A 2019-es évre számos helyi és országos jelentőségű évforduló esik, melyek nyomában haladt a Phoenix Lutetia Polgári Társulás és társzervezői, a Csemadok Losonci Alapszervezete és a Losonci Anziksz blog által előkészített idei első, losonci városnéző séta. Résztvevői a református templom előtt találkoztak. A sétát Böszörményi István, nyugalmazott tanár, helytörténész  vezette.

 

A református templom Losonc legrégebbi és talán legszebb épülete. Az épülettel kapcsolatos legrégibbi, de történelmileg meg nem erősíthető adat (Esterházy Pál nádor Mennyei Korona c. műve (1696)) szerint 1128-ban épült.  Egyértelműen templomról csak Károly Róbert 1327-ben kelt, Szécsényi Tamás birtokaival kapcsolatos oklevelében van szó. Ez azonos lehetett azzal, melynek négyzet alaprajzú szentélyfalait a jelenlegi templom alatt 1978-ban feltárták.

 

 

 hirdetes_810x300  

A protestáns vallás térhódításának részeként 1608 után Losonc lakosainak nagyobbik része a kálvini irányzathoz csatlakozott. Az addig katolikus templomot 1609-ben vették tulajdonukba, melyet azután kijavítottak. Ezt az eseményt és időpontját a templomba elhelyezett fatáblán lévő szöveg örökítette meg. Eszerint a város vezetőségének kezdeményezésére 1609. augusztus 2.-án kijavították a templomot.

 

Leírását a nógrádi katolikus főesperesség 1674. évi egyházlátogatási jegyzőkönyve örökítette meg, melyben többek között ez olvasható:

 

„… a templomot a Szent Háromság tiszteletére szentelték fel. Az egész menyezetes. A templom hajójában a mennyezetet hat tölgyfaoszlop tartja, a szentélyben szintén van egy hasonló oszlop. Van egy gyertyatartó érc fogóval tizenkét gyertya számára. Van egy téglából készült szószék, amelyen két szőnyeg van, az egyik török mintázatú, a másik pedig színes vászonból készült.

 

A praeclusorium, vagyis az énekesek helye a szószék mellett festett gerendákból készül, amelyet egy népiesen Kecze-nek nevezett szőnyeg és egy rá helyezett terítő díszít. Ugyanitt van egy fából készült szószék, amelyet szintén szőnyeg borít. A kör alakú asztal téglából készült. Van egy zászló, amely a néhai Dosa Tamásé. Az egész templomban vannak székek. Van kórus a templom hajójának nagy részén, ez fából készült, különböző színekkel van lefestve. …

 

Van egy szép torony, amelyben van egy toronyóra. … A cinterem elég tágas és a nagy részén fallal van körülvéve: a déli sarkában van egy kis házacska bástya módjára, amelyet népiesen a megyeháznak neveznek, a másik három sarok befejezetlen. Van három kapuja, keletre, nyugatra és északra. Az északi oldalra néző kapu valaha a sekrestye (conservatorium) bejárata volt és boltozatosan épült“.

 

 

A templom előtt áll Kármán József emlékoszlop. Losonc legjelentősebb magyar írója, a szentimentalizmus első képviselője, Kármán József, 1769. március 14-én született Losoncon. Édesapja halálakor, 1795 tavaszán hazajött Losoncra, ahol pár hónappal később, huszonhat éves korában a mai napig tisztázatlan körülmények között elhunyt. Munkái közül a legismertebb a Fanni hagyományai c. kisregény, amely korának az egyik legjobb alkotása, a magyar irodalom első lélektani részletezéssel kidolgozott regénye.

 

 

A 19. században csaknem elfelejtették. Emlékének megörökítésére a főgimnázium tanulójának Kovács Ernőnek a Madách-emlékügyi bizottság pályázatára írt „Kármán József élete és irodalmi működése” c. dolgozatában tett javaslatot, amely megértésre talált. A munkát az 1891. március 15-én megalakult a „Kármán-emlékügyi bizottság” vállalta magára.

 

Elnöke Gresits Miksa, a főgimnázium igazgatója, jegyzője Ambrus Mór, a gimnázium tanára lett. Az emlékoszlop és sírkő és egy emléktábla elkészítésére a budapesti Gerenday kőfaragó céget kérték fel. Költségeit nagyobbik részben közadakozásból, rendezvények bevételeiből gyűjtötték össze. Az emlékművet 1896. május 25-én leplezték le Kármán Lajos, családtag, dr. Ponori Thewrewk Emil (a Magyar Tudományos Akadémia, akadémiai tag), dr. Hegedűs István egyetemi tanár (Kisfaludy Társaság), Jeszenszky Danó (Petőfi-Társaság) jelenlétében.

