Mihály
  • HUF: 366.09
  • USD: 1.17
  • 11 °C
  • 18 °C

Hirdetés (X)

Filmkritika

Egy évtizede Heath Ledger nélkül

Nem túlzás azt állítani, hogy tíz évvel ezelőtt, mindössze 28 évese elment a filmipar egyik legígéretesebb tehetsége. Heath Ledger nemcsak tehetségével, de rendkívül bátor szerepválasztásaival is kitűnt kortársai közül: nem hagyta, hogy beskatulyázzák a csibészes mosolyú romkom hős szerepébe, a színészi kihívások éltették. 

 

Tinibálványnak lenni unalmas, ha az ember komolyan gondolja a színészkedést

 

Sok színész álmodik olyan karrierindításról, mint amilyen Ledgeré volt: tinédzserkorában feltűnt néhány ausztrál produkcióban 20 évesen pedig megkapta Patrik Verona szerepét a Tíz dolog, amit utálok benned című film főszerepét, ami egy csapásra ismertté, a tinilányok kedvencévé és a romantikus szépfiúk első számú prototípusává tette őt.

 

Ledger előtt ott állt a könnyebb út – tucatjával játszhatott volna romantikus filmekben -, és a nehezebb. Az utóbbit választotta, egy év múlva pedig már az általa nagyra tartott honfitársának, Mel Gibsonnak a fiát alakíthatta A hazafiban.

 

 

Miután, amellett, hogy a drámai oldalát is megvillantotta, sokkal fontosabbnak érezték a producerek azt a szempontot, hogy milyen jól állnak neki a kosztümös filmek, így még egyszer elcsábult a romantikus tinibálványok és hercegnők világába a Lovagregénnyel. K

 

övetkező filmválasztása meredeken ívelt ki a rózsaszín ködfelhőből az izgalmas szerepek felé: a Szörnyek keringőjében ugyan Halle Berry alakítása ért Oscart, de itt figyeltek fel arra, hogy pár hónappal a Lovagregény bemutatása után a beskatulyázott szőke szívtipró igazán erőteljes alakítást hozott az egyébként rövidke szerepében.

 

Merész húzásokkal az Oscar kapujáig lovagolt

 

A még mindig rendkívül fiatal színész ezután – ha átütő sikereket nem is – de tapasztalatot azt szerzett, és néhány felejthető film (A bűn rendje, A gyávaság tollai, Casanova) után elhatározta, hogy szerepválasztásainál ezentúl csakis a művészi kihívás lesz a legfőbb szempont. Menedzserei egyenesen karrieröngyilkosságot kiáltottak, Ledger viszont kitartott döntése mellett: elvállalta a meleg cowboy szerepét Ang Lee Túl a barátságon című drámájában.

 

A nagy port kavaró film egyik főszerepéért Oscar-díjra is jelölték, és egyszer s mindenkorra belebetonozta az emberek fejébe: nem az egydimenziós tinibálvány-szerepek, hanem a valódi kihívások érdeklik. Nem sokkal később Bob Dylanként jelent meg Todd Haynes portréfilmjében, közben pedig javában készült élete egyik legnagyobb kihívására: Jack Nicholson után ő ölthette magára Joker zöld haját és ördögi mosolyát Christopher Nolan készülő Batman-filmjében.

 

 

A kihívás pedig nem is lehetett volna nagyobb: a filmtörténet egyik legkomplexebb és leghírhedtebb gonosztevője, akit ráadásul Jack Nicholson alakított előtte az 1989-es Batmanben a tőle megszokható felejthetetlen átéléssel. Már az előzetesek alapján látszott, hogy Ledger jól ragadta meg a figurát, sőt, teljesen újraértelmezte a szerepet.

 

Az óriási kritikai és nézői siker miatt senkiben nem volt kétség affelől, hogy 2009-ben az ő nevét rejti majd a legjobb férfi mellékszereplőért járó Oscar borítéka. Arra azonban senki sem számított, hogy a díjat – az Akadémia történetében csupán tözenötször fordult ez elő – posztumusz ítélik oda Ledgernek.

