225 éve halt meg Wolfgang Amadeus Mozart osztrák zeneszerző

1791. december 5-én, Bécsben hunyt el Wolfgang Amadeus Mozart osztrák zeneszerző, a klasszicizmus egyik legjelentősebb alkotója. A salzburgi születésű művész mindössze 35 esztendősen fejezte be életét, ennek ellenére mintegy 600 zenedarabot, szimfóniát, versenyművet, misét és szonátát írt, ezenfelül pedig olyan nagyszerű operákat adott a világnak, mint például A varázsfuvola vagy a Figaro házasság.

Előbb tanult meg zongorázni, mint írni és olvasni

Mozart 1756 januárjában, Salzburgban látta meg a napvilágot, ahol édesapja a hercegérsek szolgálatában állt mint udvari zenész, így Mozart jószerével előbb tanult meg zongorán és hegedűn játszani, mint írni-olvasni. A művészzseni öt esztendős korában már saját zeneművet komponált, melyet még édesapja jegyzett le. A kis Wolfgang első hangversenyét Linz városában tartotta, későbbi fellépései során pedig olyan előkelőségeket kápráztatott el, mint Mária Terézia királynő, XV. Lajos francia király, illetve III. György brit uralkodó.

   

A família az itáliai udvarokat is végig járta: Milánó, Velence és Nápoly mellett Mozart egy ideig Rómában is vendégeskedett, ahol XIV. Kelemen pápa külön audiencián fogadta a 14 esztendős fiatalembert, és az Aranysarkantyú-rendet adományozta neki.

Nem tudott stabil egzisztenciát teremteni

Mozart Bécsben telepedett le, ahol hosszú ideig igencsak szerény körülmények között élt, hiszen – világraszóló tehetségként – zeneórákból kellett fenntartania magát. A művész első szerelme, Aloisia ekkor már férjhez ment, a fiatalabbik leány, Constanze azonban édesanyjával maradt, a két fiatal között pedig idővel szerelem szövődött, melyet 1782-ben oltár előtt szenteltek meg. Mozarték később boldog házasságban éltek, kapcsolatukat azonban gyakran árnyékolta be gyász, ugyanis megszülető hat gyermekük közül csupán ketten élték túl az első napokat.

Ezzel együtt a művész anyagi problémáin sem bírt felülkerekedni: annak dacára, hogy a bécsi évek Mozart művészetében kiteljesedést és számos esetben – például a Szöktetés a szerájból 1782-es, vagy a Figaro házassága 1786-os debütálásakor – komoly sikereket hoztak, a páratlanul tehetséges komponista nem tudott stabil egzisztenciát teremteni magának és családjának.

Talán ennek is tudható be, hogy Mozart élete utolsó éveiben szinte emberfeletti teljesítménnyel dolgozott, és gyakorlatilag teljesen felőrölte szervezetét, mely 1791-ig bírta az őrült hajszát: hihetetlen, de a Don Giovanni, a bécsi olasz operatársulat megmentése érdekében írt Cosi fan tutte, a II. Lipót prágai koronázására komponált Titus kegyelme, a Varázsfuvola és a Kis éji zene mind 1786–91 között született meg, miközben a zseni leckéket adott, hangversenyeket tartott, előadásokat vezényelt, és II. József kamaramuzsikusaként is fellépett.

Életpályája egy aggastyánéhoz volt méltó

Mozart szervezete érthető módon egy idő után nem bírta ezt az emberfeletti tempót, így, jóllehet, 35 esztendősen életpályája már egy aggastyánéhoz volt méltó, a sors ennek meg is követelte az árát. A zeneszerző 1791 őszére súlyos betegségbe esett, gyakran magas láz kínozta őt, így utolsó művét, a Rekviemet lényegében már saját temetésére írta meg.

A zenetörténet egyik legnagyobb alkotója 1791. december 5-én, mindössze 36 esztendősen fejezte be életét; halálának okát ma már nem tudjuk pontosan megállapítani, ráadásul Mozart végső nyughelye szintén feledésbe merült, halhatatlan emlékét egy jelképes sír őrzi a bécsi Sankt Marx temetőben.

Forrás: rubicon.hu

Nyitókép: es.gaudiumpress.org