A Boldog halálnapotban egyetlen olyan motívum sincs, amit eddig ne láttunk volna, de épp van benne annyi önirónia, hogy egy átlagosnál unalmasabb estén jó szórakozást nyújtson.

 

Mit tennél, ha a születésnapodon a buli fénypontjaként egy konyhakés állna beléd, majd ezt követően arra ébrednél, hogy újraindul halálod napja? A film alaphelyzetét már az előzetesben is megismerhetjük, amely ugyan szórakoztató, de gyakorlatilag az egész cselekményt ellövi, ami nem is lenne feltétlenül baj, ha nem lenne benne a legtöbb látványos vagy vicces jelenet. Plusz garantáltan 50 Cent In Da Clubja fog beleragadni mindenki fejébe, aki megnézi azt.

 

fotó: Universal Pictures via AP

 

Treevel (Jessica Rothe) pontosan ez történik: a tinifilmek kliséiből összegyurmázott, nagyszájú hisztigép egy átlagos napját éli: az ügyeletes szőke alfa nőstény irritáló és lekezelő mindenkivel. Csak az aznapi produkcióját látva egyáltalán nem meglepő, hogy az este végén valaki véres pontot tenne a bicskanyitogató lány életére. A na

 hirdetes_810x300  

 

pnak azonban sosem lesz vége, akárhányszor elhalálozik változatosabbnál változatosabb módon, mindig ugyanabban a kollégiumi szobában ébred újra ugyanabban a kis nyáltócsában fekve. Az időhurok-kézikönyv ilyenkor azt diktálja, hogy szépen derítse ki, kicsoda és miért akarja ennyire határozottan eltenni láb alól, és tegyen ellene.

 

Nem ez a film fogja elvenni Bill Murray-tól az időhurkok királya címet

 

Mintha az Idétlen időkig című klasszikus tinihorror-változatát látnánk: a film olyannyira nyilvánvalóan ugyanabba a csapdába kényszeríti Treet, mint annak idején az Idétlen időkig tette azt Bill Murray-vel, hogy konkrétan ki is mondják a szereplők: igen, ez egy tök olyan film. Időhurkokba keveredett főhősökből pedig már sok-so tucat megadatott, és a film nem is kezeli ezt úgy, mintha újdonság lenne.

 

 

Ha a Boldog halálnapot a helyén kezeljük, egészen jól szórakozhatunk. Horrorra vagy thrillerre senki se számítson, sokkal inkább tinivígjáték egy babaarcú gyilkossal fűszerezve. Pedig egy kis kreativitással és sokkal több vérrel még akár egy vérbeli slasher is lehetne, ehhez a típusú ironizáláshoz jól álltak volna az eltúlzott ZS-kategóriás horrorelemek, de a készítők valamiért ragaszkodtak a PG-13-as besoroláshoz, nálunk 16-os karikát kapott.

 

Ráadásul a filmet jegyző Christopher Landon eddig főleg forgatókönyvíróként tevékenykedett, olyan alkotáso hozzá, mint a Disturbia vagy néhány Paranormal Activity-film, amiből azt lehet leszűrni, hogy inkább tartja magát a borzongatós műfajokhoz, és nem merészkedik elég bátran a kifigurázások földjére. Mindenesetre itt, ha még gyerekcipőben is, de működik.

 

Kevés pénzből nagyot durrant

 

Mindehhez fontos hozzátenni, hogy a film kifejezetten alacsony költségvetésből – mindössze 5 millió dollárból – készült, ehhez képest az első héten visszahozta a belefektetett pénz ötszörösét. Ezzel együtt kiütötte a nyeregből az addigi első helyezettet, a Szárnyas fejvadász 2049-et – igaz, Denis Villeneuve filmje már hetek óta vezette a listát.

 

Annak ellenére, hogy egy átlagos ijesztgetős tinifilmnél nyilvánvalóan nem tudtak többet kihozni ebből, azzal mentik, ami szerethetővé teszi a filmet: az önirónia mindig üdítő tud lenni. A film egyáltalán nem veszi komolyan magát, mert a legklisésebb jeleneteket is gyorsan meg tudja hazudtolni egy kis kikacsintással, mintha azt üzenné: érted, itt most kifigurázzuk a kliséket. Sajnos ezt nem elég bátran és eredetien teszi, így középszerű, de szórakoztató marad.

 

Polák Zsóka

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!