Nyitókép: Nemzeti Fotótár Fotó: Kollányi Péter

 

Frissítve: 2022.07.12

 

Dalaikat mindmáig játszák a rádiók, szövegeiket milliók éneklik mély átéléssel a rádió előtt és koncerteken egyaránt, s karrierjük indulása óta az elefántdübörgés valami egészen speciálisat jelent. Működésüknek köszönhetően azok számára is jól ismert az egykori észak-afrikai város neve, akik gyűlölték a törénelemórákat s máig minden magyar folytatni tudja e sort: „ugye, eljössz még…“ Hölgyeim és Uraim, ők a Karthago együttes.

 

 hirdetes_810x300  
(A Karthago ereje teljében, valamikor a 80-as évek közepén…)Nemzeti Fotótár Fotó: Friedmann Endre

 

Pályájuk 1979-ben, azaz pontosan negyven éve indult, s máig aktív és érdekes színfoltjai a magyar könnyűzenének. Épp mostanság jelent meg vadiúj stúdiólemezük, legnagyobb örömömre vinyllemezként is, új dalukhoz új videoklip is készült, épphogy csak maguk mögött hagyták jubileumi nagykoncertjüket s bizakodva tekintenek a jövőbe.

 

A Karthago a maga korának egyik különlegessége volt, újdonságokkal gazdagította a magyar könnyűzene egét, ők lettek ugyanis magyarországi meghonosítói az ún. West coast rocknak, amire a zúzós rockalap és a többszólamú, gazdag vokálok nagyszerű ötvözése jellemző. A tagok mind kiváló tehetségű muzsikusok és nem mellesleg remek hangi adottságokkal megáldott férfiak voltak, a zene pedig, amit hátrahagytak egy, sőt immáron két generáció zenei ízlését, világlátását és mindennapjait határozta meg örökbecsű értékké változva közben. Vivát Karthago!

 

 

(A Karthago együttes, balról jobbra: Kocsándi Miklós-dob, Takáts Tamás -ének, szájharmonika, Szigeti Ferenc-gitár, Gidófalvy Attila-billenytűs hangszerek, Kiss Zoltán-basszusgitár)

 

1979. Maximális hőfokon ég a diszkóláz, és egyre másra alakulnak az újhullámos együttesek a világban. Idehaza olyan bandák uralják a mezőnyt, mint a Neoton Família és a Piramis. Már létezik az Edda és a P.Mobil. Szigeti Ferenc gitáros együttese a Corvina sikereit követő időszak ez, mikor az énekes –dalszerző új lehetőségek után kutat. A Betricéből ekkoriban válik ki az extravagáns külsejéről ismert orgonavirtuóz, Gidófalvy Attila.

 

(Gidófalvy még a Beatrice tagjaként…)

 

A későbbi együttes további tagjai a nagy loboncáról és elképesztő hangjáról nevezetes dobos, Kocsándi Miklós és Kiss Zoltán Zénó basszusgitáros, akikhez az énekes-szájharmonikás Takáts Tamás csatlakozott. A tagok mind különböző zenei múlttal és zenei érdeklődéssel rendelkeztek, Szigeti elmondása szerint épp ennek köszönhető a Karthago izgalmas sokszínűsége és megunhatatlansága.

 

(A banda a nyolcvanas évek elején…)

 

Az együttes tagjai csakhamar munkához láttak s Magyarország, sőt Közép-Európa egyik kedvenc rockegyüttesévé váltak, olyanokká, akik 1979-től néhány hónapon belül valamennyi slágerlistát meghódították, s belevésték magukat a köztudatba.

 

 

A fények, a hangok az árnyak című örökbecsű slágerükkel mutatkoztak be a nagyközönség előtt, majd háttérzenészekként részt vettek Máté Péter és Zalatnay Sarolta lemezeinek felvételein. A fent említett dal az Apáink útján című másik klasszikussal végül az új évtized elején, 1980-ban jelent meg kislemezen, majd a következő esztendővel útjára indult az elefántdübörgés fémjelezte legendás karrier, mely belföldi és külföldi sikereket, remekbeszabott nagylemezeket és kophatatlan hírnevet eredményezett.

 

Első lemezük nemes egyszerűséggel a Karthago I. címet viselte, s az albumboríton nevükhöz hűen egy szemeiből sugarat lövellő elefánt, feltehetőleg Hannibál elefántja volt látható.

 

(A Karthago 1981-es legendás első nagylemezének borítója)

 

Az album szemet és fület gyönyörködtető, a klasszikusok egyik klasszikusává érett olyan remekbeszabott dalokkal, mint az albumindító Lépd át a múltat, a korábban már kislemezen megjelent Apáink útján, Az éjszaka vándora, A pénz, Az áruló, A fények, a hangok, az árnyak, a Paks, az atomváros és a Lázban égő nemzedék.

 

 

Mazsolázni sem tudunk köztük, mihelyst a korong legjobb dalainak felsorolására kerül sor, azon kapjuk magunk, hogy az album valamennyi dalát felsroltuk már. A banda, úgy gondolom, itt ért kreatív erőinek csúcsára. A lemez rekordszámban fogyott, seperc alatt az egekig röpítve a bandát, melynek innentől fogva mintegy címerállatává vált az elefánt.

 

(Az együttes a nagy sikerek kapujában…)

 

Az újabb év újabb eredményekkel s újabb sikerekkel köszöntött az együttesre. És tragédiákkal is: az együttes koncertjén egy fiatal srác kábítószerek áldozata lett. Ez a szörnyű élmény ihlette Szigeti Ferencet a banda talán leghíresebb dalának, a Requiemnek a megírására.

