Széchenyi Istvánt 1821-ben kezdte foglalkoztatni egy állandó pesti híd gondolata, amikor jégzajlás közepette kelt át a Dunán. Hosszas vita után az országgyűlés az 1836. évi XXVI. törvénycikkben intézkedett az első állandó magyarországi Duna-híd építéséről.
A leszakadt munkahíd Széchenyit is magával rántotta
A helykiválasztás nem igazán volt szerencsés, hiszen a híd Budán nekiszaladt a Várhegynek, s így szükségessé tette az alagút megépítését is. A hídügyi testület végül 1838-ban William Tierney Clark angol mérnöknek a 380 méter hosszú háromnyílású hídtervét fogadta el.
1842 augusztusában nagy társadalmi esemény volt a híd alapkövének elhelyezése. A pillérek, hídfalak 1847 júliusára készültek el. A vasszerkezet szerelését a szabadságharc eseményei hátráltatták. 1848. július 18-án az utolsó beemelendő elemet tartó csigasor vonólánca leszakadt, magával ragadva a munkahidat és a rajta álló Széchenyi Istvánt, aki azonban jó úszó volt, és megmenekült.
Széchenyi soha nem ment át a hídon
Az épülő útpályán 1849. január 1-jén haladt át az első kocsi, majd a hetvenezres osztrák sereg. Hentzi császári tábornok utasítására 1849 májusában, Buda ostromakor fel is akarták robbantani, de ez szerencsére nem sikerült. A hidat 1849. november 20-án avatták fel, Széchenyi, aki a legtöbbet tett megépüléséért, soha nem ment át rajta – ekkor már a döblingi ideggyógyintézetben élt. A Lánchíd az 1873-ban egyesített Budapest, és az egész ország jelképe lett.
A II. világháborúban, Budapest ostromakor, a visszavonuló német csapatok Lánchidat is, illetve annak pesti lánckamráját is 1945. január 18-án felrobbantották. Az újjáépítés után az ünnepélyes átadás 1949. november 20-án, száz évvel az első hídavatás után történt meg.
MTI
Nyitókép: Wikiwand
Megosztás:
Címkék: 1849. november 20. budapest Főoldal hídavatás Lánchíd ország jelképe Széchenyi István William Tierney Clark
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
