Adalbert
  • HUF: 363.15
  • USD: 1.16
  • 11 °C
  • 17 °C

Hirdetés (X)

Kultúra

Szilveszter éjszakáján – Nosztalgia 1899, 1919 és 1929-ből

Olvasgassunk néhányat az 1899-es, 1919-es és1929-es évek hangulatából. Mindegyik más, más hangulattal, más jelentéssel,

Az év végén ismét egy kis nosztalgiázásra hívom az olvasókat. Olvasgassunk néhányat az 1899-es, 1919-es és 1929-es évek hangulatából. Mindegyik más, más hangulattal, más jelentéssel, más tartalommal. Megköszönve ez évi figyelmüket ezekkel kívánok egy szebb, jobb esztendőt.

 

 

A főposta Szilveszter-éjszakája. Mulatva, vígan búcsúztatja a legtöbb ember az ó-esztendőt. Szinte babonája mindenkinek, hogy bor mellett találja a beköszöntő uj év, mert akkor így lesz az az egész esztendőben. A mulató, az eleven fővárosban van egy nagy, kivilágított palota, ott a belváros közepén, melyben szintén eleven mindenki, de nem mulat ott senki. Ez a főposta palotája. Lázas, izgalmas élet folyik abban a nagy házban.

 

Az újévi forgalmat kell ott egy éjszaka alatt lebonyolítani. De aki nem látta, nem is tudja, minő ez a forgalom. Nyolc óriási teremben egymás mellé rakott asztalokon egyszerű és ajánlott levelekből rakott Csimborasszók. Ezekből a nagy begyekből nyolcszázötven ember, tisztviselő, altiszt, szolga vegyest válogatja a leveleket, azokat, melyeket a reggeli vonatok tovább visznek és azokat, melyeket holnap korán reggel négyszáznyolcvan levélhordó hord széjjel itt a fővárosban a szélrózsa minden irányában.

 

A postásnak nincs karácsonya. Szilveszter-éjszakája. A családos ember magára hagyja övéit, nem mulathat velük, mert kötelessége hivatalába szólítja. A magánosán élő, nőtlen emberek nem fogadhatják el a meghívásokat, nem mulathatnak barátaikkal, mert minden épkezü, éplábú élő lény, ki a magyar királyi posta után él, szolgálatra van beosztva, ők maguk efölött azonban egyáltalán nem búsulnak.

 

Folyik vigan a munka. Ott virraszt közöttük főnökük is, Jóssá Lajos főfelügyelő, a főposta vezetője és ott dolgozik közöttük fáradhatatlanul Travers István felügyelő, a levéltovábbító osztály főnöke. Ok ketten járnak elől jó kedvvel és jó példával. Egy negyedmillió szokott lenni átlag naponkint a főpostán megforduló levélmennyiség. Szilveszter éjszakáján bárom milliónál sokkal több levelet, egyszerűt és ajánlottat kell reggelig kihordásra előkészíteni. Még a postatanfolyam hallgatóit is be kellett rendelni erre az éjszakára.

 

Segítsenek, amennvit tudnak. Statisztika-készítésre persze nincs ideje senkinek, néhány nap múlva azonban megtudjuk, hogy e rettenetes levélgarmadából mennyit nem lehetett kézbesíteni. És ha majd látjuk azt az elenyészően csekély, számba se jöhető mennyiséget, látni fogjuk azt is, hogy a budapesti postaintézmény egyike a legjobbaknak a világon. Es ennek a hatalmas intézménynek az élén most Demény Károly áll, kit oroszlánrész illet meg ezért a fejlődésért.

(Pesti Napló, 1899. január 1. 1., 1. szám)

 

Budapest Szilveszter éjszakáján

 

Szomorúan szürke volt a mostani Szilveszter éjszakája, gondtalan mulatozás, pezsgő és zeneszó nélkül köszöntött be az ujesztendő. A kávéházak, vendéglők esti élete a régi évekhez képest egyhangú, üres volt. Kevés ember, a rendes publikumnál nem több és tiz órakor a bosszankodás minden jele nélkül hagyták ezek is ott az elsötétített termeket. Mintha megszűnőben volna a város hisztériája, amely a legszerencsétlenebb órákbaí kacagásba tör ki. Mintha ma, uj esztendő éjjelén megtorpant volna mindenki egy hosszú pillanatra és önön jövőjét siratta.

 

Mintha a máskor mindennel szemben közömbös pesti ember emberségére és magyarságára érzett volna rá. Ez az éjszaka nem a vigasságok, de a bánat éjszakája volt. öt keserves esztendőnek keserves halotti tora. Minden gyász, ami csak embert ért. most uj erőre éledt. Minden emlék, ami már elfakulásban volt, most újra színbe kapott. Ebben az éjszakában újra átélte mindenki a háború bosszú esztendeit. Ez az éjszaka a gyászok éjszakája és mindennél inkább a magyar gyász éjszakája volt.

