A Vasárnapi Újság százhatvan évvel ezelőtt, 1859 decemberében Jánosi Gusztáv versével köszöntötte Karácsony estjét. Olvassuk szeretettel.

 

Karácsony-napján

Fehér lepel simul a földhöz,

A béke képe, zászlaja . . .

Ki a világnak üdvösséget

 hirdetes_810x300  

Szerzett, a földre szállá ma.

A búval félre! . . . Szivünk légyen

Öröm-, békével ma tele,

Hogy a ki egykor e napon jött,

Ma is leszállhasson bele!

Sötét homály borul a földre;

Sürünn hull bár a hópehely:

Vidám derű legyen szivünkben,

Örömtől verjen a kebel.

A bánat most el, messze szálljon,

Kedvünk legyen határtalan . . .

Vidám öröm illik ma hozzánk,

Midőn karácsony-napja van!

Illyen hideg lehetett épen

Akkor, midőn ö született:

De hisz’ habár meleg szobát nem,

Meleg sziveket lelhetett.

Millyet, ha most közénk leszállna,

Tudom keresne hasztalan . . .

De el veletek gyászos eszmék —

Hisz’ ma karácsony-napja van !

Legyen vidám a nap, a mellyen

Az árva atyját föllelé;

S szemét a szegény, bizalommal

Emelheti az ég felé

Ahhoz, kinek annyia sem volt,

Hova lehajtsa szent fejét;

Ahhoz, ki a szegényt kereste

És nem a dúsak lakhelyét!

Ti is, kiknek szivén titkolt láng

Olthatlan ég, ti szenvedők:

Hagyjátok a bút és helyette

Inkább buzgón kérjétek őt.

Kérjétek e napon, a mellyen

Mennyéből a földre lejött,

Hogy szenvedvén példát mutasson,

Halandó testbe öltözött.

Szivünkből félre hát a búval!

Örömünnep legyen ma ott.

Hisz’ a ki a fájdalmat méri,

Mellé erőt is ö adott,

S ki egykor édes nemzetéért

Özönnel önté könyeit:

Mig zászlaját kezünkbe’ tartjuk

El rólunk sem feledkezik!

                                  

JÁNOSI GUSZTÁV

(Karácsony ünnepére, Vasárnapi Újság, 1859/52 szám, 621. o.)

Kimásolta: Puntigán József

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!