„Ragaszkodjunk a jogfosztottság egyik alappilléreként megjelenő Beneš-dekrétumok eltörléséhez! Legyen ez az origó, az első pont a 12-ből!” – hangzott a márciusi forradalom megünneplésén Somorján

Az emlékezők kokárdával érkeztek a Somorja határában lévő Pipagyújtó emlékhelyen nyugvó honvédek sírjához. A székely- és magyar zászlók lengetése jelezte az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseire való emlékezés kezdetét.

A március 15-i ünnepségen a Szózat közös eléneklése után a Tejfalusi Alapiskola és a Corvin Mátyás Alapiskola tanulói tartottak irodalmi, zenés emlékműsort. Horváth László a somorjai Madách Imre Gimnázium tanára szónoki beszédében felidézte az 1848-as történéseket. „Ezernyi torok harsogta egyként, hogy legyen béke, szabadság és egyetértés!” – nyomatékosította a magyar nemzet akkori kívánságát.

   

A szónok rámutatott, hogy bár az emlékezők évről évre összejönnek a Pipagyújtónál, de valóban példaképeink-e ezek a Hősök? „Értékeljük-e a márciusi ifjak lelkesítő szavát és a Pipagyújtó sírkert hős honvédjeinek áldozatát?  Avagy Babitssal szólva, nem lehet, hogy csak a vak megszokás és a süket hivatal hozza ide koszorúit?”

Szavaival elgondolkodtatva a jelenlévőket, rákérdezett, vajon követendő példa-e számukra Széchenyi, Kossuth, Petőfi határozott fellépése. „Nem jellemzőbb-e a mindennapjainkra és zsugorodó közösségünkre a célkitűzései mögüli lassú kihátrálás és a kompromisszumnak álcázott meghunyászkodó önfeladás? Merjük-e oly őszinte nyíltsággal artikulálni céljainkat, ahogy ők tették?” – folytatatta.

A szónok a pesti városatyákkal elfogadtatott 12 ponttal párhuzamot vonva feltette a költői kérdést, vajon tudjuk-e, mit kíván a szlovákiai magyar 2019-ben?! Hangsúlyozta, hogy elég lenne apáink és nagyapáink azon célkiűzéseit leporolni, melyeket a sorsfordító időkben fogalmaztak meg. A forradalmi hangulatban megelevenítette az 1968-as történéseket is, mikor a csehszlovákiai magyarok talpra állva, elvárásaiknak hangot az idén 70 éves Csemadok vezetése adott.

Többek között a magyarok számára arányos képviseletet kértek, szükségesnek tartották a magyarságot sújtó 1945 utáni diszkriminatív jogszabályok felülvizsgálatát, a kollektív bűnösség elvének megszüntetését és a meghurcoltak rehabilitálását. Majd a megemlékezőknek rámutatott, hogy változott-e valami azóta: „A magyarok támogatására is számot tartó, időközben visszalépő államfőjelölt, azt javasolta nekünk, hogy ne piszkáljuk a Beneš-dekrétumokat. Jó esetben legfeljebb az áldozat mondhatja bűnbánó zsarnokának, hogy fátylat rá, felejtsük el, de fordítva semmiképp nem!”

Hangot adva véleményének azt fejtegette, kik is tartják életben e feszültséget: azok, akik fontosnak tartják az ügy érdemi kezelését és megnyugtató lezárását vagy azok, akik tagadnak, tiltanak és törvényt hoznak a dekrétumok sérthetetlenségéről. Hiányolta a II. világháború varsói emlékművénél térdre borulva némán, lengyel nemzetet megkövető nyugat-német kancellár Willy Brandt csehszlovák és szlovák példáját. Véleménye szerint a megbékélés érdekében egy ilyen államférfire lenne szükség Szlovákiában.

Ünnepi gondolatai során arra biztatatta a felvidéki magyarságot, hogy legfőbb ideje, hogy merjük kezünkbe venni a sorsunkat! „Igenis, ragaszkodjunk a jogfosztottság állapotának egyik alappiléreként megjelenő Beneš-dekrétumok eltörléséhez. Legyen ez az origó, az első pont a 12-ből!” – emelte ki Horváth László.

A továbbiakban hangot adott a felvidékiek 12 pontjának. Közte volt többek között az objektív és kiegyensúlyozott történelemoktatás, a  teljes vizuális kétnyelvűség a vegyesen lakott területeken, a területi önkormányzatiság elvének megvalósulása, továbbá a régiókat sújtó elvándorlás megfékezése, a Csallóköz vízkészletének fokozott, valamint a jelenleginél hatékonyabb védelme és a vereknyei lerakat izolálása helyetti teljes felszámolása!

Erre a jelenlévők egyikétől elhangzott a mondottakat alátámasztó: „Úgy legyen!” bekiáltás. „Ne engedjünk a 48-ból, de a 68-ból és a 94-ből se! Legyünk Mi az eleven virágai a forradalom koszorúin!” – biztatta az igazgató zárószavában a jelenlévőket.

Az emlékünnepség végén a tisztelet koszorúinak elhelyezése előtt Szabó József, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének I. beosztott diplomatája felolvasta Orbán Viktor Magyarország Miniszterelnöke levelét. A koszorúzáson a mécsesek meggyújtását követően a Himnusz csendült fel.

Fotó és szöveg: Laky Erzsébet