Nyitókép: Varga Júlia FB oldala
Most, a húsvéti ünnepkör idején jó, ha befelé is fordulunk, és meglátjuk, hogy saját szavaink, cselekedeteink, életvitelünk megváltoztatásával hogyan tudnánk magunk is jobbá, tisztábbá, békésebbé, kellemesebbé tenni embertársaink életkörülményeit. Mert a nagyhét az önvizsgálat, a lelki tükör tartásának az időszaka. A szükségállapot miatt megerősített kijárási tilalom még inkább hozzásegíthet a belső elcsendesedéshez, melyhez megfelelő légkört tudnak teremteni a szép költemények is.
Húsvéti idő – kompletórium himnusz
Világmegváltó Jézusunk,
örök fönségben szült Ige,
a titkos fényből fénysugár,
népednek őrző pásztora.
Mindent hatalmad alkotott,
törvényed rendelt éjt, napot,
a munkás, fáradt testeket
az éj csendjén pihenteted.
Poklok hatalmát megtörő
légy ellenségtől őrizőnk,
ne tudja bűnbe rántani,
kiket szent véred újraszült.
Amíg mulandó életünk
e földi testhez kötve tart:
testünk ha álom nyomja el,
lelkünk virrasszon éberen.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
Ad notam: Szentlélek Isten szállj le ránk
Gárdonyi Géza: Írás a Bibliába
– Az Újszövetség Könyve elé –
Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye.
Égi harmat lankadtaknak,
Világosság földi vaknak.
Bölcsességnek arany útja:
Boldog, aki rátalál!
Szomjas lelkek forrás-kútja,
Hol pohárral Krisztus áll.
Ez a könyv az örök törvény,
Királyon lánc, rabon napfény,
Tévelygőnek hívó harang,
Roskadónak testvéri hang.
Elhagyottnak galambbúgás,
Viharvertnek ereszet,
Haldoklónak angyalsúgás:
„Ne félj: fogd a kezemet”
Gyermeknek is: „Mily szép rege”,
Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!”
Fal, – s túl rajta élő hangok,
Köd, s benn zengő hárfák, lantok.
Templomok közt legszebb templom:
Csak megnyitom s benn vagyok.
Ablakán a Paradicsom
Rózsáira láthatok.
Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik.
Bíborleplek ronggyá málnak,
Dicsőségek füstbe szállnak.
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!…
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne.
Juhász Gyula: Az utolsó vacsora
János a Mester nagy szívén pihen,
E tiszta szíven, e csöndes sziven
Pihen, de lelke a holnapra gondol
S fiatal arca felhős lesz a gondtól.
Mély hallgatás virraszt az asztalon.
Az olajfák felől a fuvalom
Hűsen, szomorún a szobába téved,
Be fáj ma a szél, az éj és az élet!
Tamás révedve néz a mécsvilágra,
Péter zokog és árvább, mint az árva,
Júdás se szól, csak apró szeme villan,
Remegve érzi: az ő órája itt van!
Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében
Mély tengerek derűs békéje él benn.
Az ajka asztali áldást rebeg
S megszegi az utolsó kenyeret!
Juhász Gyula: Simon Péter II.
Tavaszi éj volt. Hűs szél szállt nyugatról.
Simon Péter az ugaron barangolt.
Názáretit a hadnagy elvezette,
Talán ítéltek is már ő felette!
A papi fejedelmek udvarán
Tűz pattogott, szikrázott szaporán.
S a tűz körül, vöröses fénybe mártva,
Katona, szolga lebzselt, a hajnalt várva!
Jött Simon Péter és közébük állott,
Megkérdezett egy vihogó szolgálót:
” – Hány óra? Hol lehet mostan a Mester?”
A szolgáló rábámult nagy szemekkel:
” – Uram, nem vagy-e tanítványa tán?”
Péternek ránc gyűrűzik homlokán,
De nyugodalmas hangon feleli:
” – Nem voltam soha senkije neki,
‘sz ő alvajáró. Aszondják: bolond.”
…És megpiszkálva a zsarátnokot,
Mellé simul, gubbasztva, melegedve,
Megoldódik a nyelve és a kedve.
…Kakas kukorékol. Már itt a hajnal.
Az ajtó döng. Sápadtas, fényes arccal
A názáreti vörös ingben lép ki:
Katona, szolga mind riadva nézi.
Ő könnyei közt mosolyogva lépdel,
Péterre néz. És nem néz vissza Péter!
Árvai Emil: Utolsó vacsora
„Míg civakodtok a rangsoron,
addig a lábatok megmosom.
Eldől a sorrend nemsokára…” –
…S egyedül ment a Golgotára.
Húsvét
Furcsa dolgok történnek a temetőkertben:
őrök szaladnak a városba ijedten;
s kik holtat balzsamozni jöttek sok kenettel,
megdöbbenve hallják: föltámadt a Mester!
Langer Ilona: Szent Pál levele a korinthusiakhoz
Szóljak bár a legszebb földi nyelven
vagy csodáljátok angyali dalom, –
ha szeretetem nincsen: nem vagyok más
mint zengő érc, vagy pengő cimbalom.
Legyek bár jós, ködös jövőbe látó,
ki felfedi: mit rejtenek a csillagok;
erős hitemmel bár hegyet emeljek,
szeretet nélkül semmi sem vagyok…
És olvadjak fel a könyörületben:
fosszam meg minden kincstől magam,
csak más legyen a gazdag és boldog –
ha szeretetem nincsen: hasztalan!
A szeretet türelmes és mindig nyájas,
és nem féltékeny arra, aki nagyobb…
A bűnnek hozzá még árnyéka sem ér el,
nem nagyravágyó, felfuvalkodott…
A szeretetnek soha sincs haragja:
nem gondol rosszat, csak a jót akarja;
sohasem rombol, mindig csak teremt
a szeretet, mert hetvenhétszer szent.
És soha semmit sem akar magának:
hiszen testvére néki az alázat!
A szeretet csak szeret, hisz, remél:
a vállán mindig ott van a kereszt, –
és légy bár Júdás, vagy bal lator:
Szívéről, – hidd el, – akkor sem ereszt!
és megszűnnek a nyelvek, nemzetek:
és minden, ami van, elenyészik
– de örökké él a „Szent”-Szeretet!-
Az ünnepi verseket válogatta és összeállította: Buday Mária
Fotók: Varga Júlia FB oldala
Megosztás:
Címkék: Buday Mária húsvét koronavírus nagyhét ünnepkör versek
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.