Karády Katalin, a háború előtti magyar film „végzet asszonya” Kanczler Katalin néven 1910. december 8-án született egy hétgyerekes kőbányai proletárcsaládban, ahol az apa durvasága mérgezte a mindennapokat. Az otthoni pokol elől tizenhét évesen a házasságba menekült, de két év után elvált nála jóval idősebb férjétől. Kávéházi énekesként fedezte fel Egyed Zoltán hírlapíró, aki gondoskodott képzéséről, s akitől a Karády nevet is kapta.

 

Az erotikát sugárzó végzet asszonya lett

1939-ben forgatta első és legsikeresebb filmjét, a Halálos tavaszt. Az ártatlanul romlott Ralben Edit figurája egy csapásra ismertté tette, s az Ez lett a vesztünk című dal elindította énekesnői karrierjét is. Sajátosan mély hangja később hanglemezek ezrein búgta a slágereket (Gyűlölöm a vadvirágos rétet, Valahol Oroszországban, Mindig az a perc, Ezt a nagy szerelmet, stb.). Karády nevére tódult a közönség, így évről évre többet forgatott, csak 1942-ben hét film készült vele.

 

noklapjapsziche_karady_katalin1-nok-lapja
Fotó: Nők Lapja

Amerikai stílusú sztárt faragtak belőle, a nők utánozták frizuráját, öltözködését, bár nem mulasztották el, hogy megjegyzéseket tegyenek szögletes vállára, lomha járására. Karády a szőke, babás nők után a határozott, vonzó, erotikát sugárzó végzet asszonya lett, szinte férfiasan mély hangja is szokatlan volt a „nyafogások” után. Mindezek miatt botrány övezte, a klérus elítélte, a szélsőjobboldal gyűlölte, zsidó-bérencnek nevezte, a baloldalnak túl polgári és sztáros volt – mindez azonban nem csorbította népszerűségét.

 hirdetes_300x300  

 

karady2-funzine
Fotó: funzine

Örök fiatalként akart megmaradni a magyarok emlékezetében

Magánéletét számos tévhit és legenda övezte, vélték róla, hogy férfifaló, de azt is, hogy saját neméhez vonzódik, a valóságban Újszászy Istvánnal, a hírszerzés főnökével szövődött szenvedélyes viszonya.  Újszászy a nyilas rémuralom idején zsidókat mentett, amiért 2004-ben posztumusz a Világ Igaza kitüntetést adományozták neki.

 

Karádyt rettenetesen megviselte, hogy a szovjet fogságba esett, majd az ÁVH-nak átadott Újszászynak nyoma veszett. Az új világban már nem találta helyét, kiszorult a filmből, majd a színházból is. A kommunista kultúrpolitika nem igényelte a múlt rendszer sztárját, s lassan a közönség is leszokott róla.

 

 

1951. február 9-én hagyta el hazáját, itthon ezután neve sem hangzott el. Brazíliában, majd New Yorkban telepedett le, kalapszalont vezetett, s lényegében visszavonult. Magányosan élt, még fényképezni sem engedte magát. Kultusza a hetvenes évek végén éledt újra, ismét kiadták dalait, könyvek jelentek meg róla, vetítették a Halálos tavaszt. Ő nem látogatott haza, örökre fiatalnak akart az emberek emlékezetében megmaradni, s New Yorkban halt meg.

 

Forrás: múlt-kor.hu

Nyitókép: vmn.hu

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!