A művészeti iskolákban sem szabad bliccelni a járvány idején, online is lehet zenét, táncot, rajzot oktatni

Nyitókép: pxhere.com

A koronavírus-járvány miatt foganatosított intézkedések szinte az elsők között érintették az iskolákat. És bár általában csak a standard alap-, közép- és főiskolai oktatásra fókuszálunk, nem szabad elfeledkeznünk a művészeti iskolákban zajló oktató-nevelő munkáról sem.

Zuzana Čaputová szlovák államfő néhány napja tett közzé videófelvételt arról, ahogy egy művészeti iskola tanárával beszélget az intézményben folyó munkáról a járvány idején.

Míg sokan talán legyintenek arra, hogy most a zenét, rajzot, táncot vagy színjátszást tanuló diákok sem tudják látogatni a művészeti iskolákat, addig érdemes kiemelni, hogy ezekben az intézményekben is jegyeket adnak, bizonyítványt állítanak ki, a diákoknak vizsgázniuk kell a tanév sikeres lezárásához. Igaz, hogy önként vállalt feladatról, plusz munkáról van szó, ettől függetlenül nem bliccelhetnek, gyakorolni, készülni, „órára járni” a járvány idején is kell.

   

Az alábbiakban Csicsay Földes Évát, a nagymegyeri Janiga József Művészeti Alapiskola igazgatónőjét faggattuk arról, hogyan birkóznak meg a szokatlan helyzettel, mire számítanak a jövőben.

Bár általánosságban az iskolabezárás alatt mindenki csak a klasszikus alap- és középiskolákra gondol, a szigorítás a művészeti iskolákat is érinti. Hogy élik meg a „művészetisek” a koronavírus-járványt?

Úgy gondolom, hogy a művészeti alapiskolákban dolgozó pedagógusok számára is ugyanúgy nehéz, ugyanannyira kihívást jelent a távmunka, mint az alap-, vagy középiskolában dolgozó tanárok számára. Ők is ugyanannak az oktatói-nevelői munkának a résztvevői, annyi különbséggel, hogy a bennünket látogató tanulók mindezt önként, a művészetek iránti szeretetből, elkötelezettségből teszik.

Az alap- és középiskolák online-oktatást vezettek be a diákjaik számára. De mit tehet egy ilyen helyzetben a hangszer-, ének-, tánc- vagy rajztanár? A művészeti oktatást is lehet az interneten keresztül vezényelni?

Ahogyan a többi iskolatípus pedagógusai is, úgy a művészeti alapiskolában oktató tanároknak is ki kellett alakítaniuk az oktatás online formáját. Nagyon örülök, hogy ezt az akadályt minden kollégám sikerrel vette. Egy nagyon lelkes, elhivatott csapat a miénk, ezért már az első perctől kezdve minden kollégám azon szorgoskodott, miképp tudná hatékonnyá tenni az oktatói munkát az oly sokat emlegetett „home office” formájában is.

A bezárás első napjaiban mindannyian felvették diákjaikkal, illetve azok szüleivel a kapcsolatot a közösségi hálón keresztül. Azoknál a szakoknál, illetve tantárgyaknál, ahol indokolt volt, zárt csoportokat alakítottak ki, pl. a zeneelmélet, tánc, képzőművészet, vagy a színjátszás oktatásának biztosítására. Arra törekedtünk, hogy a szigorítások előtti, már szeptember óta futó órarend szerint tudjanak növendékeikkel találkozni online formában, így azokon a napokon, és azokban az időpontokban foglalkoznak a tanulókkal, amikor eredetileg is együtt dolgoznának.

A hangszeres játszást oktató pedagógusok videohívásokon keresztül kommunikálnak a tanulókkal, de többen rövid videofilmeket készítenek az átvételre szánt anyagról, azt küldik el, a tanulók pedig miután megtanulták, szintén videofilm formájában küldik vissza a tanáruknak. Az ott észlelhető hibákat pedig mint már említettem videohívásokon keresztül javítják. A rajz, illetve a tánc oktatása is ebben a formában történik.

