Októberi hagyományok, népszokások

Október hónapunk neve a latin October, „Nyolcadik” hónapnévből ered, mivel a régi római naptárban az évkezdő márciustól számítva ez volt az év nyolcadik hónapja. Nálunk régen az októbert Mindszent havaként vagy Őszhóként ismerték. Az évnek ebben a szakaszában elődeink betakarították a termést  és megkezdték a szüretelést. Ehhez a hónaphoz is számos népszokás, hiedelem kapcsolódik. Ismerkedjünk meg velük!

Októberi jeles napok

Október 4. – Assisi Szent Ferenc napja

   

1182-ben született Assisiben, a ferences rend megalapítója, aki az evangéliumi szegénységet, alázatosságot és irgalmasságot hirdette. Egyes vidékeken úgy vélték, hogy a vetésre a legalkalmasabb a Ferenc-heti búzahét, vagyis az október 4-e körüli napok. Máshol Ferenc napja szüretkezdő napnak számított, amikor a gazdák kimentek a szőlőbe és kanászostorral durrogtattak a hegyen, hogy elriasszák a gonosz szellemeket. Szokás volt az ezen a napon ültetett kotlós alá egy nyírfaágat tenni, hogy azzal megvédjék őket az ártó, gonosz hatalmaktól, míg a csirkék ki nem kelnek.

Október 15. – Ávilai Szent Teréz napja

Ávilai Szent Teréz  karmelita rendi római katolikus szerzetesnő volt, akit a magyarok Nagy Szent Teréznek is neveznek. Szent Teréz halálának napján (október 4.) az egyház Assisi Szent Ferencről emlékezett meg, így Ávilai Szent Teréz emléknapját másnapra tették. Azonban a  naptárreform következtében október 4-ét (Ferenc napját) október 15-e követte, így Szent Teréz ünnepe  október 15-e lett.

Ahol nem Ferenc-napon, ott Teréz napján kezdték a szüretet, különösen az egri („terézszedés”) és a Balaton-felvidéki borvidéken, ahol nagy mulatságokat, szüreti bálokat tartottak e nap táján. A Bánságban és Bácskában e nap dologtiltó nap volt, amikor nem moshattak és kenyeret sem süthettek az asszonyok, mert mindez bajt, veszedelmet hozhatott a ház lakóira.

Október 16. – Szent Gál napja

Az ír misszionárius – aki egyes források szerint St. Gallen megalapítója, más adatok szerint névadója volt – 620. október 16-án halt meg. Baranyában úgy tartják ettől a naptól kezdve érik a makk, ami a sertések kedvelt eledele volt. Halászó vidékeken Gál napján tartják az utolsó nagy halászatot, mert utána a halak a folyómeder mélyére ássák magukat, és ezután halat fogni már nem lehet.

Október 20. –  Szent Vendel napja

Szent Vendel skót királyfi volt, aki Rómába való zarándoklata után remeteként, koldulásból élt. Miután  megfeddték tétlenségéért, Vendel pásztornak szegődött.  Szent életmódjának a híre hamar elterjedt, és számos földműves kereste fel, hogy beteg jószágait megáldja. Szent Vendel ezáltal a pásztorok égi patrónusává vált, akinek nagy tiszteletét mutatta az a sok szobor, amiket a falvak szélén állítottak föl, és azok az oltárok, amik az állattartásból élő vidékek templomait díszítik.

A pásztorok a szentet maguk közül valónak tartották: köpenyben, széles karimájú kalapban, bottal és juhokkal, kutyákkal ábrázolták; napját munkaszünettel tisztelték meg. Az állatállományban fejét felütő betegség ellen hozzá könyörögtek vagy éppen haragját látták a bajban. Ha nem Mihálykor, akkor ezen a napon számoltak el a gazdáknak a nyájjal, és kapták meg cserében fizetségüket.

