Március idusán emlékműsorral és főhajtással tisztelegtek a márciusi ifjak előtt a községben.
A megemlékezés során elsőként a nemeshodosi Megmaradásunkért Kultúrcsoport erősítette a helyiekben a magyarságtudatot. A magyar hazafias dalok mellett felcsendültek a megmaradást tükröző énekek is. Műsorukat néhány forradalmi költeménnyel színesítették. Győri Béla szólaltatta meg Gyóni Géza Csak egy éjszakára c. költeményét, mely a háborúból hasznot húzók felelősségre vonásának elkerülhetetlenségéért és a jelenkori közösség szétveréséért ténykedők félreállításáért szólt.
A fellépők érzékeltették a jelenlévőkkel, hogy a forradalom és szabadság után 171 évvel sincs más dolgunk, mint kultúránk, nyelvünk, hagyományaink megőrzése, s az őshonos kisebbség identitásának elvesztése elleni harcban való helytállás. A kultúrcsoport tagjai utolsóként egy összetartozást megerősítő dallamot énekeltek együtt a megemlékezőkkel.
Csepi György a nemeshodosi Megmaradásunkért Kultúrcsoport vezetője érzékeltette szívfájdalmát, hogy a 21. század második évtizede során a szülőföldjéről el nem mozduló őshonos kisebbségnek harcolnia kell a jogaiért az Európai Unióban. „Adófizető polgárok vagyunk, de jogainkat nem akarják megadni!” – hangsúlyozta.
Csepi György felhívta a figyelmet arra is, hogy már megszólalt a felvidéki magyarság vészjelzője: „Ha mi nem fogunk most összefogni, akkor nagy bajok lesznek!” A kultúrcsoport biztosította a jelenlévőket arról, hogy ők maguk a megmaradásunkért mindent megtesznek, s kérte a nagyszarvaiakat arra, hogy ők is harcoljanak továbbra is ezért.
Műsorukat a helyi alapiskola diákjainak a forradalom és szabadságharc történéseit felidéző zenés előadása követte, melyben a tanulók megtestesítették a magyarok 171 évvel ezelőtti elszántságát, kitartását.
Közben több szépkorú jelenlévő is könnyeivel küszködött a helyi kultúrházban. A közönség vastapssal köszönte meg a megerősítést.
A műsorok után lebegő magyar zászlóval vonultak az emlékezők a koszorúzások helyszíneire. A Csemadok parkban a helyi Vadrózsa Népdalkör előadásában forradalmi énekek is felcsendültek, amit Kovács Koppány a Csemadok somorjai alapszervezete elnökének ünnepi beszéde követett.
A szónok biztatta a jelenlévőket arra, hogy a márciusi ifjak elszántságán, hőstettein felbuzdulva bátran álljunk ki jogainkért. Egykor is az egyszerű emberekvonultak utcákra – olykor békés tüntetésekkel, olykor viszont véres utcai harcok árán- és értek el céljaikat.
Kovács Koppány rámutatott az utca erejére, amit olyan fegyvernek nevezett, mely kormányokat, politikusokat küldött, s küldhet a történelem süllyesztőjébe. „..Az embereknek ma is egy választott utat hagytak a „nagyurak”, az utcát. Az utcát, ahol a tömeg nyíltan vállalhatja véleményét, hangosan belekiabálhatja a választott vezetők arcába fájdalmát, elkeseredését. Mert az utca nagy úr! A tömeg nagy úr, a felbőszült tömeg pedig elsodor mindent, ami az útjában áll.”
A Csemadok somorjai alapszervezetének elnöke összegezte azt is, hogy az elmúlt egy évben Nagyszarvának jelentős harcot kellett megvívnia úgy az ádáz országos sajtóval, mind a többségi nemzet betelepült polgáraival szemben. Rámutatott arra, hogy ez a többségben magyarlakta község megmutatta a nagyvilágnak, hogy a Csallóközben létező asszimilálónak és gyarmatosítási folyamatnak ellenáll. Kiemelte, hogy e harc szülővárosa, Eger 1552. évi mintegy százezeres oszmán hadsereggel folytatott küzdelmét juttatja eszébe, ahol velük szemben csak maroknyi várvédő volt.
Az ünnepi szónok hangot adott büszkeségének, hogy immár ő is a nagyszarvai közösség tagja lehet, hiszen családjával odaköltözött. „Nem várhatunk Kánaánt politikusainktól. Senki ne gondolja, hogy ha Bugár összeborul Menyhárttal, akkor egycsapásra elérkezik a magyar feltámadás! Az apró csatákat, a mindennapok küzdelmeit nekünk kell megvívnunk, ahogyan az elmúlt év is mutatja, nem számíthatunk másra, másokra.” – fejtette ki véleményét Kovács Koppány.
A Csemadok somorjai alapszervezetének elnöke ünnepi beszéde végén az összefogásra bátorította a helyieket, hiszen egységet alkotva, a régi közösségi élet felrázása győzelmet eredményez.
Ahogy a kultúrházban a nemeshodosi Megmaradásunkért Kultúrcsoport megható műsorával a nagyszarvaikban megerősítette a magyarok egy vérből valóságának tudatát, úgy Kovács Koppány szónok is kiemelte, hogy a dalt nemcsak énekelni kell, hanem a magyarok összetartozását megélni is.
A megemlékezés a temetőben lévő Krascsenits Ignác főhadnagy sírjánál ért véget, ahol a résztvevők elhelyezték a tisztelet koszorúit.
Fotó, videó és szöveg: Laky Erzsébet
Megosztás:
Címkék: 1848/1849-es magyar forradalom és szabadságharc a nemeshodosi Megmaradásunkért Kultúrcsoport Csemadok helyi alapszervezete felvidéki magyarság identitástudat Kovács Koppány megmaradás Megmaradásunkért kultúrcsoport Nagyszarva Nagyszarva Község Önkormányzata nagyszarvai alapiskola
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.