 

(Magyarország, 1919. január 2., 2. szám)

Szilveszter éjszakája

 

Hosszú esztendők után tegnap szabadult fel először a pesti éjszaka a záróra bilincseiből. Amint tudjuk, a rendőrség hajnali három óráig engedte meg a kávéházak és mulatók nyitvatartásiit, és ez a rendelet teljesen megváltoztatta Budapest éjjeli képét. Régen látott kép tárod tegnap az éjszakai vándor elé. Ha a gázlámpák nem pislogtak volna oly beteg halványsággal és a körutak év lámpái álmos hunyorgásukkal nem emlékeztettek volna a szénhiányra és egyéb mizériákra, akkor talán még illúzióik is ébredtek volna bennünk.

 

A zuhogó eső és a feneketlen sár egyáltalában nem csappantotta meg az utcák forgalmát, az Andrássy-úton bérkocsik és kétfogatnak valósággal kocsikorzót tartottak, a hintóablakok mögül itt-ott kivillant egv frakk, vagy egy fehér plasztron, az Oktogon-téren valóságos csődület volt, minden irányból emberek jöttek, csoportok fogództak össze, énekeitek, kissé bizonytalan. volt a járásuk, amit talán nem csak a síkos ut okozott.

 

A kávéházakban mindenütt élénk és nyüzsgő élet uralkodott. A zenés és nem zenés kávéházak közötti különbség elsimult ezen az éjszakán, mert majdnem mindegyik kávéház beszerzett egy-egy cigánybandát. Az emberek boldogan köszöntötték az év elmúlását, soha még egv esztendőtől sem búcsúzlak el olyan szívesen, mint az 1919-estól. Talán ennek köszönhető, hogy igen sok helyen pezsgő dugója puffogott bele az éjszakába és hogy a jelen minden nyomasztó sivársága között is nem szünetelt a vidámság.

 

A bárokban parkettánc yiharzott, úgy szintén a mulatókban is. A pincérek derűsen siettek az embertömegek között, örültek a záróra felfüggesztésének; az éjjeli életben a régi mulatságok arányai kezdtek kibontakozni és a selyemharisnyás nők szemében kellemes emlékezések csillantak föl. A fogyasztás mindenben igen megnövekedett, de különösen a szeszes italok keltek el igen nagy menynyiségben.

 

A klubbokban is mindenütt nagy vigasság zajlott. A Nemzeti, és Országos Kaszinó ablakai ragyogva néztek az éjszakába, a Saskör és a Lipót városi Kaszinó előtt fogatok és autók tábora várakozott, a polgári Kaszinókban is ünnepség folyt, az Erzsébetvárosi Kaszinóban és a Liget-klubban hajnalig tartó tánc yolt. Az Otthon írók és Hírlap-írók köre pompás sikerű kabarét rendezett, ahol kacagtató tréfák után vidám lánc indult meg. Végeredményben derűs és gondtalan vidámság jegyében indult meg az uj esztendő, az emberek, úgy látszik, már megelégelték a sok szomorúságot és így a lemondás keserű érzése helyett inkább a reménykedést választották. Talán igazuk is volt, hiszen a múlt évben annyi sok rossz szakadt ránk, hogy most már minden bizonnyal valami jobbnak kell jönnie.

 

(Magyarország, 1920. január 2. / 2. szám)

 

 

El kell búcsúztatni az öreg esztendőt. Rózsaszínű malacokkal színes papírsapkákkal és léggömbökkel készül Budapest a szilveszteri éjszakára

 

(Az „Új Barázda“ tudósítójától.)

 

(Szilveszter éjszakája mindig hangos szokott lenni a mulatozók sajától. Ilyenkor egyrészt annak örülünk, hogy elmúlt az ó-év, amely semmi különös jót és szerencsét nem hozott. Másrészt felettébb örvendünk az ujesztendő kezdetének, hiszen mindén reményünket és vágyunkat mindig az újévtől várjuk, amelyről aztán csak a végén derül ki, hogy teljesítette-e vágyainkat, vagy sem. Idén nincsenek valami rózsás gazdasági viszonyok, de azért mégis mindenütt megünneplik az ó-év estéjét és az újév hajnalát.

