A magyar nyelv szépségei

Nyitókép: iSzolnok.hu

Anyanyelve minden embernek van. Akad, aki büszke rá, megint mások számára viszont semmit nem jelent. Nézzük meg, hogy milyen sajátosságai és különleges tulajdonságai vannak nyelvünknek, a magyar nyelvnek, amely megkülönbözteti azt más nyelvektől!

Sokan szinte sportot űznek abból, hogy mi mindent lehet tenni a magyar nyelvvel. Vajon ki indíthatta el azt a nyelvi játékot, mely mindent megfordít? Egyesek véleménye szerint Vadas Pál, ám ő sem dolgozhatott nyelvi hagyományok nélkül.

   

Mindent megfordítva

Össze ne tévessze!
a boka táját a toka bájával,
a borztanyát a torz banyával,
a csárda zaját a zárda csajával,
a száradt füzet a fáradt szűzzel,
a fartőt a tar fővel,
a harcsa máját a Marcsa hájával,
a jó bor kulcsát a kóbor Julcsával,
a csokorban adott bókot a bokorban adott csókkal,
a foltos bölényt a boltos-fölénnyel,
a hős ember nevét a nős ember hevével,
a réti pipacsot a péti ripaccsal…!

Ezek bizony egyfajta keresztszerkezetek. Látjuk, hogy vannak köztük mesteri kettős, de hármas cserék is. De haladjunk tovább a példák felhozatalával! Ki ne ismerné a „Nem mindegy…” kezdetű, iróniával fűszerezett szócseréket:

Nem mindegy,
hogy egyöntetű vagy ön egy tetű,
hogy vízibusz vagy buzi visz,
hogy mögöttem vagy nem öttem mög,
hogy teniszpálya vagy pénisz tája,
hogy rovarszervet ivartalanítani vagy ivarszervet rovartalanítani,
hogy mire fekszel: nedves kőre vagy kedves nőre,
hogy helyet cserélni vagy csehet herélni,
hogy vörös szalag vagy szőrös valag,
hogy véres párbaj vagy páros vérbaj,
hogy köhögve röpülsz vagy röhögve köpülsz.

Összetett szavaink cseréje

Bizonyos összetett szavainkat lehet így is, úgy is párosítani, és a két szó felcserélésével egy másik értelmes szót kapunk:

bérlőtárs – társbérlő
állampárt – pártállam
csónakmotor – motorcsónak
padlószőnyeg – szőnyegpadló
lisztcukor – cukorliszt
rádiómagnó – magnórádió

A képiség és költőiség összekapcsolásából fakad a Ki hogyan hal meg? sorozat:

A kertész a paradicsomba jut.
A hajóskapitány révbe ér.
A suszter feldobja a bakancsát.
A házmester beadja a kulcsot.
Az aratót lekaszálja a halál.

A vicctechnika is előszeretettel megfordít szerkezeteket:

– Te, ha én kávét iszom, nem tudok elaludni!
– Nálam ez pont fordítva van!
– Hogyhogy?
– Ha alszom, nem tudok kávét inni!

– Mi a különbség a kés és a vonat között?
– A vonat tud késni, de a kés nem tud vonatni.

Nyelvtörők

Természetesen ki ne ismerné a magyar nyelvtörők kimeríthetetlen tárházának eme néhány gyöngyszemét:

Láttam szőrös hörcsögöt. Éppen szörpöt szörcsögött. Ha a hörcsög szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsöggörcsök.

Meggymag. Szelíd meggymag vagy, vagy vad meggymag vagy?

Piros csíkos cinkcsészében cukros csirkecomb.

Agostyánban agg atyák a gatyáikat aggatják!

A Moszkvics-slusszkulcs luxusszükséglet.

Ragozás

A nyelvi fonáknál maradva egészen egyedi lehetőség a szavak, nevek „ragozása”. Nézzünk erre egy kiváló példát!:

Én ekelek, Te keregsz, Ő gyeleg

Mi nistrálunk, Ti vornyáztok, Ők lendeznek

Fokozás

Másfajta paradigma is megél szóvicc formájában: a melléknévfokozás.

– Ön inka?
– Igen, és ön?
– Én még inkább.