 

 

Különösen szívfacsaró, hogy a fiatal színész nemcsak az Oscar-díj, de a film premierjét sem élhette meg. 2008. január 22-én, mintegy fél évvel A sötét lovag bemutatója előtt az egész világot sokkolta, hogy az energikus fiatal reménységet holtan találták New Yorki otthonában. Mivel holtteste mellett gyógyszeresüvegeket találtak, a legtöbb pletykalap azonnal öngyilkosságként adta el a történetet, sőt: Joker volt az, aki ölte meg Ledgert. Hiába mutatta ki a boncolás, hogy egyik gyógyszerből sem volt a megengedettnél több a szervezetében, így a szerencsétlen kombináció okozta a halálát, a konspiráció megmaradt.

 

Némi alapja azonban volt a pletykáknak, Ledger maga nyilatkozta a forgatás alatt, hogy minden porcikáját beletette a szerepbe, és emiatt aludni sem tud, az pedig tovább fokozta a hátborzongató híreszteléseket, hogy Jack Nicholson ennyit reagált a fiatal színész halálhírére: “Én figyelmeztettem”.

 

 

Halálakor éppen javában forgatott Terry Gilliammel immáron másodjára (a 2005-ös Grimm volt az első közös munkájuk, ahol ő és színésztársa, Matt Damon kifejezett óhajára cseréltek szerepet), ám a tragédia miatt a Doctor Parnasszus és a képzelet birodalma című film fölé nagy kérdőjel került. Végül nem egy, hanem három színész – Johnny Depp, Jude Law és Colin Farrel – ugrott be Ledger szerepére. A történetet pedig jótékonyan formálta át a főhős folyamatos átalakulása, ha lehet ilyet mondani sokkal több értelmezési pontot adott így, mintha egy színész játszotta volna végig Tony szerepét.

 

Ledger művészete azonban nem merült ki csupán a színészkedésben: folyamatosan videózta mindennapjait, kisfilmeket rendezett, a vele dolgozók szerint állandóan ezer fokon égett az alkotási vágytól. Mindennél jobban szeretett volna videoklippet rendezni, a The Masses kollaboráció tagjaként a Modest Mouse King Rat című számát öntötte volna képkockákba, a befejezését viszont már nem élte meg. Munkatársai viszont megtették ezt helyette, így ma már láthatóak a Ledger koncepciója alapján embereket fogó és főző bálnák – a színész így fejezte ki tiltakozását a bálhavadászat ellen:

 

 

Aki megrendezhette saját életrajzi filmjét

 

A fiatal reménység halála után szinte azonnal jelentek meg könyvek és televíziós műsorok arról, mi is történt valójában. Ezekben legtöbbször a szenzációhajhászás és a hatásvadászat volt a főszereplő: a naplójában leírt Bye-bye biztosan arra utalt, hogy meg akarja ölni magát, és ehhez hasonló, csupán a bulváros részekre figyelmet fordító műsor volt a legtöbbjük.

 

Az első “hivatalos” alkotásra kilenc évet kellett várni, az I Am Heath Ledger egy csodálatos és sallangmentes tisztelgés volt a színész előtt. A filmben a színész legközelebbi hozzátartozói mesélnek, az operatőr a film nagy részében maga Heath Ledger – egész életében videózott ugyanis, és rengeteg nyersanyag maradt meg, amely így megtalálta közönségét.

 

A film különlegességét emellett az adja, hogy arra a Heath Ledgerre koncentrál, aki melegítőnadrágban, a saját kamerája előtt is ugyanolyan energiával és beleéléssel adta át magának a munkának, mint Nolan kamerája előtt, nem pedig a szupersztárságot egyébként is nehezen kezelő színész látszatára.  Mire pedig odaér a film, hogy a tragikusan korai halálát és a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdést tárgyalja, addigra a hozzátartozóknak ki sem kell mondania: Heath imádta Joker karakterét és az életet is.

 

 

Másnak egy élet alatt nincs olyan színes és merész filmográfiája, mint amit Heath Ledger magáénak tudhat a fájóan rövid, mindössze tizenhat éves karrierje alatt. Az ausztrál színész hamar felismerte, hogy küllemének köszönhetően nagyjából minden második filmben eljátszhatná a bálkirályt, ahogyan azt is, hogy nem kér ebből, mert őt a valódí művészi kiteljesedés vonzza. Ez az egyedülálló vonzódása a hivatása iránt, bátor szerepválasztása és a kirobbanó energiája bőven kortársai fölé emelték.

 

A filmgyártás egéről egy igazi egyéniség tűnt el tíz évvel ezelőtt, tehetsége és csibészes mosolya pedig azóta is hiányzik a filmekből.

 

Polák Zsóka

 

(főkép: Cultjer)

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kövessen minket