Felnövéstörténet nyers húsba emberhúsba csomagolva – Raw kritika - Körkép.sk
Károly, Karola
  • HUF: 390.44
  • USD: 1.09
  • -1 °C
  • 4 °C
Kultúra

Felnövéstörténet nyers húsba emberhúsba csomagolva – Raw kritika

Minden előzetesnél és plakátnál jobb marketing, ha egy film bemutatóján sorra lesznek rosszul a nézők. A Raw esetében pont ez volt a recept: botrány hullámain került reflektorfénybe a horror: a Torontói Filmfesztiválról sorra vitték ki a nézőket idő előtt a teremből. Puszta hatásvadászat, vagy a gyomor mellett a lelket is megüli a kannibálfilm?

 

A borzongás és a brutalitás perverz módon vonzza a mozinézők edzettebbik felét, de ez legtöbbször öncélú gusztustalankodásba fullad, mélyebb jelentést azon kívül, hogy a nézők gyomrát felkavarja, nem ér el. A Raw viszont nagyon okosan egyszerre viseli meg a lelket és a gyomrot is.

 

Nem egy agyatlan vérfürdő

 

Nem egy agyatlan vérfürdő, sokkal inkább érzékeny művészfilm, így valószínűleg sokan csalódnak majd benne éppen azért, mert nem egy klisékkel operáló tucathorror. Aki viszont szereti az okos filmeket, azoknak megéri átrágni magát a hajcsomó-hányáson, megcsócsált lábakon és a titokban elnyammogott ujjakon. Nem hiába nyert tavaly Cannes-ban is: neki ítélték a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége által megszavazott FIPRESCI-díjat.

 

Justine (Garance Marillier) eminens diákként kerül be az állatorvosi egyetemre. Ahogy az lenni szokott, a gólyák komoly beavatáson esnek túl, amelyet a felsőbb évesek, köztük saját nővére, Alexia (Ella Rumpf) tervel ki.

 

[stw]

 

A nagyobbak egész sor kegyetlen és megalázó dologra kényszerítik rá az elsősöket, Justine pedig egyre csak tipródik a bulik, tudatmódosítók és erotika számára idegen világában. Mi több, vegetáriánusként még nyers húst is etetnek vele, ami végleg áttöri benne a gátat.

 

RAW. Kép: laist.com

 

Sokkoló epizódok

 

A filmről nehéz spoilerek nélkül írni, ám a kannibálfilm jelző nem árul zsákbamacskát: előrevetíti, hogy a mintadiák előbb utóbb szó szerint mindenbe belekóstol. Ahogy Justine, aki egészen addig élte a zárkózott tinik buli és szexmentes életét, belecsöppen ebbe a közegbe, szörnyű tortúrák árán, de végül felnő. A húsevés iránti vágy egyértelmű metaforája a felnövésnek, hogyan érik a konszolidált kislány veszélyes nővé, ahogy a testi élvezetek útjára lökik. A történet nagyon okosan adagolja a sokkoló epizódokat, ráadásul a legmeghökkentőbb helyen van benne fekete humor is, ami segít egy-egy pillanatra kiszakítani a film nyomasztó hangulatából.

 

És mennyire brutális? Korántsem annyira, mint amennyire az elborzasztó szalagcímek beharangozták. Persze jócskán akadnak benne gyomorforgató jelenetek, így a gyengébb idegzetű és gyomrú nézőknek nem feltétlenül ajánlott. Magyarországon a Titanic Filmfesztiválon debütált, ahol pótvetítést kellett belőle tartani az óriási érdeklődés miatt. És itt kiderült, hogy a mentős történet nem csak egy városi legenda a nagyobb nézőtömeg bevonzására: az Uránia moziból is ki kellett vinni egy nézőt rosszullét miatt.

 

RAW. Kép: themarysue.com

 

Okos film, mely a lelket is megviseli

 

Mindemellett a film hangulata könnyedén behúzza a nézőt. A videoklipszerű montázsok, a lüktető zene, az ijesztően fényelt alagsori terek nem azok a tipikus horrorhelyszínek, mégis hátborzongatóan hatnak. Aki volt valaha egyetemista, tudja, hogy mekkora őrült buli tud lenni az első év – itt viszont mintha egy borzasztóan erőszakos, állandóan fenyegetően kavargó miliőben nyomasztanák a gólyákat.

 

Ez remekül megteremti azt, hogy könnyen Justine helyzetébe képzeljük magunkat – egy lányéba, aki egy pulzáló rémálomba csöppent, pedig csak az egyetem bulivonatára szállt fel. Vele rettegünk, amikor a sötét folyosókon mászkál, holott egyértelmű, hogy nem kell sötét sarkakból kiugró alakoktól tartani. Az, amitől Justine-nel együtt félnünk kell, az a belőle kitörő ösztönlény.

 

A Rawról túlzás azt állítani, hogy a világ leggusztustalanabb és betegebb filmje. Nagyon is okos film, amely a gyomorreflexek mellett a lelket is megviseli, így könnyebben el lehet vonatkoztatni a véresebb részektől. Julia Ducournau, a film rendezőjének elmondásai alapján nem az volt a célja, hogy sorra hánytassa a nézőket, ám igenis fizikai hatást akart elérni bennük, ám egyértelműen egy felnövéstörténetet bemutatása volt a célja, nem az öncélú terror.

 

 

Polák Zsóka

 

Nyitókép: avclub.com

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kövessen minket