Úgy látom, az elmúlt hetek tapasztalata alapján, hogy mindenki kialakította a számára leghatékonyabb formáját az oktatásnak, mely most már gördülékeny és folyamatos.

A művészeti alapiskolák is állítanak ki bizonyítványt, és míg az alapiskolák esetében már fogalmazott meg az Oktatásügyi Minisztérium irányelveket az osztályozást érintően, addig a zeneiskolák esetében nem nagyon hallani arról, hogy mire számíthatnak a diákok. Egyáltalán miként tudják majd osztályozni a diákjaikat?

Ami a művészeti iskolákban történő osztályzást illeti, sajnos egyelőre még nem kaptunk a minisztériumtól semmilyen határozatot, javaslatot. Biztosra veszem, hogy foglalkoznak ezzel a területtel is, hiszen Gröhling miniszter úr már több alkalommal is szembesült ezzel a kérdéssel. Bízom benne, hogy a következő napokban már számunkra is lesz valamiféle kapaszkodó ezzel kapcsolatosan. Ez azért is fontos lenne, mert nyakunkon vannak az abszolvens vizsgák, illetve több tanulónk készül felvételizni konzervatóriumba, és fontos lenne, hogy megfelelő módon tudják lezárni tanulmányaikat.

A zene- és énekoktatás a legtöbb esetben kétszemélyes, csak a diák és a tanár vesz rajta részt. Mi a véleménye? Az Önök esetében indokolt lehetne a szigorítás feloldása már az idei iskolaévben is?

A hangszeres, valamint az énekoktatás valóban egy szűk körben történik, hiszen a foglalkozáson többnyire egy növendék és a tanára vesz részt. Ugyanakkor nem látom megvalósíthatónak, hogy valaki szájmaszkban és gumikesztyűben gitározzon, hegedüljön, énekeljen, és még sorolhatnám a többi hangszert. A tánc, illetve a színjátszás oktatása meg alapból kivitelezhetetlen a csoportokon belüli magas diáklétszám miatt. Azt gondolom, hogy nekünk is úgy kell végigvinnünk a tanévet, ahogyan a többi iskolatípusnak.

Ha jól tudom, Önök városi fenntartású intézmény, így más besorolás alá kerülnek, mint a többi iskola. Az elmúlt egy hónap, és a várhatóan szeptemberig tartó korlátozások alapján kell számolniuk belső reformmal, esetleg létszám-szűkítéssel?

A Janiga József Művészeti Alapiskola nem rendelkezik jogalanyisággal, ami annyit tesz, hogy működésünk, költségvetésünk a fenntartótól, esetünkben Nagymegyer város vezetésétől függ, ahogy más nem jogalanyi intézmények működése is szerte az országban.

Ugyanakkor már évtizedek óta meghatározó része vagyunk a város kulturális életének. Bízom benne, hogy a mindenkori városvezetés értékeli a sok évtizedes munkát, melyet intézményünk maga mögött tud, és mindent megtesz annak érdekében, hogy ne kerüljön sor létszámszűkítésre. Ebben a tanévben 385 diákja van iskolánknak, akik jelenleg is oktatásban részesülnek, és velük együtt bízunk abban, hogy ezt a tanítási év hátralévő részében is megkaphatják majd.

Végezetül mit üzen az otthon lévő diákoknak, tanároknak és a felvidéki magyar olvasóknak?

A napok, hetek múlásával egyre inkább nehezedik az elszigeteltségből adódó ilyen-olyan nehézségek súlya mindannyiunk vállára. Azt üzenem a diákoknak, kollégáknak és valamennyi olvasónak, hogy továbbra is őrizze meg abba vetett hitét, hogy előbb vagy utóbb ez az állapot véget ér. Viselkedjünk felelősségteljesen, és minden nap úgy éljünk, úgy hajtsuk végre a nekünk szánt feladatokat, odahaza és a munkahelyeken egyaránt, hogy ne kelljen szégyenkeznünk, mulasztások, mások megbántása miatt akkor sem, amikor majd újra visszatér minden a megszokott medrébe.

Komjáthy Petőcz Andrea