 

 

A remekmű egy óra alatt elkészült, majd azonnal fel is keltette a hatóságok érdeklődését. Zavarta őket a dalszöveg, mert véleményük szerint a drogos befolyásoltság állapotát írja le („A fiú elindult a fények útján“) márpedig a szocialista világban olyan hogy kábítószer és kábítószer okozta halál nem fordulhatott elő.

 

A dal végül megjelenhetett kislemezen, de a hanglemezgyártó vállalat teljhatalmú ura, Erdős Péter kijelentette, hogy a nóta semmiféle reklámban, támogatásban nem részesülhet és csak fehér borítóban jelenhet meg.

 

 

Igy is történt, s a dal végül támogatás s reklám nélkül is elképesztő karriert futott be s a Karthago elsőszámú, legismertebb s legtöbbet játszott dalává lett, mely nemzetközi karriert is befutott végül. 1983-ban a dal megnyerte az ausztriai Villachban tartott Nemzetközi Táncdalfesztivál nagydíját, majd a banda szerződést kötött egy osztrák lemeztársasággal s e frigyből végül két nagylemezük is született.

 

Idehaza közben megjelent második nagylemezük, az Ezredforduló, mely tovább vitte az előző korong értékeit, s mely újabb klasszikusokkal bővítette a Karthago dalok terebélyes listáját.

 

(Az Ezredforduló albumborítója)

 

Ezen dalok sorába tartozott a Barátok nélkül, az Ezredforduló, a Senki lánya és a terjedelmes, sötét jövő-látomás, Az utolsó szó.

 

 

A banda közben megállás nélkül koncertezett, fellépéseik élményszámba mentek: Megjárták Ausztriát, az NSZK-t, Kubát és a Szovjetúniót is.

 

(A Karthago koncert közben…)

 

1984-ben jelent meg harmadik magyar nyelvű nagylemezük, a Senkiföldjén, mely megőrizve a Karthagora jellemző hangzásokat és megoldásokat már egy új szellemiséget mutat, új hangzásokkal és a kor elvárásainak megfelelő új hangszerekkel kísérletezik, mindezt úgy, hogy közben nem fojtja meg az ízig-vérig rockhangzást.

 

(A harmadik nagylemez)

 

Kiváló bizonyítékai ennek a Keleti éj, a Csak a zene szól vagy éppen a Hajnali hosszú úton című dalok.

 

 

A változás szelei érződtek azonban. A 80-as évek közepére az addig népszerű rockzenekaroknak kezdett bealkonyulni, s új idők új titánjai vették át helyüket. A Karthago is érezte mindezt, s ahelyett hogy az érdektelenség és lassú leépülés útjára léptek volna, 1985. május 1-jén felfüggesztették működésüket.

 

Öt év hallgatás után újra összeállt azonban a legendás formáció és egy nagyszabású, sikeres koncertet adtak a Petőfi Csarnokban. A 90-es évek a koncertek és válogatáslemezek jegyében múltak el, majd az új évezred elején a banda vadonatúj lemezzel jelentkezett, melynek címe Valóságrock lett. A borítón mi más, mint a címerállat, egy elefánt szerepelt.

 

Valóságrock, 2004

A hangzás minősége természetesen alkalmazkodott a modern korok elvárásaihoz, a dalok azonban ugyanazt az őserőt hordozzák magukbn, mint 80-as évekbeli társaik. Ezt a lemezt a 2009-es, azaz alakulásuk 30. évfordulója alkalmábol megjelent stúdióalbumuk követte, mely az Időtorés címet viselte.

 

A 10-es években aktívan, mint koncertező banda nemcsak Magyarországon, de az utódállamokban is megörvendeztették a rajongókat. Nekem is alkalmam nyílt látni s hallani őket élőben Rozsnyón. Évi 50-60 koncertet adtak.

 

 

 

(A Karthago él,… eredeti felállásban még mindig…)

 

Idén ünnepelték megalakulásuk 40. évfordulóját, s ez a szám azért is különleges, mert feltehetőleg Közép-Európa egyetlen olyan négy évtizedes rockbandája ők, akik változtalan, eredeti felállásban zenéltek.

 

A 40 éves jubileumi nagykoncert képei: Takáts Szigeti Ferenc gitárjátékát csodálja, lenn: Kiss Zoltán, Gidófalvy Attila és Szigeti Ferenc)

 

E különleges évfordulóra nagykoncerttel készültek a Budapest Arénába és vadonatúj lemezzel, melynek címe az Együtt 40 éve lett. Különlegesség, hogy az album cd és bakelitlemezen is megjelent.

 

(A vadonatúj lemez, 2019)

 

A dalok kidolgozott, ütős szerzemények, s a líraibb, finomabb hangvétel is képviselteti magét a korongon, ennek ékes bizonyitéka a Valahol című Karthago nóta, amit sokan már most a modern kor Requiemjeként emlegetnek. A dalhoz videóklip is készült.

 

 

Itt tartunk tehát most: 40 évvel a hátuk mögött a banda tagjai még mindig lelkesen, lendületesen állnak a koncertezéshez és stúdiózáshoz. Hallatnak magukról, s fiatalokat megszégyenítő teljesítményt produkálnak, hogy a lehető legtovább életben tartsák azt a bizonyos elefántdübörgést.

 

Kerepesi Igor

 

Képek: Internet

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!