…amely csíkokra vágott maradéka valószínűleg eredeti értékének többszörösét éri

 

Egy 1961 májusában készített konzerv, mely 207 000 euróért kelt el az egyik legnevesebb aukciósház a Christie­‘s aukcióján. A doboz tartalmát eláruljuk cikkünk végén.

 

Kép: christies.com

 

A modern művészetet napjainkban egyre többször éri kritika, hogy nem feltétlenül hordoz minden nagyra tartott alkotás igazi értéket. A kortárs művészek pedig sokszor csak a szélsőségekre való rájátszás által próbálnak hatást kelteni. Biztosan olvasóinkkal is előfordult már, hogy egy többszázezer dollárért elárverezett kortárs alkotásról szóló hír olvasása közben, a képre nézve azt gondolta: „ezt én is meg tudnám csinálni“.

 hirdetes_810x300  

 

És valóban, ha példaként megnézzük Mark Rothko Lila, zöld és vörös című festményét, akkor legalábbis elgondolkodunk azon, mennyire helytálló az elmúlt század és napjaink művészeti alkotásainak értékmeghatározása.

 

Kép: pinterest.com

 

Műgyűjtés, vagy pénzmosás?

 

A fent látható kép ugyanis jelenleg a legdrágábban megvásárolt képek világranglistáján az előkelő 6. helyet foglalja el, a maga 161 millió eurójával. Ha pedig picit megkapargatjuk a felszínt és utánanézünk a kép hátterének, méginkább elbizonytalanodunk. A képet tulajdonló orosz milliárdos Dmitry Rybolovlev ugyanis már egy ideje pereskedik a nevében eljáró svájci művészeti brókerrel Yves Bouvier-rel. Azzal vádolja Bouviert, hogy a már említett festmény mellett még legalább 40 másik esetében aránytalanul magas áron vásárolt.

 

Nem csodálkozhatunk tehát, hogy az elmúlt években olyan pletykák is szárnyra kaptak, melyek szerint a kortárs művészeti aukciók ideális körülményeket biztosítanak a pénzmosásra, ami aránytalanul torzítja a műkincspiacot.

 

Az előbb említett orosz vállalkozóért aggódók megnyugtatására megemlítenénk, hogy 24 éves lánya, a Görögország partjainál elhelyezkedő Skorpió sziget megvásárlása után, épp idén kezdett egy 120 millió eurós luxusüdülő komplexum kiépítésébe.

 

Ekaterina Rybolovleva szigete. Kép: sambatours.gr

 

Hamisítók paradicsoma

 

A műkincspiac abszurditását legjobban talán Wolfgang Beltracchi munkássága tárja szemünk elé, aki nem érdemtelenül vívta ki magának a „világ legjobb festményhamisítója” címet. Az azóta dokumentumfilmként is feldolgozott hihetetlen történet felemás megítélésű, hiszen legtöbben elismerik, hogy Beltracchi kivételes tehetségű festőművész. Tehetségét és képzelőerejét azonban arra használta, hogy a második világháborúban eltűnt értékes festményeket fessen meg a fennmaradt leírások alapján. S miután a már említett Christie‘s aukciósház is árverezte „hagyatékból származó” képeit, nyílt út vezetett a sikerhez.

 

Végül, ahogy az már lenni szokott, egy apró kis hibán csúszott el. Az egyik kép készítésekor olyan pigmentet használt, melyen nem volt feltüntetve, hogy minimális mennyiségű titánfehér pigmentet is tartalmaz. Ez azonban az eredeti mű születésénél még nem volt forgalomban. Így a rutin laboratóriumi analízis során kiderült, hogy a festmény hamisítvány. Tehát nem többnek, mint egy rosszul címkézett festéknek köszönhetően Beltracchit 6, feleségét pedig 4 év börtönbüntetésre ítélték.

 

Hasznukat 16, míg az általuk okozott kárt 34 millió euróra becsülik. S amikor egy riportban megkérdezték a kétes hírnevű művészt, hogy ha újrakezdhetné, mit csinálna másként, mosolyogva azt válaszolta:

 

„Egy dolog biztos, soha nem választanám a titánfehéret”

 

Beltracchi és Campendonk stílusában festett Vörös kép lovakkal című műve, mely végül lebukásához vezetett. Kép: vanityfair.com

 

Banksy és a görbe tükör

 

Banksy korunk talán legismertebb „utcai” festője. A Bristolban született művész pontos kiléte a mai napig ismeretlen, s talán ezért is tud alkotásaiban szabadon görbe tükröt tartani a társadalomnak. Ezen belül pedig olykor saját szűkebb értelemben vett közösségét sem kíméli.

 

Erről győződhettek meg most pénteken a Sotheby’s aukciójának résztvevői is. A lány lufival című alkotás galériaverzióját több mint 1,1 millió eurónál ütötték le. Azonban a licit lezártával, beindult egy, a keretbe rejtett iratmegsemmisítő, amely ledarálta a kép felét. Ha az olvasó azt gondolná, hogy a kép vásárlója elvesztette befektetését, messze áll az igazságtól. Többen azt állítják ugyanis, hogy ezzel a különleges (és jól dokumentált) történettel az alkotás ára legalább kétszeresére nőtt.

 

 

A várva várt konzerv

 

Most pedig ahogy ígértük, térjünk vissza a konzervhez. 1961-ben az olasz művész, Piero Manzoni azzal kísérletezett, milyen módon kapcsolódnak a művészeti folyamatok az emberi folyamatokhoz. Így született például a leheletével megtöltött lufi sorozat. A konzervgyár tulajdonos idősebb Manzoni, fia művészetét nem túl burkoltan értékelhetetlennek minősítette.

 

A művész pedig ezután készítette el fő művét, a 9­0 darab számozott, egyenként 30 gramm saját ürülékét tartalmazó, konzervet. Arról, hogy ezt Manzoni édesapja, vagy az aktuális művészeti trendek kigúnyolására tette-e, megoszlanak a vélemények, ahogy arról is, hogy a konzervek ténylegesen ürüléket, vagy csak gipszet tartalmaznak. Mindenesetre a nagy érdeklődésnek hála a konzervek igazán szép áron keltek el. Közülük az eddigi legdrágábbat egy Milánói aukción értékesítették 275 000 euróért.

 

S hogy vajon miért nem lehet kideríteni a konzerv tényleges tartalmát? Mivel a dobozok vasból készültek, nem röntgenezhetők. Felnyitásukkal viszont elvesztenék értéküket. És ugye senki sem olyan bolond, hogy ekkora kincset elvesztegessen…

 

Kováč Barnabáš

Nyitókép: indy100.com

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!