 

Ha máskor kenyeret eszünk is, ezen az egy éjszakán akad egy pohár bor, amelyet eljövendő szép reménységeinkre ürítünk. Javában készül már a Szilveszter-estére a főváros közönsége is. Az újévhez hozzátartozik a rózsaszínű fiatal malac, amely valamiképpen a szerencsének a jelképe. A budapesti kávéházakban és kocsmákban van is malac-visítás, midőn éjfélkor néhány pillanatra elsötétedik a villanylámpa, hogy jelezze az újév beköszöntését. Valaki kiszámította, hogy Budapesten ötvenezer rózsaszínű malac szerepel a szerencse friss jelképéül a szilveszter éjszakán.

 

Ezeket a fiatal jószágokat csipkedik és nyaggatják Szilveszter éjszakáján — és mert az ember még a szerencse jelképével szemben is hálátlan, másnap újévi pecsenyeként mind az ötvenezer rózsaszínű állatka, tálakra, kerül. De egyéb tartozékai is vannak a szilveszter-éjszakai vigasságnak. Nagyban készítik és árusítják már a fővárosban azokat a bolondos papír sapkákat, amelyek a szilveszteri mulatság alkalmával kerülnek a vigadozók fejére. Ötvenezer papírsapka, tizenkétezer színes léggömb kerül eladásra.

 

Szilveszter estéjén,, hogy még tarkább, még vidámabb legyen az újévre való felkészülés. Mert ha a reményekből nem is válna valóra semmi, legalább annyi haszna van az embereknek, hogy egész évben, visszagondolhatnak a. kellemesen és vidáman eltöltött szilveszteri éjszakára.

 

(Új Barázda, 1929. december 29., 296. szám)

 

 

 Budapest Szilveszter éjszakája

 

Budapestről jelentik: Szilveszter éjszakáján többszázezer ember mulatott a különböző színházakban, varietékben, mozikban, kávéházakban, éttermekben és klubbokban. A legtöbb helyen műsor is volt. A hajnali érákban olyan óriási népáradat lepte el a körutakat, amilyen forgalom sokszor még nappal nincs.

 

A legnagyobb pezsgőfogyasztás a Newyork-kávéházban volt, ahol 450 pezsgő fogyott el. Utána a Palace következett – 400 pezsgővel és 800 üveg borral. A feketekávéban s Palace rekordozik, 1200 csészével. A szilveszteri tolongás az egész várost felkavarta. Egyik József-körúti vendéglő egészen sajátságosán reklámirozott nagy táblán hirdette a következő menüt: Erdélyi fatányéros, forgácsfánk, millstadti hosszúlépés, Bécsben ellenben a szilveszter feltűnően csöndesen mult el.

 

(Keleti Ujság, 1929. január 4,  2. szám)

 

Ádja Isten, adja…

 

Az égboltozat Jobb szögelletőtől a bal sarkáig, Észak pólusától Dél világáig temet és keresztel ma az ember. Az ember, akivel megismertették az idő fogalmát és akit sorsa, végzete azon a napon ideküldött, hogy azon a napon elhívja innen. E két dátum, között de mennyit vergődik, bukdácsol, kínlódik és csak egy az erőssége, vértje, mankója, nagy segítsége: a reménység.

Szilveszter éjszakája, újév virradása, a Töménység éjszakája, a reménység hajnala. Az élni, jobban élni, az élniakarni akarás robogásos, mámoros nagy heje-hujája.

 

Mert hát hurrá újesztendő, evoé újév…

 

Az öreg esztendőnek éjfélkor a temetése. Millió láng, sok millió mámoros emberszem tüze a koporsója lámpái. Nóta, muzsika a gyász  indulója, táncos lábak a kísérői, koccintó kezek a koszorúhordói. És mikor éjfélt üt az óra, kinyílik a történelem hatalmas sírboltjának fekete kripta ajtaja: 1928 soha vissza  nem jön… Ezredek, századok, emberöltők sorában az elmúlt esztendők pihenő sora újjal növekszik.

 

És künn, a kripta előtt az ember, a szegény kis ember, ura és férge, tudósa és álmodozója, oroszlánja és gyáva nyula a nagyvilágnak magába szédülten úgy érzi, hogy változott valamit, mit ő időnek tud. Most búcsúztatta a halottat és már köszönti az újszülöttet.

 

Úgy érzi, hogy ajándék hullott két kezébe. A szeme felcsillan, szíve megszalajtalja vére piros kis mozdonyait. Egy hatalmas, boldogító érzés lesz úrrá. a világon. Mint karácsonyfánkon a szikraszórók ezer kis csillaga, hullik a reménység tüze, szikrája: 1929 boldog esztendőnk, boldogabb darabja legyen életünknek. Adja Isten, adja … (b. á)

 

(Az Est, 1929. január 1.,  1. szám)

 

 

Összeállította: Puntigán József

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 6 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kövessen minket