„Kis Budapest” a Felvidéken, avagy Losonc neves kávéházai

Losonc, mint város a 19. század második felében olyan erőteljes gazdasági, kulturális, társadalmi fejlődést  mutatott fel, amellyel  a 20. század elején kiérdemelte a „Kis Budapest“ és több ehhez hasonló jelzőt. Politikailag ugyan nem tudta kiharcolni hogy megyeszékhely legyen, de szinte minden más szempontból a város volt Nógrád megye központja.

A színházi előadások, koncertek mellett olyan társadalmi élete volt, melyre mai szemmel is joggal lehet irigykedni. Ennek szerves részét képezték a kávéházak, szállodák, cukrászdák ahol a baráti találkozók és beszélgetések, az élő zene és a színvonalas felszolgálás mellett a vendégek rendelkezésére álltak az aktuális kiadású helyi és országos újságok lapok, nem egyszer könyvek is. A kávéházak rendszerességgel adtak helyet ismert személyiségekkel való találkozóknak, műsoroknak.

A  losonci Nógrádi Könyvtár a napokban jelentette meg legújabb helytörténeti könyvét „Losonc híres kávéházai (Slávne lučenecké kaviarne)” címmel, amely szlovák és magyar nyelven mutatja be a legnevesebb losonci kávéházakat és cukrászdákat. Megismertet a történetükkel, működésükkel, beleértve a korabeli sajtóban megjelent írásokat és értékeléseket. Nem hiányzik a kávéház fogalmának és a kávéházi kultúra losonci elterjedésének szemléltetése sem.

   

A kötetet korabeli képeslapok, a helyi lapokban közzétett hirdetések teszik még érdekesebbé. Szerzője Kristína Becániová, a Besztercebányai Levéltár losonci kirendeltségének vezetője. A könyvet az érdeklődők a losonci Nógrádi Könyvtárban érhetik el.

Szemezgetve a kötet oldalain néhány ismertető a korabeli kávéházakról, saját feldolgozásban.

A Vigadó (Reduta) szálloda és étterem felépítését az 1833-ban megalakult losonci Kaszinó, valamint a kisdedóvó intézet kezdeményezték 1847 és 1849 között. A város 1000 pengő forinttal és 100 000 tégla adományozásával járult hozzá az építkezéshez. A Kaszinó saját bevételeiből 6111 pengő forintot adott a célra.  Terveit  Miks Ferenc tugári építész készítette el klasszicista stílusban, s az építkezést is ő vezette. 1849.tavaszán készült el, első emeletét a Kaszinó használta, s akkor részben itt  szállásolták  el a katonákat is.

A város 1849 augusztusi felégetésekor a Vigadó épületéből is csak a falak maradtak meg. Mivel a felújításra, sem a Kaszinónak, sem a kisdedóvó intézetnek nem volt pénze, úgy döntöttek, hogy  azt visszaadják a városnak. A szokatlanul gyorsan magára találó város az épületet 1856-58 között építette újjá Wieser Ferenc bécsi építész tervei alapján.

Virágkorát Klamárik Danó ideje alatt élte meg, aki 1895-től haláláig volt messze földön híres bérlője-vendéglőse. A német lapokban és prospektusokban jegyzett és melegen ajánlott helynek számított  Az 1890-es években jelentős átalakításokat végeztek el az épületben. A Kaszinó 1894. október 3-i kiköltözése után az épület nagytermét színházi előadásokra tették alkalmassá, melyet 1895 december 11-én nyitották meg 26 páholyüléssel, 447 ülő- és 280 állóhellyel.

Klamárik Danó halála (1910) egyben az épület pusztulásának a kezdete is lett, amit a közelgő háború csak  elősegített. Előbb Henrik Hüttner volt a bérlője, majd Herczog és Kohn, a Rakottyai György és trsa és Heks Béla vásárolja meg 250 000 koronáért. Itt kapott helyet a Szabadkőműves páholy. 1918 után az épületnek gyakorlatilag nem volt gazdája. A losonci sajtó már 1934-ben szóvá tette az épület katasztrofális állapotát. 1942-ben már „elhagyatott Vigadóról”, 1943-ban pedig „halott Vigadóról” olvashatunk. Az épületben számos jeles egyéniség tette tiszteletét. Közéjük tartozik Kubínyi Ferenc, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, I. Ferenc József, Csontváry Kosztka Tivadar, Benczúr Gyula, Lehár Ferenc, Jókai Mór, Alois Jirásek, Honthy Hanna, Bartók Béla, Hubay Jenő és sokan mások.Az épület Kubinyi-térre néző falát Losonc város szecessziós címere és neves nógrádi családok –  Szígyártó, Szilassy, Zichy, Balassa, Forgách, Madách címerei díszítik.