 

 

Az emlékművet 1948-ban eltávolították a helyéről. Nem rombolták le, a református templom kertjébe került, ahol megőrizték. A „Kármán József Irodalmi, Művelődési és Művészeti Kör” közreműködésével, Winkler Oszkár építész és Szabó Gyula festőművész javaslatára 1969. március 21-én, Kármán József születésének 200. évfordulóján  helyezték át jelenlegi helyére. Ugyanekkor helyezték vissza a közelben, a szülőháza helyén felépített ház falára a márványtáblát is.

 

 

Az emlékoszlopot az egykori, 1849. március 24-i csatára emlékező emlékmű közelében állították fel. A Losonci csatára 1849. március 24-én a város főterén (ma Kubinyi-tér) került sor. Ekkor Beniczky Lajos honvédőrnagy vezénylete alatt egy maroknyi magyar csapat, a városba tartózkodó, többszörös túlerőben lévő osztrák hadtestet futamított meg, s tette hadizsákmányává a felszerelését. Egyetlen áldozata Debrődi János volt, akit a Sárkány vendéglő ablakából leadott lövés talált el, s ezzel a csata hőse lett.  A csata emlékére állították fel 1877. március 24-én, a Kubinyi téren a szabadságharc emlékművét, amely egészen a II. világháború végéig állott itt. Akkor lebontották, s nyomtalanul eltűnt.

 

Losonc város díszpolgárának, Kossuth Lajos szobrát hosszas előkészítés után 1910. szeptember 19-én leplezték le a mai Kubinyi téren. Az  ünnepség díszvendége Kossuth Lajos fia, Ferenc, volt. Talapzatára 48 koszorút és csokrot helyeztek el. A várost elfoglaló cseh légionáriusok 1919. január 8-án ledöntötték, s megcsonkítottan a tüzérségi laktanya istállójába vitték el, ahol 1973-ban találták meg. Maradványát hosszú ideig Füleken, a Városi Múzeum udvarán őrizték. A losonci magyarok a századforduló idején kezdeményezte a felújítását és újra felállítását, de ez a folyamat jelenleg stagnál.

 

 

Kerek évforduló Petőfi Sándor losonci látogatásait megörökítő emléktábla felavatása is, a mai Vajansky utcában az egykori Miksch-féle, majd Steller-ház falán. Petőfi 1845-ben, majd 1847-ben járt Losoncon. A Csordás József, szobrász alkotta  táblát 1899. július 30-án avatták fel. 1945-ben eltávolították, a Csemadok helyi alapszervezete 1950. július 30-án helyeztette vissza.

 

A losonci köztemetőben máig megmaradt annak az orosz tisztnek a sírja, akit 1849. augusztusában öltek meg a losonci gerillák. Eredménye Losonc legtragikusabb eseménye a város elpusztítása lett. A város lakói azt követéoen „tisztelettel“ óvták sírt, félve attól, hogy az oroszok újra visszatérnek a városba.

 

 

A eseményről idézzük az egyik helyi lap, a Losoncz és Vidéke összefoglalóját, melyben többek között ezt olvshatjuk:

 

… a guerillák az orosz hadsereg (talán) hátvédét, a mely tisztekkel együtt körülbelül 100 emberből állt, Losonczon megtámadták s közülök 3 tisztet lelőttek, a többit elfogták, azután a legénységből is elesett egy pár, mindezt Grabbe orosz tábornok Losoncz megsarczolásával, iszonyú rablás- és fel-gyújtásával ezerszeresen fizette vissza. Keserves órái vol­tak Losoncznak 1849. aug. 7. és 8-án. a mikor másfél napig iszonyú rablás, fosztogatás és ütlegelés dühöngött a kozákoktól bekerített városban!

 

Végre aug. 9-én délután miután már semmit sem lehetett rabolni, fölcsillant a veres kakas, rövid idő alatt lángtengerré vált a város, a felköltött szél izzó hullámokat vet szerte szét a háztetőkre s a város, mely száz éves munka után, nehéz verejték cseppek között föllendült, három nap alatt romhalommá változott; lakosai pedig koldusbotra jutottak. Számtalan család annyira tönkre jutott, hogy egy fillére sem maradt, s ha az irgalom keresztényi kötelességet nem gyakorol, az éhhalálnak kellett volna martalékjául esniök.

 

Midőn a lakosság összegyülekezett s megtelepült, összes számuk mind a két városban csak 1400-ra ment. A lobbi mint földönfutó, vidékre kényszerűit menni. 344 ház égett el. A tűzvészből csak 32. a kertekben s a város szélein álló kis lakház maradt menten. a többi mind elégett és lak­hatatlanná lett. A kár nem tekintve azt. hogy a magyar pénznek beadását rendelő parancs következtében Loson­czon 70.000 pengő forint adatott be, valami öt millióra rúgott. A nagymérvű őszi esőzés következtében a tűz által megkímélt falak omladozni kezdtek s a mit az oroszok kezei meghagytak, azt az eleinek pusztították el.“

 

 

