlékplakett az ember a szív, az együttérzés gondolatát sugallja. Miért ezt a témát választottad?

A Muzsikál az erdő sorozatnak a fő mondanivalója testesül meg ebben a az alkotásban. Ez egy 50 cm átmérőjű nagy méretű, egy magas fokon kiégetett mázas kerámia dombormű. Ezüst színű, de aranyban csillog, különleges technikával készült.

A mondanivalója az összetartás és szeretet. A szimbólumrendszeréről annyit kell elképzelni, hogy a közepén van egy kis kerek rész, aminek a közepében egyenlő szárú keresztet látunk.

A magyar nép, de más nemzetek népművészetében is az egyenlő szárú kereszt a szülőföldet jelöli. Ebből indulnak ki kereken körbe apró kis sávos magocskákként az emberek, de úgy, hogy tulipán formájúak, s ugyanakkor szív alakúak is, melyek összekapaszkodnak.

Ahogyan kifelé haladunk sugárszerűen a kompozícióból összekapaszkodnak, egymásra támaszkodnak, megnövekednek. Legkívül pedig gránátalma virágokban fejeződnek be.

Nem véletlenül választottam éppen gránátalmát, mert a gránátalma Mária gyümölcse és mi magyarok Mária népe vagyunk. Szent István királyunk felajánlott bennünket, nemcsak az országot, de a népet is a Szűzanya oltalmába. A gránátalma a termékenység szimbóluma, tehát ha kinyílik és kihull  a sok-sok magja,  akkor a teljes Kárpát-medencét, de akár a teljes világot is telehullajthatja az összetartással, mert mindenhol kell az összetartás.

A Muzsikál az erdőben Füleken történelmi pillanatot éltünk meg. 13 évnek kellett eltelni ahhoz, hogy végre itt lehessünk. Ez egy szerencsés év, azt kell, hogy mondjuk, hogy a szimbolikus, inkább már csak a lelkünkben meglévő határok lebomlanak.

Ezért lehet itt a Muzsikál az erdő, az itt élő magyar testvéreinknél., s természeten az itt élő szlovákoknál is, akik lokálpatriótaként jelen vannak ezen a rendezvényen. Ez egy fontos dolog, mert mindenkinek össze kell fognia a szülőföldjén függetlenül attól, hogy milyen nemzet sarja.

Ha jól értelmezem, akkor a rendezvénnyel hosszabb a kapcsolatod?

Az az öröm és megtiszteltetés ért, hogy pár éve a Muzsikál az erdő Alapítvány elnöke felkért arra, hogy a Képzőművészeti pályázata beérkező erdő tematikájú alkotásokat zsűrizzem. Ezzel együtt kialakult egy közös munka is, aminek a koncepciója az volt, hogy hogyan lehetne a művészetet a Muzsikál az erdő mondanivalójával közös nevezőre hozni. Arany középutat találtunk, aminek a szimbolikus megtestesülése az Összetartás emlékplakett.

Puntigán József

Nyitókép: A szerző felvétele