Életem most kopni látszik,
Suttog csupán és dadog,
Néha Vágyat sem érzek már,
S nem tudom, mit akarok,
Vágyni vágytam oly sokat én,
Ám a vágy még nem elég,
Álmom munka helyett néma
Tétlen percek követték.
S beérjem tán ezzel, nézve
Időm hogy fut gyorsan el,
Könnyelműen tékozolva
Egyetlen életemmel?
Hagyjam, vesszen hasztalan el
Erőm, mi még benn lobog?
S nézzem tétlen, hogy hunynak ki
Egyszeri pillanatok?
Legyen sorsom ily mostoha,
S legyek benne idegen?
Tűrjem, csak az örök álom
Marad meg itt énvelem?
Éljek túl csak minden napot
Várva a nagy alkalmat?
(míg az elszalasztott vágyak
Végleg meg nem fojtanak?)
Nem, én nem ily útra vágytam!
Hol vesztem el? Nem tudom.
S nem is értem, mért kell
Menjek borús mellékutakon,
Elfáradtam, nem volt erőm,
S tovább így már nem mehet,
Kell egy lány, ki új erőt ad,
Kell, ki őszintén szeret.
Ezért kéne, hogy itt legyél,
Mert melletted jobb vagyok,
Mert melletted selymesebben
Fogynak el a nappalok,
Mert melletted gondolatom
Könnyű, tiszta, egyszerű,
Mert melletted gyakran lel rám
Az az áldott, dús derű.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Felvidék Főoldal Gömörhorka igee Igee Kerepesi Karcolatok Kerepesi Igor melletted pozsony vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.