Duray Miklós hosszú háborúja

Ezen a címen írt előszót Bíró Zoltán az Antológia kiadó gondozásában megjelent új Duray Miklós könyvhöz: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015, melynek bemutatására november 8-án került sor a budapesti Magyarság Házában.

A kétkötetes mű méltatói nem tudták, nem is akarták elvonatkoztatni a könyvben megfogalmazott történéseket Duray személyétől, aki a magyarság megmaradásáért folyó és a mai napig változatlanul tartó csendes, fegyvertelen háború felvidéki parancsnoka.

„…csak az a nép vív ki tiszteletet maga iránt, amely küzdeni tud saját érdekeiért.”

Látja ezt a szerző világosan és fejtegeti könyörtelenül a könyv mottójaként is beillő gondolatot közel 600 oldalon.

A méltatók, köztük Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is világosan megfogalmazta, hogy Duray Miklós volt az, aki a Felvidéken az elmúlt 50 évben különböző módon – fiatalon a Magyar Ifjúsági Szövetség elnökeként, később a Magyar Jogvédő Bizottság vezetőjeként, amiért börtönbüntetésre ítélte őt 1983-ban a csehszlovák állam, majd a rendszerváltást követően az Együttélés politikai mozgalom elnökeként és mindvégig tisztán látó politikai elemzőként igyekezte motiválni a népet erre a saját érdekeiért vívott harcra.

Magyarország a Magyar Érdemrend Nagykeresztjével hálálta meg a hetvenedik életévét nemrégiben betöltő politikus-írónak ezt a küzdelmet, Szlovákiában viszont máig rettegnek kíméletlen őszinteségétől, sok esetben még a magyarok is megijednek szókimondásától, pedig sohasem a szlovákság kárára képviselte szóval és tettel a magyar kisebbséget (az Együttélésben a többi nemzetiséget is), sőt elmondható, hogy az önálló Szlovákia megszületéséért többet tett, mint sok szlovák politikus.

Ezért szinte felfoghatatlan személyének démonizálása, a durayzmus bélyeg rásütése pejoratív értelemben. Ezért juthattak kulcsszerephez idővel Felvidéken a nagypolitikai küzdelmekben korábbi epizódszereplők.

Lezsák Sándor, a magyar országgyűlés alelnöke is azt emelte ki, hogy Duray Miklósnál nincs egyfelől vagy másfelől, ő tántoríthatatlan, és ez visszatükröződik a könyv gondolataiban is. Következetes, céltudatos élet Durayé, mert tudja, hogy a sok egy irányba megtett apró lépés megdönthet egy diktatúrát, sikerült is kiszállni a „vörös villamosból”

Németh Zsolt, a magyar országgyűlés külügyi bizottságának elnöke szerint a könyv egy életmű, bár bizonyára nem olyan életre vágyódott Duray, mint amit leír, de ez lett belőle.

Földön járó, széles tájékozottságú, éleslátó politikusként jellemezte őt, aki nem csupán Felvidéken „jártas”, hanem a magyarországi politikában, a nemzetpolitikában és a nemzetközi politika területén is vannak mindenkor megszívelendő gondolatai, elképzelései. Amíg más, kiemelten népszerű felvidéki politikus idegenül mozog Budapesten, Duray tájékozottsága révén otthonosan…

Németh Zsolt kiemelte Duray derűlátását a siralmas helyzetben is! A kommunista diktatúra nem jelentett neki csalódást, mert tudta, hogyha tenni akar valamit közösségéért, számolhat a zaklatásokkal. A csalódások 1989 után jöttek, már a demokráciában: csalódás, hogy az önrendelkezés valójában csak a szlovákokra vonatkozik, csalódás, hogy az EU-ban működő kisebbségvédelem nem létezik, csalódás, hogy a felvidéki magyar etnikai párt három alkalommal sem jutott be a szlovák törvényhozásba, csalódás a jelenlegi szlovák kormány is.

De Duray mindezek ellenére derűlátó a könyvben is, az életben is! Talán erre a magatartásra utal a könyv borítólapja is: a címben szereplő összetett szavak kétszínűsége, a sötét borítón a változás, változtatás, váltás utószavak kiemelése fehér színnel, megkülönböztetve mindhárom szóban a sötétebb árnyalatú „rendszer” szóelőtagtól. Valamint a borítólap négyzethálójának színárnyalatai is: a vörös utalásként a diktatúrára, a barna a jobbra tolódásra, a szürke pedig az érdektelen közömbösségre.

A kötet kapcsán érdekes gondolatokat vetett fel Maleczki József, Duray könyvének lektora. Hangsúlyozta, hogy egyrészt azért vállalja már 17 esztendeje Duray könyveinek szöveggondozását, mert a szerző a lektori javaslatok elfogadásánál mindig az olvasó érdekeit nézi, másrészt szenvedélyesen foglalkozik a magyar nemzet sorskérdéseivel olyan szemszögből, hogy a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági magyarok problémája egyúttal minden magyar problémája is, és ezzel hiánypótló szerepet tölt be.

Kiemelte a könyvben azt a gondolatot, hogy az 1989-es rendszerváltás körülményei kívülről voltak manipulálva, a globalizálási törekvés motiválta őket, miközben úgy kellet „rendezni”, hogy az emberek ezt felszabadulásként éljék meg, érezzék. Bonyolultabb folyamat volt ez azokban az országokban, amelyekben számottevő nemzetiségek éltek, mivel ők is szabadulni akartak, de ez már ütközött a nagyhatalmi érdekekkel.

Így aztán mindazok a nemzetiségi politikusok, akik bátran felvállalták és életcélul tűzték a nemzeti kisebbség egyenrangúságáért folytatott küzdelmet, egy idő után kényelmetlenné váltak, és ellehetetlenítésük stratégiai érdek volt.

Így járt Duray Miklós is, aki a könyvbemutató végén szót kapott.

A moderátor kérdésére, miszerint hogyan látja Európa és benne Közép-Európa jövőjét azt válaszolta, hogy a jelenlegi helyzet változást teremtett: az Adriától a Baltikumig terjedő geológia törésvonallal párhuzamosan létezett egy politikai törésvonal is. A geológiai maradt, de a politikai már keletebbre tolódott, lehetőséget teremtve a térség nemzeteinek az együttműködésre. Ez bíztató, de fel kell tölteni pozitív energiákkal, mert a V4-ek együttműködése egyelőre csak az elutasításra vonatkozik (migránskérdésben), építkezésben még nem nyilvánult meg, ami a közös jövőnk záloga lehet!

Száraz Dénes

Nyitókép: MTI (Szigetváry Zsolt)