Október 21. –  Szent Orsolya napja

Október 21-én Szent Orsolyára emlékezünk, aki 383. körül társnőivel együtt mártírhalált halt. Helyenként az ősz legjelenetősebb eseményének, a szüretnek az ünnepét tartották Orsolya napján. A káposztát, amit jó minél tovább, az első kisebb fagyokig kint tartani, ezen a napon gyűjtötték be. A takács és a szabó céhek előszeretettel választották Orsolyát patronájuknak. Orsolya napja különlegesnek számított, ugyanis ezen a napon lehetett megfigyelni, hogy milyen lesz a téli időjárás. A hajdúböszörményi pásztorok úgy tartották, hogyha Orsolya-napkor szép az idő, akkor karácsonyig meg is marad.

Október 26. –  Szent Dömötör napja

Szent Dömötör a pásztorok patrónusa a 4. századi nagy keresztényüldözések idején vértanúhalált halt. A pásztornak októberben kellett elszámolnia egész nyári munkájával, vagyis azzal, hogyan vigyázott a rá bízott állatokra: ezt a legtöbb helyen október 26-án, Dömötör napján végezték el, méghozzá a rováspálca segítségével. Ez egy hosszú, két félből álló bot volt, amelyre tavasszal feljegyezték, hogy mennyi állattal ment el a pásztor – ha visszatértekor túl sok hiányzott, azzal el kellett számolnia.

Ekkor dőlt el, hogy a pásztor szolgálatát újabb egy évre meghosszabbítják, vagy másik gazdához kell szegődnie. A juhászok elszámolását bezáró mulatságokat juhászbálnak, juhásztornak, juhtornak, juhdérmációnak és dömötörözésnek is nevezték. Gyakran  egy álló hétig tartott a mulatság, amit „dömötörhétnek”  neveztek. Szent Dömötör időjárásjósló nap is, az e napi hideg szelet a kemény tél előjelének tartották.

Október 28. – Simon és Júdás napja

Simon és Júdás napja a magyar gazdasági élet egyik utolsó határnapja, ami a hideg idő megérkezésével a kinti munkák befejezését jelenti – ahogy a mondás tartja: „Megérkezett Simon – Júdás, jaj már néked, pőregatyás!” Tokaj vidékén ezen a napon, Hegyalja patrónusainak ünnepén indult el a kései szüret. Egyes vidékeken nem Dömötör, hanem Simon-Júdás volt a juhok elszámoltatásának és a juhászok fogadásának napja, amit háromnapos szabadság előzött meg. Az erdélyi szászok között Simon – Júda a házasodás határnapja. Amelyik holdvilági lány elkésik vele, meg kell várnia a következő esztendőt.

Kukoricafosztás és szüret

Az ősz beköszöntével a földeken egyre kevesebb volt a tennivaló, ennek következtében elsősorban a házaknál akadt munka. Őszi társasmunkának főként a kukoricafosztás és a tollfosztás számított. A kukoricafosztás elnevezés az egyes magyar nyelvterületen változatos: nevezték tengerihántásnak, máléfejtésnek, a székelyeknél bontónak. A résztvevőket a kukoricafosztásra általában meghívták, de például Bácskában a kapura tűzött zöld gally jelezte, hogy abban a házban kukoricafosztás lesz.

Kukorica- vagy tollfosztás közben remekül lehetett énekelni, vigadni, mesét mondani, tréfás játékokat játszani, ünnepelni. Ezt a Mihály-naptól (szeptember 29.) adventig tartó időszakot nevezték kisfarsangnak, ilyenkor sok kézfogót, esküvőt is tartottak.

Az októberi hónap másik nagy elvégzendő feladata a szüret volt, amely szintén nem szűkölködött vidámságban, mulatságokban. A 16. és 17. században igazi sátoros ünnepnek számított a szüret, melyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek.

A szüretkezdésnek vidékenként más-más volt a kezdő időpontja. Volt, ahol már Szent Mihály napján (szeptember 29.), máshol Teréz (október 15.), Orsolya (október 21.) vagy Simon-Júdás (október 28.) napján láttak neki a szőlő szüretelésének.

Egykoron szüretkor kivonult a hegybe a falu apraja-nagyja. A szőlőben dolgozó segítő kezek borral való kínálása a gazda szent kötelességei közé tartozott. A bor mellé persze harapnivaló is dukált, reggelire szalonna, sonka, kolbász vagy más hasonló hideg eledel járt, ebédre pedig hagyományos szüreti étkek, töltött káposzta, gulyás vagy juhhúsos kása került az asztalra.