Még néhány humoros példa:

– Tiszta víz a ruhám, és ez a te lelkeden szárad!

– Mostanában a szép dús haj olyan ritka…

– Az üzleti találkozómat egy evőeszközboltnál beszéltem meg. Kések.

– A hóhért grimaszversenyre küldték. Eszméletlen fejeket tud vágni!

– Honnan jött az a kifejezés, hogy mindent becsmérel? – Ócsáról.

– Impotens vagy? – Eddig ezt senki sem állította!

– Hogyan lehet egyszerűen repülőt hajtogatni? – Repülő, repülő, repülő…

– Kannibál harcosok kínálják egymást: „Kérsz egy katonát?”

– A hóhér a pályafutását gyerekfejjel kezdte.

– A magyar katonák a csatában hadilábon álltak.

– A halászok semmi kivetnivalót nem találtak a hálójukon.

– A temetési szertartás után a tömeg oszlásnak indult.

– A focisták a 90. percben az utolsókat rúgták.

– A vitatkozó parasztok a falu végén dűlőre jutottak.

A fentebb leírt példákból nyilvánvalóvá válik számunkra a magyar nyelv komplexitása és sokszínűsége. Viszont, ha nyelvünk nem lenne ennyire összetett és komplex, akkor képtelenek lennénk vele ennyire színesen, ízesen beszélni, és nem lenne lehetőségünk ennyi érzelem kifejezésére. Jó példa erre az „avar” szavunk, amely ugye a fáról lehullott levélszőnyeget jelenti. Azonban ezen szavunknak sok más nyelvben nincs megfelelője, nem fordítható le pontosan, ugyanis a legtöbb nyelv csak a „száraz levelek” megnevezést ismeri.

Eszperente

Természetesen rengeteg példát lehetne még felhozni a magyar nyelv sajátosságaival kapcsolatban, akár olyanokat, mint az eszperente, amely jellegzetesen magyar nyelvi játék. Itt kizárólag „e” magánhangzót tartalmazó szavakkal szinte bármit ki tudunk fejezni. Példa:

„Megjelent kelet feje Pesten! E medence-keretezte hely nemzetfejese rendezte el, eleresztett egy levelet, s benne ezt jegyezte: gyere-gyere Kelet fejese, helyezd el Pesten stexedet, melyet zsebed rejt, ezzel nemzetedet megkedveltetheted, ennen nemzetemet meg megmentheted. Szerkessz telephelyeket, melyeken emberek termelnek reggel-este, kenyeret keresve ezzel. S bemehetsz egy egyetemre, melynek neve ELTE. E helyen eszes emberekkel cseveghetsz, nem keveset.”

Mindezekből láthatjuk, hogy nyelvünk sajátosságainak és nyelvjátékainak tárháza egyszerűen kimeríthetetlen és a felhozható példákat eme különlegességekre hosszú oldalakon át lehetne sorolni.

Tovább haladva nyelvünk sajátosságainak taglalásában, ismerjük meg néhány közismert ember véleményét a magyar nyelvről!

Történelmi személyek a magyar nyelvről:

Grimm Jakab

Nagy meseíró, német egyetemi tanár, a történeti hangfejlődés törvényszerűségeinek felismerője, az első német tudományos nyelvtan megalkotója kijelentette:

“A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.”

 

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század):

„Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság.”

 

Sir George Bernard Shaw

Az angol írófejedelem komolyan tanulmányozta a magyar nyelvet. Egy rádiós nyilatkozatában mondta:

“… egy igazán tehetséges angol írónak az előbb már említett hatalmas előnyök ellenére is leküzdhetetlen nehézségekkel kell szembenéznie. Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszaadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal…

 

Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna.

 

Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációkban változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni és hűségesen visszaadni.
Ehhez képest (s itt bocsánatot kérek a tisztelt Hallgatóságtól) sokszor úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos visszaadásra, és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam akörül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül. (I am just going and going around the bush.)”

Grover S. Krantz amerikai kutató:

„A magyar nyelv ősisége Magyarországon /…/ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /…/ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi.”

