Ahol a Csallóköz szíve dobog – Interaktív kiállítás nyílt a Nagy Léli-sziget kapujában

A hajbókoló koronás füzek között sétálva csak a gévagombák élénk narancssárga színe töri meg a végtelen nyugodtságot árasztó zöldet. A őszi eső verte iszap illata felkúszik orromba és betölt az „otthon” nyugtató érzése. Én itt nőttem fel, de az október 10.-én megnyitott interaktív kiállítás a szélesebb közönség számára is közelebb hozhatja az ártér szépségeit.

A Duna fő és Nagy Léli ágának ölelésében húzódik a több mint 250 hektár kiterjedésű Nagy Léli-sziget. Nevét a közeli településről kapta, mely a 19. század közepén, elvesztve közel 600 éves önállóságát Csallóközaranyosba olvadt. Nem tudom hol dobog a Csallóköz szíve, de mi léliek esküdni mernénk rá, hogy csak itt lehet.

Ez az egyedülálló közösség értékes példája annak, hogyan hozható vissza tradicionális tájazonos gazdálkodással egy ökoszisztéma a szakadék széléről. A többéves munkafolyamat alatt a természetvédőknek és helyieknek karöltve ezernyi kihívással kellett megküzdeniük. Le kellett gyűrniük az olyan invazív fajokat, mint a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis), megakadályozni a másodlagos szukcessziót, azaz a legelők beerdősödését, ráadásul mindezt úgy, hogy képesek legyenek megőrizni az ártéri élőhely fő jellegét, melyet a változó vízszint által létrehozott sokrétű élőhelytípus jellemez.

   

Azon szerencsések közé tartozom, akik az elejétől szemtanúi lehettek a Nagy Léli – sziget átalakulásának. Emlékszem, amikor a marhaszállító platójáról lelépett az első charolais tehén, mi pedig félve gondoltunk arra, hogy hogyan birkózunk meg a bozótos kilegeltetésével.

Akkoriban még kevesen hittek abban, hogy a környékre évszázadokig jellemző legeltetéses gazdálkodás visszaállítása olyan gyors és drámai változást hozhat, mint azt később a történelem igazolta. A marhák áldásos tevékenységének hála a kiterjedt kanadai aranyvessző állomány már az első évben megtizedelődött. Ami pedig talán a legszebb az egészben, hogy mindezen folyamatokból a helyiek is nagy lelkesedéssel vették ki részüket. Nekik köszönhető, hogy mára a szigeten egy mintegy 80 anyaállatot számláló gulya legelész békésen a „visszahódított” legelőkön.

Október 10.-én pedig mindezen folyamatok megkoronázásaként Tomáš Kušík a BROZ (Bratislavské regionálne ochranárske združenie) elnöke megnyitotta az „Ablak a természetbe” kétnyelvű kiállítást.

A „LIFE14 NAT/SK/001306 A Duna ártéri élőhelyeinek megújítása és kezelése“ pályázat segítségével létrehozott interaktív tárlat a szélesebb közönség számára is közelebb hozza a természet ismeretét és védelmét. A Fűzfa Zoltán által megálmodott elemek pedig szinte összes érzékszervünket játékba invitálják. Teszik ezt jól átlátható, könnyen befogadható módon, így a legfiatalabbak is megtalálják a számukra szórakoztató feladatokat.

A megnyitó mintegy 350 résztvevője többek között kipróbálhatta, milyen lenne egy harcsa szájába dugni a kezünket, vagy éppenséggel a Csallóköz községeit próbálhatták meg elhelyezni a térképen, miközben a háttérben madárszólamok hangoztak fel.

A BROZ már több mint 20 éve foglalkozik a Duna-ártéri Természetvédelmi Terület élővilágának védelmével. Jelen kiállításuk fő célja a dunamenti ártéri területek élővilágának bemutatása. Ugyanakkor arra is buzdítják a kilátogatókat, hogy az interaktív táblákon látottakat maguk is tapasztalják meg egy kellemes biciklitúra során.

A szigetre lépve ugyanis békésen legelésző kistestű hucul lovak mellett haladhatunk el, megcsodálhatjuk a sárban dagonyázó vízibivalyokat, vagy elmerenghetünk kulturális örökségünkön a kerítés mögül felbukó magyar szürkemarha impozáns tülkeit látva.

Akinek pedig ezek után kedve támadt meglátogatni a kiállítást, az a Sziget ökofarm közvetlen környezetében elhelyezkedő felújított magtárban egész évben megteheti. Az előzetes egyeztetést az olvasó a 0910 974 236-os telefonszámon teheti meg.

Kováč Barnabáš

Nyitókép: BROZ