A költészet napján, Tolcsvay Bélával

Tolcsvay Nagy Béla Kossuth-díjas, gitáros, énekes, zeneszerző, szövegíró koncertjével zárult a losonci Kármán Napok rendezvénysorozata, mellyel egyben az idén 55 éves Költészet Napját is megünnepelték.  Teljesen megtelt a Kármán József Alapiskola és Óvoda Ráday terme.

Jelen volt az Erasmus+ program (ebbe az iskola már harmadik alkalommal kapcsolódott be) Spanyolországból (Ceip llebeig – Dénia), Lengyelországból (Szlola Podstawowa im. Henryka Sienkiewicza – Oblegorek) , Litvániából (Mazeiku Mereklio Rackausko gimnazija – Mažeiiai)) és Romániából  (Scoala Gimnaziala Alexandru Stefulescu – Targu Jiu) érkezett 20 diákja, a kísérő tanáraik és diákok befogadó losonci családok tagjai is. A diákok egy hetet töltöttek Losoncon és környékén megismerkedtek a város és környéke nevezetességeivel, voltak  Gácson, Kalondán, Hollókőn, részt vettek foglalkozásokon, esténként pedig  vendéglátó családok előkészített programokon.

   

A rendezvény részét képezte a „Töltsük meg versekkel iskolánkat!“ c. „posztolós“ program is. A tanulók, a vendégek és bárki aki ahhoz kedvet érzett magával hozhatta kedvenc versét, s azt a folyosón kitett faliújságokon megoszthatta másokkal illetve elvihette magával mások kedvenc verseit.

A jelenlévőket Demecs Andrea, a Csemadok Losonci Alapszervezetének köszöntötte, külön üdvözölve az említett négy országból érkezett tanulókat is. Gondolatait Kalmár Gertrúd, az iskola angol tanára tolmácsolta angol nyelven.

Részletek Tolcsvay Béla elhangzott gondolataiból.

„Jártam én már 100 határon, hegyen-völgyón szerteszét, s amit láttam, eldaloltam, messze vittem a hírét. Így kerültem én most kendtekhez, ide, ide a világnak a kellős közepibe“ –  vezette be koncertjét Tolcsvay Béla, „énekmondó“, amit az „Azért olyan szép a világ, mert a szíve Magyarország“ dal követett.

„… így szól az a dal, amit úgy hívnak, hogy népköltés, mert kendtek írták, nem én, aki ezen a nyelven beszél, mert én erről fogok ma mesélni, beszélni, erről a nyelvről. Mert ez a nyelv nem akármilyen nyelv, ez a nyelv nagyon erős. Olyan erős, hogy legyőzhetetlen. Tündér Ilona legrégibb nyelve.“

„Ez az ország olyan hatalmas, hogy nagyon, nagyon nagy. Sok helyen, sok-sok országban van magyarul beszélő ember“.

„Én ezt a nyelvet tanultam édesanyámtól, és addig amíg nem jártam egy olyan országban, ami arrébb van,  éppen délkelet irányban lefele, Romániában van ma, addig én nem is láttam nagyon szépet. Azt mondta nekem édesapám annak idején, addig amíg Te nem jártál Erdélyországban, addig nem tudod, hogy mi az a szép. Hát így is volt. Elkerültem oda, s ott egy nagyon egyszerű embertől, mindössze egy  osztálya volt, egy pásztorembertől és annak feleségétől tanultam egy dalt. 1974-ben. Ezt a dalt én körbevittem a világban, a Szovjetuniótól kezdve Kanadáig.“

„Kicsi madár, hogy tudsz élni,
Jaj Te nem tudsz beszélgetni?
Lám én tudok beszélgetni,
Mégis alig tudok élni.

Engem az ég megátkozott
Mikor a világra hozott
Azt azt átkot mondta reánk
Hogy száz világ legyen hazánk.

Ott se legyen maradásod,
Csipkebokor a szállásod
Ott se legyen nyugovásod
Csipkebokor a szállásod“

„Amikor  meghallják ezt  bármelyik országban, azt kérdezik tőlem: Honnan gyüttél? Mondtam Magyarországról. Azt mondják, hogy nem értik a nyelvet, de nagyon szép lelkű nép élhet ottan, ahonnan Te jöttél. Akiknek ilyen szépek a dalai. Akkor én kihúzom magamat, s hálát adok a jó Istennek, hogy ideszülettem kendtek közé. Ebbe a helybe, a világ kellős közepibe. Itt más ízű a gyümölcs, más ízű minden, mint bárhol a világon.“

„… ez a nyelv nem akármilyen nyelv. Miért mondom ezt. Mert a magyar a magyarnak magyaráz!… mert nincs még egy nép a Földön, aki a saját népének nevével kezdi a tudás átadásának igéjét. Magyaráz!“

