Ginger Baker, az elmúlt 50 év egyik legnagyobb hatású dobosa. Az őrült vörös, aki úgy verte a dobokat, mint előtte talán senki a rockzenében. Mogorva, veszedelmes, ördögi és zseniális ember volt, aki több generáció zenészének példaképe lett és aki élete során olyan nagyszerű rockbandákban zenélt, mint a Graham Bond Organization, a Cream és a Blind Faith. Művészetére a jazz mellett az afrikai ritmusok voltak a legnagyobb hatással, minek nagyszerű bizonyítéka 1972-es Stratavarius című albuma.

 

Élete konfliktusokkal, kalandorsággal teli őrült zenei utazás, melynek elengedhetetlen építőkövei és egyben pusztítói voltak a drogok, a bagó és a nők. Időről-időre minden hidat felégetett maga mögött, zenekarai hihetetlen gyorsasággal értek csúcsra és bomlottak fel, hatása azonban megkérdőjelezhetetlen.

 

Baker a dobverők nélkül…

 

Virtuóz módon, szinte teljes önkívületben verte a dobokat, olyan őrült s ördögi ritmusokat csalva elő belőlük, amelyek óhatatlanul az ember tudatába ivódtak. Zsonglőrködött a dobverőkkel és követhetetlen gyorsasággal és intenzitással mozgatta tagjait.

 hirdetes_810x300  

 

Az a típusú dobos volt ő, akinek nem volt szüksége mikrofonra, énekhangra és különösebb szépségre, úgy is magára vonta a figyelmet. Ahol megjelent, aurája ott mindent belengett, dobjátéka pedig száz közül is felismerhető volt: erőteljes, precíz és kreatív. A jazz, az afrikai ritmusok és a rock nagyszerű keveréke.

 

Ginger Baker transzban a dobok mögött…

 

Pályáját még az ötvenes években kezdte, lemezeket is rögzített ekkoriban, igazi hírnévre azonban a Graham Bond Organization tagjaként tett szert, ahol zenésztársa volt az a Jack Bruce is, akivel később a legendás Cream együttes alapítói lettek.

 

A Graham Bond Organization a 60-as évek közepén. Balról jobbra: Jack Bruce, Graham Bond, Dick Heckstall-Smith, Ginger Baker

 

 

Graham Bondék remek zenét toltak, am az együttesen belüli feszültségek hamar szakításhoz vezettek, s Ginger nem sokkal később már az említett szupergroup alapítói közt szerepelt. A Cream mindössze 2 évig működött, ez idő alatt 4 lemezt jelentettek meg, ám oly nagy hatású zenét alkottak, hogy azóta is kitörölhetetlen színfoltjai ők a zenetörténetnek.

 

A Cream ereje teljében, 1967-ben

 

Első pillanattól nagy népszerűségnek örvendtek, hisz a tagok mind elismert, más együttesekben már bizonyított remek zenészek voltak: Ginger mellet a már említett kiváló basszusgitáros, Jack Bruce és a legendás blues gitáros Eric Clapton.

 

 

Bruce és Baker között azonban kiújultak a korábbi feszültségek s ezt Clapton sem tudta feloldani. A banda feloszlott, s utolsó Goodbye című lemeze már abban az évben jelent meg, mikor Baker és Clapton létrehozták új bandájukat, a Blind Faithet.

 

A Blind Faith rajtra készen…

 

Énekesnek a Trafficból ismert fantasztikus Steve Winwoodot választották. Bemutatkozásuk 1969 nyarán történt s még ugyanabban az évben meg is jelent első és egyetlen nagylemezük, melynek eredeti borítóján egy feltehetően kiskorú, meztelen felsőtestű, vöröshajú lány szerepelt, kezében egy fém repülőt tartva, ami valljuk be, erősen fallikus jelképnek tűnik. Megannyi szóbeszéd kering arról, ki is lehetett ez a lány: egyesek szerint Baker titkolt lánya, mások szerint egy kiskorú grupi, aki a banda körül legyeskedett.

 

A betiltott borító, 1969…

 

A borítót persze betiltották, s új tasakban jelent meg az értékes album.

 

 

Az együttes azonban néhány hónap után feloszlott: Winwood  visszatért a Trafficba, Baker pedig, akinek ez a banda igazi jutalomjáték volt, ismét együttes nélkül maradt. Következő évben megalakította hát a Ginger Bakers Air Force nevű remek formációt, melyben női vokál és fúvósok kíséretében játszották dalaikat, köztük Cream és Blind Faith nótákat is. Az együttes két lemezt élt meg.

 

 

 

 

 

Az Air Forcet a zenei kalandozások évtizedei követték. Baker Afrikába utazott, s ott az emberjogi aktivista és zenész-énekes Fela Kuti barátjaként és munkatársaként, megszerezve az afrikai muzsikusok megbecsülését, nagyszerű lemezeket készített velük. Ekkoriban jelent meg egyik kedvencem, a Stratavarius és a Fela Kutival közös Live című albumuk. Bámulatos alkotások.

 

Fela Kuti és Ginger Baker a 70-es évek elején…

 

Fela Kuti és Ginger Baker közös nagylemeze, 1971

 

 

Afrikai kalandozásán túl a 70-es években tagja volt még a Baker Gurvitz Army nevű bandának, majd a 80-as években további rock formációknak. Mindeközben szóló lemezeket is készített, az elsőt 1972-ben, az utolsót 2014-ben Why? címmel. Kései albumról van szó, ami azonban ugyanolyan erőteljes és friss, mint Baker korai munkái.

 

 

Az utóbbi években lassított a tempón, egészségi állapota leromlott, életet büntetésnek fogta fel fiatalsága bűneiért. 2012-ben egy különleges dokumentumfilm is készült róla Beware of Mr. Baker, azaz Óvakodj Mr. Bakertől címmel, amely remekül bemutatja a zenész harapós, mogorva természetét, ugyanakkor érzékeny pillanataiba is betekintést enged, amikor épp barátairól, és hőseiről, legendás jazzdobosokról beszél.

 

Baker idős korában is megszállott és zseniális maradt… 2005-ben újra összeállt a Cream, a Royal Albert Hallban koncerteztek…

 

 

Élete végére rendeződtek kapcsolatai fiával, a szintén dobos Kofi Bakerrel is, s idős korára, negyedszer is megnősült. Legendának kijáró tisztelettel és megbecsüléssel viseltettek iránta a rajongók, s földi pályáját így fejezhette be 80 éves korában, október 6-án.

 

Isten veled, Ginger!

 

Kerepesi Igor

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.