A nők szedtek, a férfiak puttonyoztak.  A szedők (lányok,asszonyok) görbe késsel, kacorral (szőlőmetsző kés), vagy metszőollóval vágták le a fürt nyelét. Minden puttonyos kezében ott volt a frissen vágott vessző, amelyre minden puttony szőlő után egy-egy rovást faragtak. A szedők mögött, kezében kis pálcával, a pallér csapkodta a leveleket – ügyelve arra, hogy ne legyen a tőke szedetlen -, továbbá irányította a munka menetét is. A puttonyból a szőlőt a terhesbe öntötték át, amely mellett ott álltak sorban a gyerekek, és három-négyágú karókkal, az úgynevezett csömöszölővel zúzták a szőlőt.

A fárasztó munka kora reggeltől késő estig folyt. Napnyugta után kezdődött a megérdemelt mulatság. A szokásos étel ilyenkor a birkapörkölt vagy marhagulyás volt, és persze a bor végtelenségig. A mulatságot tréfás versengésekkel is színesítették. Ilyen volt például a csőszjáték. A mulatság színhelyén az egyik termet szőlőskertté alakították át, azaz szőlőfürtöket lógattak fel mindenfelé. A férfiak egyik fele a szőlőcsőszt, másik része a szőlőtolvajt alakította. Ha elkapták őket, bíróság alakult és mókás büntetéseket szabtak ki rájuk.

Szüreti mulatságok

A szürethez kapcsolódó mulatságok közül legjelentősebbek a felvonulások. A 18. század második felében alakultak ki az ún. Baksus ünnepségek, amelyek megrendezése görög és római mintákon alapult. Az eredetileg a görögök körében meglévő Dionüszosz-kultusz a rómaiak Bacchus-kultuszában folytatódott, akik minden év decemberében, 17-e és 23-a között ülték szaturnáliáikat – a későbbi bacchanáliákat -, amikor megajándékozták, megvendégelték egymást. A kereszténység kezdetén ezek az ünnepségek a böjt előtti farsang idejére tolódtak ki.

Az 1700-as évek elejétől  pl. Tokaj-hegyalján Bacchust nem római istenként ábrázolták, hanem nemzetiszínű hordón lovagló magyar huszár formájában. Baksus Pajtásnak hívták: innen ered a Baksus-ünnep elnevezés. Baksus Pajtás egyik kezében lopótököt tartott, a másikban koccintásra kész poharat. Ezek a szokások évről-évre színesedtek, újabb népi elemekkel gazdagodtak, mindezek együttes hatására pedig kialakultak a jelenbéli szüreti felvonulások.

A szüreti bál

Az iparosok, a szegények és a gazdalegények régen külön bálokat tartottak. Később, főleg a kisebb településeken egy-egy nagyobb, közös mulatságon ünnepeltek. A bálokban a szüreti menet szereplői tovább viselték tisztségeiket. A csőszlányok és csőszlegények feladata például az volt, hogy a külön erre a célra felaggatott, vagy dekorációként használt szőlőfürtöket őrizzék.

A bál folyamán ugyanis a résztvevők ezekről „lopkodtak”. Akit „lopáson” értek, azt „megbüntették”. Bírságot kellett fizetnie. Ezt a pénzt aztán a szervezők (korábban a borkirály, vagy bálkirály) a bál rendezési költségeire fordította. Sok helyen egyébként ez a szőlőlopás-játék még az 1970- es években is a szüreti bál része volt. A szüreti mulatság általában reggelig is eltartott.

 Népi megfigyelések

–          ha októberben a hónap elején sok csillag esik, akkor szép idő lesz

–          az októberi zivatar szeszélyes telet jelent

–          sok októberi eső, termékeny eső, vagy sok októberi eső, sok decemberi szél

–          ha meleg október hónapja, hideg lesz a február

–          ha októberben fagy és szél van, úgy január hónapja enyhe lesz

Takács Henrietta

Források: hungarotheka.hu, hagyomanyokhaza.hu, torzsasztal.com

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!