„Mi kozmikus képeket énekelünk…. Ha este felnézünk a csillagos égre, ott van felettünk a csillagos ég. Maga Tündér Ilona, az egész Földanya. Földanya az a boldogasszony, aki ősi rég óta ebben a medencében a lelket tartotta bennünk. Miért. Azért mert mi olyan emberek vagyunk, hogy el szoktunk szomorodni. … mégis önmagunkban maradunk. Magunkba maradunk, magunk maradunk, magunk vagyunk.“

„Furcsa világot élünk… de én mondom a magamét. Azért mondom a magamét, mert más nem akarja mondani… azért mondom, mert a mi nyelvünkben hatalmas erő van, teremtő erő. Ha kimondom a szót, abban a pillanatban megjelenik mindenki fejében, s mindenkinek másféleképpen. Olyan sokféleképen tudjuk elképzelni a dolgokat. Nem egyféle, nem csőlátású, mit a … kimondom, ez a Windows. Mert az egy ablak, kukucska, arról szól, hogy a világból egy ilyen részletet kivetít, s hogy mi van mellette azt nem mutatja meg senki.“

„Mi nap népe vagyunk, mert úgy köszönünk, hogy jó napot. Nem szép napot, mert azt csak mostanában kezdték el terjeszteni. Mert a szép, az csak egy látszat … a jó az minőség.“

„Én világéletemben olyan voltam, hogy szerettem a meséket. Mert a mese az nagyon régi, abban rend van, abban a fent és a lent a helyén van. Minden a helyén van.“

„… egy olyan dal, ami az én álmom és a vágyam … egy szál gitárral is arról szól, ami az én vágyam“.

„Legyen újra rend a földön valahára,   

Térjen vissza a földre a tündérvilág!   

Legyen újra rend a földön valahára,

Térjen vissza a földre a tündérvilág!

Nyíljon ki az ég is, áradjon a fénye!

Hirdesse a törvényt minden virág!

Nyíljon ki az ég is, áradjon a fénye,

Hirdesse a törvényt minden virág!

Jöjjetek földiek, jöjjetek égiek!          

Daloljon velünk együtt mindenki!      

Jöjjetek földiek, jöjjetek égiek!

Daloljon velünk együtt mindenki!

…

Hasadjon szét a sötét, legyen újra vigasz!  

Legyen újra minden igaz!

Hasadjon szét a sötét, áradjon ránk a fény!

Legyen újra minden igaz!

….

Nyíljon ki az ég is, áradjon a fénye!

Hirdesse a törvényt minden virág!

Legyen újra rend a földön valahára,

Álljon meg végleg a pusztulás!

„Köszönöm, hogy meghallgattak, mert ilyen műsorral valószínűleg nem találkoznak úton, útfélen. Én megfogadtam, hogy ma ebben az iskolában, amely Kármán József nevét használja, viseli… erre a névre kellett nekem megszólalni.

S hogy hogy van ez tovább, úgy lesz, ahogy a Jó Isten megengedi. Hogy miért szólom így? Mert … égi titkot fog megfejteni az, aki megfejti  a magyar nyelv titkát. Sejtem hogy  miért van… mert ha este kimegy a csillagos égre, ha nem felhő van rajta … nem olyan régen tudjuk mi azt, hogy azok a csillagok, amik ott vannak azok mind mind, egytől-egyig olyan, mintha nap volna. Tűzből van! Honnan tudja a mi nyelvünk, több ezer éve, hogy azok mind ég, ugyanúgy mint a gyertyaláng, ég, tűzből van.   Csak akkor ha keresztül együtt rajta, és tudja, hogy azok mind ég … Hiszem, hogy így van, … hiszem hogy a nagy-nagy teremnek a töve a teremtő, ahogy mondja a mi nyelvünk. A terem töve, érti amit én mondok“.

„Legyen úgy, mint régen volt!
Legyen úgy, mint régen volt:
Hogy ne legyen a magyarnak
Hogy ne legyen a magyarnak
Sem dolmányán, sem jó hirén semmi folt.

Legyen úgy, mint régen volt!
Legyen úgy, mint régen volt:
Hogy ne ártson a magyarnak
Hogy ne ártson a magyarnak
Sem a Duna, sem a Tisza, sem az Olt.

…

Legyen úgy, mint régen volt!
Legyen úgy, mint régen volt:
Adjon Isten a magyarnak,
Adjon Isten a magyarnak,
Két kezével, boldog égbül, miden jót.“
(Jókai Mór: Legyen úgy, mint régen volt)

A koncert a „Tavaszi szél…” és   Himnusz közös éneklésével zárult. Maga a rendezvény a füleki File banda rövid bemutatkozásával, táncházzal és állófogadással ért véget.

Puntigán József