Egy olasz bestselleríró, aki cölibátusban él és a tinédzserek kedvence

A görög- és latintanár, jól néz ki és az Opus Dei tagja. Regényeit pedig milliók olvassák.

Alessandro D’Avenia olyan jelenség, aki első ránézésre nem illik a biztos siker képletébe. Ez az attraktív, negyvenes férfi nyíltan beszél a médiáról, az Istenbe vetett hitéről, valamint a kereszténységről, ami számára az élet értelme. Paradox módon azok a tinédzserek imádják a legjobban, akiket elvarázsolt a könyveivel, és akik modern kori bálványuknak tekintik.

A szicíliai maffiától az irodalomig

   

D´Avenia a szicíliai Palermóban egy mélyen vallásos család harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. A fiatal Alessandro életére a hittantanár, Pino Puglisi atya volt a legnagyobb hatással, akit 1993-ban az 56. születésnapján az olasz maffia meggyilkolt.

D´Avenia másik példaképe az irodalomtanára volt, aki a klasszikusok és a latin nyelv tanulásra ösztönözte. Alessandro D´Avenia 2000-ben fejezte be tanulmányait a római Sapienza Egyetemen, doktori tanulmányait pedig a sienai egyetemen folytatta.

Jelenleg az egyik legtekintélyesebb milánói katolikus magángimnáziumban tanít irodalmat, latint és görög nyelvet. Sikeres írói karrierje kéz a kézben jár a tanári pályájával. Az első Fehér, mint a tej, piros, mint a vér című regénye 2010-ben jelent meg és nemzetközi sikert aratott. Több millió példányszámban kelt el és 22 nyelvre fordították le. D´Avenia könyvei az olasz tinédzserek tíz legkedveltebb könyvei közé tartoznak.

A klasszikusok szeretetére ösztönzi a fiatalokat

Amikor D´Avenia 2016-ban bejelentette az utolsó regényének a témáját, a kritikusok csupán legyintettek, esélyt sem adva a sikerre. D´Avenia azonban úgy döntött, hogy saját ösztöneire és nem a szerkesztők tanácsára hallgat. A közkedvelt irodalomtanár a nagy olasz klasszikus, filozófus és költő Giacomo Leopardi életét választotta regénye témájául.

Leopardi, mint az olasz romantika képviselője úgy élt az olaszok tudatában, mint egy ateista és pesszimista. D´´Avenia legújabb regényében L’arte di essere fragili: come Leopardi può salvarti la vita – Művészet sebezhetőnek lenni: hogyan segít neked Leopardi megóvni az életed (szerk. fordítás) megfordította a perspektívát, és a melankólikus Leopardit a fiatalok példaképeként ábrázolja  hiszen egész életen át hű maradt költői pályájához, az igazság és a szépség kereséséhez.

Leopardi, akire a diákok addig csak az irodalomóra egyik kötelező elemeként tekintettek, D´Avenia regényének köszönhetően a pubertások új bálványa lett.

Alessandro D´Avenia az utolsó regényéhez készült színházi előadással járja Olaszországot, a jegyek pedig az összes előadásra előre elkelnek. Autogramosztáskor a könyvesboltok előtt tinédzserek hada vár arra, hogy találkozhassanak azzal a tanárral, aki megérti az ő világukat.

Ennek ellenére az író azt állítja, hogy nem a tinédzsereknek ír.

„Nem gondolom, hogy ez a regény a gyerekeknek szól. Azoknak a nőknek és férfiaknak íródott, akik hisznek a jövőben és abban a módszerben, hogy valóban meg kell tanulnunk szeretni a gyengeségünkkel és elesettségünkkel együtt”.

 

A kritikusokat megállás nélkül foglalkoztatja, hogy miben rejlik annak az olasz tanárnak a sikere, aki nem rejtegeti a kereszténységét és nyíltan beszél az Istennel való kapcsolatáról.

Vélhetőleg a siker titka abban rejlik, hogy D´Avenia az olvasóit nem becsüli le, komolyan veszi őket, a nyelvükön beszél, és hízelgés nélkül keresi a válaszokat a legbelsőbb kérdéseikre.

A kereszténység ellenméreg az unalomra

 „(…) Az Isten nem olyasvalami, ami hozzátársul az életedhez. Az Isten maga a virágzó élet. Ha erre gondolok, azt mondom: Istenem, én nem tudok nélküled élni. A kereszténységben megtaláltan az unalom ellenmérgét. Az egyetlen, amit ismerek, az az élet, amit teljesen rábízok Istenre”

– mondja D´Avenia egy interjúban a vallásáról.

Az újságírókat az életmódjával is provokálja, így unos-untalan azt kérdezik tőle, hogy van-e barátnője, esetleg szerelmes-e. D´Avenia azonban a magánéletéről is nyíltan beszél:

„Úgy döntöttem, hogy az életemet a fiataloknak, az iskolának és az önkéntes munkának szentelem. Hosszú ideig érett bennem ez a döntés, de végül a cölibátust választottam. Ez nem azt jelenti, hogy feladom a szerelmet, hanem azt, hogy más módon élek. Azokat az utakat figyelem, amelyekre a szenvedély vezérel: történeteket mesélni és hallgatni az iskolában, a színházban és a moziban. Nem csupán filantróp vagyok. Az életem ugyan tele van az Istennel kapcsolatos dolgokkal, még sincs papi hivatásom. Az én szeretetemnek Isten felé szentimentális aspektusa is van, ami nélkül nem tudnék élni”.

 

Az újságíró felvetésére, miszerint egyszer a nagy ő is eljön-e az életében, D´Avenia azt felelte:

„Elvarázsol a női báj, de az Isten, aki ennek a bájnak a forrása, még ennél is jobban elvarázsolt. Ez nem idealizmus és nem is szentimentalizmus, sőt nem is realitásvesztés. Ez egy mély szerelem, amelyik napról napra nő és elmélyül. És amikor van szerencséd ahhoz, hogy átélj egy ilyen szerelmet, akkor mit csinálsz? Soha többé nem engeded el.”

 

Multimediális professzor

Alessandro D´Avenia az Opus Dei tagjaként önkéntes cölibátusban él. Ezt az utat választotta, hiszen ezt a fajta spiritualitást követték a szülei is, akinek az életmódja a mai napig példamutató Alessandro számára. A világban él és dolgozik, ám az életét Istennek szentelte. Azt állítja, hogy a kereszténység az emberi élet összes területén válaszokkal szolgált neki.

A könyvíráson kívül forgatókönyvírással és blogolással is foglalkozik. Egy multimediális szerző, akit a közösségi médiákon több mint 150 ezer ember követ figyelemmel. A növekvő ismertsége miatt pedig egyszerűen csak „Pop professzornak” szólítják.

Forrás: Postoj.sk/Körkép.sk

Nyitókép: Facebook