Nem szerettem, mikor mód volt,
S nem tártam ki szívemet,
Ha most halnék, úgy halnék, hogy
Nem markoltam eleget.
Nem szeretnék szívem mélyén
Bűntudattal távozni,
Annyi Öröm volt a világ,
S alig enyém valami.
Sokkal többet szakíthattam
Volna egykor magamnak,
Több ízt, több Kéjt, Valóságot,
Több Örömöt, Csókokat,
Már most, ifjan, annyi dolog,
Elmulasztott Esély bánt,
Hogy néha-néha úgy érezem,
Terhe átfon, mélybe ránt.
Mert mi elmúlt, nem jön vissza,
Két egyforma esély nincs,
Minden esély egyszeri szép,
(El)tünékeny, drága Kincs,
S ez bánt engem olyan nagyon,
Ez, mi kedvem lohasztja,
Most már kezem hiába nyúl,
Csak a Semmit markolja.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: alig enyém valami Felvidék Főoldal Gömörhorka igee Igee Kerepesi Kerepesi Igor kincs pillanatok pozsony vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!