Az épület újkori története 1992-ben kezdődött, amikor magántulajdonba került és felújították. Éveken keresztül újra a helyi társadalmi élet központja volt, aminek a tulajdonos cég csődje vetett véget. Azóta folyamatosan romlik az állapota, némi optimizmusra a mostani bérlője ad okot, aki közel egy éve működteti az épületet.

,

A Slávia szálloda a mai Masaryk utca és Nógrádi utca sarkán állott. Volt Budapest Szálló, Hotel Slávia (1926 júliusától), rövid ideig Hotel Praha. Eredetileg magtár, majd „Szarvas“ megnevezésű ház állott itt. A szállodát a jugoszláviai Bánátból hozott téglákból építették. Később az éttermek vendéglátó üzemek igazgatósága, valamint a Fischer vaskereskedés dolgozik benne. A Kommunista Párt Székházának építésekor bontották le.

Corsó kávéház – amíg megvolt, a város legszebb épületei között tartották számon. A mai Masaryk utca, ma már lebontott részén, a Nemzeti Kávéház helyén épült fel. Megnevezései között a Royal, Király kávéház, Astória is szerepel. Az épület és terület eredetileg a Bossnyák földesúri család birtokában volt, s tőlük vásárolta meg 1743. május 15-én 810 magyar forintért Fatavich Ferencz, a losonci Kaszinó elnöke és meghatározó egyénisége.  Az épület 1849-ben már egyemeletes. A város 1849-es felégetésekor  megsérült, leégett a tetőzete, de ezt 1850-re kijavították.  A Corso kávéházat 1911-ben építették át szecessziós stílusban. A város jellegzetes épülete volt, amely egészen 1975-ig meghatározta a fő utca arculatát. Ekkor a nyilvánosság tájékoztatása nélkül  lebontották.

A mai Masaryk utca egyik leglátogatottabb szállodája a Király szálloda volt, melyet a múlt század második felében Orava étterem néven tartott számon a lakosság. Első tulajdonosa Deutsch Jakab, 1940-től Bujdosó István voltak. A épület már központi fűtéssel és meleg vízzel is el volt látva. Valószínű, hogy maga az épület a 19/20. század fordulója táján épült.

Az utca másik jeles vendégeket hívogató és marasztaló épülete a Szüsz kávéház volt, mely épület a máig megmaradt, szecessziós díszítésével az utca és a város egyik ékessége. Az épület  (előtte: Beneth, Berger, F.M.K.E.) a Vasúti és a Masaryk utcák kereszteződésének bal oldali sarkán áll. Tervezője Jakab Ottó volt, aki az építkezésnél a városban addig nem használt szecessziós építészeti elemeket, mint nagy felületű ablakok, vasbeton áttételek alkalmazott. A külső homlokzatok díszítése is nagyon gazdag.

A kávéház tulajdonosa, aki utcai vendéglőt is működtetett Szüsz Miksa volt. Az épületet korabeli képeslapok alapján a múlt század végén a Fejlesztési Bank építette újjá, s alakította át banképületté. Jelenleg utódja, az OTP Bank Slovakia losonci fiókja használja. Az 1930-as években a kávéházban játszott Danyi Rudi cigányprímás, aki nemzetközi hírű prímássá vált. 1929. június 15.-én a Piroska cigányzenekar fejből 120 szlovák dalt játszott el. 1936. február 24.-én itt játszott szimultánt Sabo Flohr sakkvilágbajnok.

Czirják Ferenc cukrászdájára mind a mai napig  nagy nosztalgiával  emlékeznek az idősebb  losonciak. Ez volt Losonc legnépszerűbb, igényesen és kellemesen berendezett cukrászdája. Tulajdonosa a losonci Stollmann cukrászdában kezdte elsajátítani a mesterségét. Budapesti tanulmányai után tért vissza Losoncra. (Gerbaud) cukrászdáját  1913. június 22-én nyitotta meg,

„Czirják Ferenc, városunk fiatal polgára Rákóczi-utca 13 száma alatt egy teljes újonnan berendezett cukrászdát nyitott s hisszük, hogy városunk közönsége ezen fiatal törekvő cukrászt érdeme szerint támogatni is fogja új vállalatában”.

– olvasható a korabeli tudósításban. Saját készítésű cukorkákat, fagylaltot, jegeskávét valamint további termékeket kínált „jutányos árban“. Szolgáltatásaiban a budapesti Gerbeu  színvonalát igyekezett a városban meghonosítani.

A Kalmár család két éttermet is működtetett. Az elsőt még a 19. század második felében nyitotta meg a mai Herz utcában, amelyet a kor Régi Vigadó néven ismert, s gőzfürdővel volt ellátva. Főleg üzletemberek és kereskedők látogatták gyakran. A Kalmár család 1941-42-ben új éttermet épített a mai Masaryk utcában, melyet néhány évvel ezelőtt a VÚB alakított át banképületté. Leglátogatottabb része a kertben kialakított vendéglő volt.

Puntigán József