Debrődi János sírját  a már említett szabadságharc emlékműjével egy időben, 1877. március 24-én avatták fel. A sírhelyet egy alacsony oszlopokon nyugvó, kovácsoltvasból készült láncsor vette körül, amelyet néhány éve távolítottak el onnan ismeretlenek. Szövege: “Itt nyugszik Debrődi János szül. 1819ik éveben Borsod megye  Emőd községében  mint  honvéd huszár  őrmester  Múltki hős halállal  Az ellen golyólya által  1849 Március 24.  Losoncz város belterén  Áldás lebegjen hantjai felett!“

 

Az 1919-es Tanácsköztársaság elesettjeinek emlékműve (köztemető) A sírkertben az 1919-es Tanácsköztársaság 23 elesettje nyugszik. Fő oszlopán az 1919-es évszám olvasható. Magyar, szlovák, orosz feliratú. Szövege:

 

„A Tanácsköztársaság  23 elesettje”, „23  hrdinov padlých  za republiku rád”.

 

 

A séta résztvevői megemlékeztek a Bazovsky Lajos, ügyvédről, akinek irányítása alatt 1909 február 21-én alakult meg a szlovák érdekeltségű „Losonci általános bank részvénytársaság” (Všeobecna Banka účastinný spolok), amelynek az első igazgatója lett. A bank létrehozása jelentős negatív visszhangot váltott ki. A losonci magyarság legfőbb képviselői általános bojkottot hirdettek meg ellene.

 

 

1919-ben aktív részese volt Losonc elfoglalásának irányításában,  amely után a megye első zsupánja lett. Az államfordulat után az új hatalomban is csalódott és ellene fordult. Autonomista törekvései miatt 1933-ban letartóztatták és államellenes tevékenységgel vádolták meg. A börtöntől csak az 1938-as visszacsatolás mentette meg. Ezt követően „nemzetiségi biztosként” a magyar kormány szolgálatába állott.

 

 

A résztvevők elzarándokoltak kora egyik legaktívabb közéleti személyisége, az 1899-ben elhunyt Búsbak Ádám (1816-1899), kereskedő sírjához is. Végrendeletében csaknem teljes vagyonát közösségi célokra ajánlotta fel, annak jelentős részét – közötte 3000 kötetes könyvtárát az evangélikus egyházra hagyományozva.

 

 

Az egykori református temetőben három személyiség előtt emlékeztek. Kármán József sírhelye után Sükey Károly sírhelye következett. Sükey Károlyt  a forradalmi eseményeket taglaló beszámolók többsége a Márciusi ifjak egyik legjelesebbjének tart. Egyik életrajzírója Szinnyei József így örökítette meg a nevétől elválaszthatatlan eseményt:

 

Március 14-én este részt vesz a Pilvax-beli vitán és tanácskozáson. Amikor Klauzál este megjelenik a fiatalok között, hogy a bécsi forradalom hírére rögtöni cselekvést kívánó ifjakat visszatartsa, a mérsékletre, az elfogadott délutáni határozatra és a rációra hivatkozva, néhányan már hajlanak is szavára. Sükei közbekiáltására változik meg a közhangulat, aki közbekiabál:

 

Olyan időket élünk, hogy nem kell most az o-ko-ko-kos ember! A feltörő kacajban Klauzál leforrázva távozik, s Sükei mondata pedig szállóigévé válik. Másnap, 15-én reggel az ifjak közül elsőként megy ki az utcára, mivel már kora reggel kiragasztja a Kígyó utca sarkán a tizenkét pont egy kézzel írt példányát.“ Az emlékoszlopot a losonci Kaszinó Klub kezdeményezésére közadakozásból készítették el, s 1897. június 3.-án állították fel.

 

 

Az ugyancsak a temetőben nyugvó, a város legismertebb festőművészéhez, Szabó Gyulához (1907-1972) is kötődik kerek évforduló. 1969-ben kötött házasságot Haltenberger Kingával, akivel azután még három boldog évet élt meg. A helyszínen özvegye Szabó Kinga szólt a festőművészről.

 

 

A séta a losonci Városligetben az 1919-es Tanácsköztársaság szlovák elesettjeinek emlékművénél ért véget.  Tervezője Alojs Vrtíšek, szobrász-légiós, vezérkari kapitány volt. A helyi katonai alakulat anyagi támogatásával a losonci Terrazo cég kivitelezte. 1927. június 19-én leplezték le. 1927. október 27-én kegyeleti emlékünnepély keretében a Zborovón elesettek 19 2/7 17, 19 28/1927 sírjából egy ujjperecet helyeztek el benne, amely részét a „Prst z mohyly legionárov” feliratú márványtáblával zárták le.

 

A feliratot később eltávolították. Az emlékoszlop felső részén olvasható szövege: „Za vlasť  padlým u  Lučenca  1919”. Alatta egy kezeit kinyújtó félig térdelő asszony képe látható, aki egy virág csokrot nyújt át Losonc felszabadítóinak.

 

 

Puntigán József

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.