Felcsendültek közismert dallamok, bejárta a kultúrházépületet a vidámság, a szerelmesdallamok mellett csalódásról, bánatról is nótáztak.

 

Együtt énekelt előadó, vendég, néző, akik olyan fergeteges vasárnap estét töltöttek együtt, amelynek hamar híre ment a régióban, de még azon túl is. Házigazdagént Jalsovszky Mónika előadóművész szólt örömmel a megjelentekhez.

 

 

 hirdetes_810x300  

A helyi és vendég-előadóművészek nótákat és csárdásokat is megszólaltattak. A bensőséges hangulathoz hozzájárult  a repertoár is, mint például a: Piros pünkösd napján, Erdőszélen nagy a zsivaj, lárma és Ahogy én szeretlek dallamok. A fellépők énekeltek a Piros rózsák „beszélgetéséről”és arról is, milyen annak, aki feledni tud. A jelenlévők büszkén adták elő közösen a Magyarok szép hazája c. nótát. A csárdások között hallható volt a Szép a rózsám, a Három sós perec, vagy a Lenn a délibábos Hortobágyon is.

 

Mindehhez ifj. Berki László és cigányzenekara kíséretében aranykoszorús nótaénekesek léptek színpadra. Köztük Gubík Magdi, Orosz Tóth István, Nagy Attila, Deák Béla, Varga István és nem utolsó sorban Ladacsi Mónika. Az est fénypontja Szeredy Krisztina énekművész és primadonna volt.

 

 

Jalsovszky Mónika ötletgazda a III.” Hajlik a rózsafa” hidaskürti nótaest ötletének eredetével kapcsolatban visszaemlékezett, hogy megközelítőleg négy éve csöppent bele a nótás berkekbe. Elmondása szerint, idővel egyre több helyszínre kapott fellépni meghívást, s ekkor tapasztalta, hogy bizony igény van nótás rendezvényekre.

 

„Régebben a mi falunkban is voltak, de idővel abbamaradtak. Aztán gondoltam egy merészet: 2017 januárjában elmentem a polgármester úr után, már egy komplett, kidolgozott javaslattal, költségvetéssel, fellépőkkel. Szerencsével jártam, tetszett neki a kezdeményezés, amit később a képviselő-testület is jóváhagyott. Abban az évben volt az első Hajlik a rózsafa”

 

– emlékezett vissza. Hozzátette, hogy a közönség pozitív visszajelzései alapján az önkormányzattal egyetértés született abban, hogy a rendezvényt érdemes megszervezni a következő évben is.

 

Jalsovszky Mónika a nótaest megnevezésének eredetével kapcsolatban elmondta, hogy mindenképpen valami olyat címet szeretett volna választani, ami kellemes érzést kelt és szépséget sugároz.

 

Nóta- és csárdáscímek százait olvastam át, végül ez tűnt a legmegfelelőbb választásnak. Nem tudom, mit hoz a jövő, de nagyon boldog lennék, ha idővel a hidaskürti nótaest megnevezése egyfajta „márkává” nőné ki magát, mint például az Őszirózsa magyarnóta-énekesek versenye, ami Ipolynyéktől már elválaszthatatlan, és akik részt vettek rajta, azok mind „őszirózsások”

 

– folytatta. Az előadóművész elmondta, hogy ennek érdekében méltó, színvonalas műsort biztosító előadókat szólít meg évről évre, hiszen a hidaskürtiek is megérdemlik az igényes rendezvényt.

 

 

A novemberi 10-i est nagyon hamar elszállt és a végére szinte senkinek se volt kedve hazamenni. A helyiek mindig örömmel várják, hiszen hiányzott mindennapjaikból a közösségi dalolászás.

 

 

Szöveg: Laky Erzsébet

Fotók: Jalsovszky Mónika

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 4 olvasónak tetszik ez a cikk.