A Csemadok immár hagyományosan Galántán tartott ünnepi díjátadó ünnepségen adta át az idei Csemadok díjakat az arra érdemesnek ítélt népművelőknek. Olyanoknak, akik hosszú-hosszú éveken keresztül sokat tettek a felvidéki magyar népi kultúra megőrzéséért, ápolásáért.

 

A díjazottak között volt Tömösváry Mária is a Medvesaljáról, Óbástról. A Körkép.sk őt kérdezte népművelői tevékenységéről, Csemadokos életútjáról.

 

Várta ezt a díjat, Marika?

 

 hirdetes_300x300  

Nem. Álmomban sem jutott volna eszembe, hogy a Csemadok Közművelődési Díjjal fogja értékelni a munkámat. Nagyon meglepődtem, de természetesen nagyon örültem neki, megmondom őszintén, hogy majdnem kiugrottam a bőrömből.

 

Hogyan kezdődött a „kulturális” élete?

 

Gyerekkoromban kezdődött, amikor a két öcsémmel a krumplispincék tetején énekeltünk. Énekeltünk mindent, ami megütötte a fülemet. A környezetem, de jómagam is észrevettem, hogy jó hangom van. Felfedeztek az iskolában is és elkezdtek nemcsak szerepeltetni, de képezni is. Tanítóm, Kuzma Károly kísért harmonikával, nagyon sok rendezvényen részt vettem. Így lassan-lassan megjött az önbizalmam és emellett megismertem a népzene széles skáláját.

 

Mikor került a tágabb publikum elé?

 

A hetvenes évek közepén, középiskolás koromban. Akkoriban Egyházasbáston Dr. Blaskó László vezetésével színvonalas népdalkórus és citerazenekar működött. Az ő tevékenységükbe kapcsolódtam bele én is, énekelten a vegyeskórussal, gyakran a citerásokkal, vagy szólóénekesként. Ma is feledhetetlen élmény számomra egy akkori fellépésünk Uherské Hradištén, ahol a Brnkačkán szólót énekeltem.

 

Akkoriban váltott át csemadok-szervezői tevékenységre is?

 

Nem is hogy átváltottam, tulajdonképpen csak kibővítettem a tevékenységemet. Óbástban, ahol éltem nagy érdeklődést tapasztaltam az asszonytársaim körében a nótázás, dalolás iránt. Alakítottunk is éneklőcsoportot Óbásti Palóc Menyecskék néven. Működött a Csemadok is, aminek húsz évig voltam az elnöke. Csaknem harminc évig aktívan bekapcsolódtam a rimaszombati területi választmány tevékenységébe is. Sokszor dolgoztunk keményen például azért, hogy a Tompa Mihály Vers és Prózamondó verseny zökkenőmentesen folyjon le.

 

Tömösváry Mária, a Csemadok Közművelődési Díj egyik díjazottja.

 

Térjünk vissza a menyecskekórusra. Sokfelé léptek fel?

 

El szeretném mondani, hogy nagyon vidám társaság voltunk. Asszonytársaim szívvel-lélekkel dolgoztak, minden jóban benne voltak, nem kellett őket biztatni. Így aztán könnyebb volt a dolgom. A csoporttal felléptünk tulajdonképpen az ország minden nagyobb rendezvényén. Voltunk Gombaszögön, kétszer versenyeztünk Dunaszerdahelyen a Bíborpiros szép rózsán, voltunk a Gömöri fesztiválon. Azt elmondhatom, hogy mindenütt úgy ismertek meg bennünket, mint vidám, pajzánkodó, szókimondó csoportot. Így aztán meg is kerestek minket elég gyakran. A Csemadok 60. évfordulóján például nagy sikerünk volt egy mulatós, asszonyos műsorral, amit azóta is emlegetnek azok, akik látták. Magyarországon, Kazáron is nagyon jó emlékem van a Laskafesztiválról, ahol szintén nagyon megtapsoltak bennünket.

 

Mit szeretett jobban, kórusban fellépni, vagy inkább szólóban énekelni?

 

Nehéz megmondanom. De talán szólóban szerettem jobban, zenekísérettel. A sajógömöri Cinka Panna prímásversenyen gyakori énekes voltam, Egyházasbáston a Blaha Lujza nótaversenyen közönségdíjat kaptam. A vidám nótázást szerettem mindig, mindig tréfás, mulatós nótacsokrokat választottam magamnak inkább.

 

Általában véve mi a véleménye a népzenéről?

 

A népzenének a magyar ember életében megvan a maga helye. Én magam is gyűjtöttem népdalokat. Mindig csodáltam az olyan embereket, mint Mag Elza néni, vagy Mag tamás Péter a hegedűjével Hidegkútról, Kovács Juliska néni Óbástból. Igazi megszállottként dolgoztak e téren.

 

És mit a végére, Marika?

 

Mit a végére? Nyugdíjasként, visszatekintve, szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített ennek a munkának az elvégzésében. Tudatosítom, hogy az én díjazásom az ő segítségüknek az értékelése is egyben.

 

Külön szeretném megköszönni még egyszer a Csemadoknak a díjat, azt, hogy eszükbe jutottam. Köszönöm!

 

Mede Géza

A képek a szerző felvételei

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 8 olvasónak tetszik ez a cikk.