 

Ove Berglund svéd orvos és műfordító:

„Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.” (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

 

Teller Ede

A világhírű magyar tudós, aki 77 éven át nem Magyarországon élt, figyelemreméltó megállapítást tett a magyar nyelvről:

„…Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.”
(Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)

“Amennyiben nem Ady teremtő nyelvén ismertem volna meg a világot, akkor aligha vittem volna többre egy átlagos középiskolai tanárnál.”

Sir Bowring John

Angol nyelvész, irodalmár és gondolkodó. Egyes állítások szerint, több mint száz nyelvet beszélt, köztük a magyart is. Sok magyar költeményt fordított angolra. 1830-ban kiadott egy verseskötetet, amelynek előszavában írta az itt közölt megállapítást. Sir Bowring el volt ragadtatva a magyar nyelvtől, és észrevette, hogy születése valahol a történelem előtti idők homályában tűnik el.

“A magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlődött és szerkezete ama távoli időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb ma beszélt európai nyelv még nem is létezett.

 

Ez egy olyan nyelv, melynek logikája és matematikája a feszített húr erejének kezelhetőségével és rugalmasságával bír.

 

Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberiség történetére és múltjára utal. Az eredete kimutatható, meglátszanak rajta az idegen, különböző nemzetektől származó rétegek, melyek összességéből kialakult.

 

Ezzel szemben a magyar nyelv olyan mint a terméskő, egy tömbből van, amin az idő vihara egyetlen karcolást sem hagyott. Nem naptár ez, amely a korok változásához alkalmazkodik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz, s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. E nyelv a legrégibb és legdicsőségesebb emlékműve a nemzeti önállóságnak és szellemi függetlenségnek.
Amit a tudósok képtelenek megfejteni, azt mellőzik, a nyelvészetben csakúgy, mint a régészetben. A régi egyiptomi templomok mennyezetei amik egyetlen kőből készültek nem magyarázhatók. Senki sem tudja, honnan származnak, melyik hegyből szerezték a csodálatos képződményt, vagy miként szállították és emelték a helyére a templomokban. A magyar nyelv kialakulása ennél sokkal bámulatosabb. Aki ennek titkát megoldja, isteni titkot fog kifejteni.”

Valóban ennyire ősi lenne nyelvünk?

Badiny Jós Ferenc sumerológus, ékíráskutató, aki a tengerentúlon, többek közt Argentinában is tevékenykedett, több könyvében bizonygatta a magyar nyelv sumer eredetét. A sumer köztudottan az egyik legősibb eurázsiai nyelv és sumer nép fennmaradt ékírásos nyelvemlékei szerint ömnagát „MAH-GAR”-nak nevezte. Badiny ezen elméletét azonban sokan vitatják, és nem látják kellő képpen bizonyítottnak.

Mi teszi az embert?

Sokak véleménye szerint az embert a nyelve teszi azzá aki, megint mások szerint viszont nyelvünk nem más, mint egy kifejezőeszköz, mellyel mások tudtára adjuk gondolatainkat, és semmi több.

Mi tehát az, ami egy embert nemzetisége erős hajtásává tesz, hogy azt semmilyen vihar ne legyen képes kitépni? Mitől vagyunk azok, akik, mitől vagyunk magyarok?

„Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak. Nem könnyű vizsga ez. Sokkal nehezebb annál, ami elé a fajta testi jegyeinek kutatói állítják az embert. Itt a lelket kell kitenni”

– mondta Illyés Gyula. S még hozzátette:

„…a magyar az, aki vállalja.”

Nem cím tehát ez, és nem is valamilyen érdem, hanem vállalás, mert nincs szebb és ugyanakkor nincs szenvedéssel telibb sors, mint a magyar sors. S, hogy mindez miért és meddig, az csak rajtunk múlik. Ha vállaljuk, akkor még nagyon-nagyon soká. Viszont, ha önként lemondunk róla, akkor veszni hagyjuk azt, amit őseink bíztak ránk, és amely bizonyos gondolkodóknak irigykedésre és elismerésre adott okot.

Végh Tamás

Forrás:

http://ahumor.network.hu/blog/a-humor-hivei-blogja/az-a-csodas-magyar-nyelv

https://eszperente.blog.hu/

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/16-bizonyitek-a-magyar-nyelv-szepsegere/