Aki minden szombaton eljátsza a szerencsénket – Interjú a (nemcsak) szerencseszombatos Köpöncei Dániel zenésszel

Alig pár hete vitték el Magyarország egyik legnagyobb lottónyereményét. Az élő sorsolást minden szombaton a Duna televízió közvetíti, Szerencseszombat című műsorában, amelynek van egy felvidéki vonzata is. Az ipolysági születésű Köpöncei Dániel (25) immár ötödik éve tagja a stúdióban közreműködő zenekarnak. Zenéről és a forgatás kulisszatitkairól mesélt portálunknak.

Mikor kezdtél el zenével foglalkozni? Mesélj kicsit a kezdetekről.

Gyermekkorom óta focista szerettem volna lenni ám tizenöt éves koromban mikor válaszút elé kerültem mégis a zene irányába fordultam. Nagyapám amatőr zenész, ő volt az első, aki hatással volt rám. Nem voltak zenei elő tanulmányaim, semmit sem tudtam az elméletrendszerről, de kiismertem magam pár hangszeren. A hangom is jó irányba mutált és viszonylag könnyen tanultam meg dalokat hallás után. Később egy iskolazenekart alapítottunk, majd ezután egy környékbeli idősebb tagokból álló amatőr banda tagja lettem. Tőlük hallottam a budapesti Kőbányai Zenei Stúdióról ahol 2012-ben sikeres felvételi vizsga után megkezdtem a tanulmányaimat. Az itt eltöltött négy év határozta meg a jelenlegei karrierem, tudásom, kapcsolatrendszerem, amiért életem végéig hálás leszek.

   

A zenei stílus, amit szeretsz volt a mérvadó vagy egyéb okok miatt választottad a basszusgitárt?

Itt két okot említenék meg, ami a hangszerválasztásomat befolyásolta. Egy 14 éves koromban kapott Metallica koncert dvd élménye és az alapvető vonzódásom a mély szólamok felé. Szerencsém volt, hogy a kezdetek kezdetén zenekarban játszhattam, így más hangszereket is ki tudtam próbálni. Érdeklődésemet csak fokozta a kőbányai zeneiskola hitvallása, miszerint nem hangszereseket, énekeseket, szólistákat, hanem zenészeket nevelnek. Természetesen nem elvárás a virtuozitás minden egyes hangszeren, de előny, ha az ember kiismeri magát rajtuk. Így egy közös muzsikálás alkalmával el tudja magyarázni a társainak, mit szeretne tőlük hallani a hangszereiken.

Van kedvenc műfajod?

Igazából mindenevő vagyok, persze vannak stílusok, melyekben jobban érzem magam. A fent említett Metallica révén közelebb áll hozzám a kemény műfaj széles terpeszben, de a latin zene vagy a funky ugyanúgy a szívem csücskei. Egy másik kőbányás ars poetica, miszerint nem kell, hogy a muzsikus minden zenei ágat egyformán élvezzen, de a lehető legtöbb műfajban mozogjon otthonosan, mert sosem tudhatja, merre sodorja az élet és mit hasznosít majd az aktuális mondandójában.

Mindezek után, hogyan lett belőled a Szerencseszombat című műsor állandó zenekarának tagja?

2015 májusában Póka Egon iskolaigazgató említette, hogy az egyik diákja és kollégája teljes ritmusszekciót keres egy hosszabb távú tv-s munkára. Az akkori osztálytársaimmal barátokká váltunk az évek alatt, igent mondtunk a felkérésre. Egy-két meghallgatás után döntött úgy a zenekart kereső Nagy Laci, hogy minket választ. Jókor, jó helyen voltunk jó időben. Persze a szerencse is mellénk szegődött, de alázatos kitartó munka nélkül ez nem sikerülhetett volna. A tehetség önmagában kevés. Mint az élet bármely területén itt is elengedhetetlen a megbízhatóság, pontosság, türelem és a sok-sok munka.

Milyen érzés volt első ízben a tv-ben szerepelni?

Tapasztalatlan kölykök voltunk, mikor először bementünk a stúdióba. A stáb viszont végtelenül kedves és türelmes volt velünk. Természetesen lámpalázas voltam, főleg mikor kiderült, hogy a műsort 2-300 ezer ember nézi és ez a nyeremény halmozódásával csak emelkedik. Emlékszem az első adás sztárvendége Pál Dénes volt. Táncosok, operatőrök mindenki elfoglalta a helyét és ekkor egy hang bemondta, hogy ‘egy perc az összetartásig’ – vagyis az élő adásig. Na ez az a pillanat, amikor az adrenalin átjárja az embert és indul a show. Valószínűleg az izgalom miatt, de úgy éreztem pár perc alatt véget ért az adás.

Hogyan zajlik egy forgatási nap? Mennyit gyakoroltok az aznapi fellépővel és mennyire tudsz azonosulni a fellépők zenei világának a sokszínűségével?

Az idei évben megújult műsorban már nem havi, hanem heti sztárvendég van, illetve olykor sztárzenekar a vendég helyett. Ebben az esetben a napunk délben kezdődik és a munkánk a számhúzás illetve a beszélgetések alatti zenei kíséretből áll. Ha viszont nincs sztárzenekar és mi kisérjük az előadóművészt, akkor reggel kilencre már a stúdióban kell lennünk. Itt megejtjük a hangbeállást és az első kamerapróbát. Ez körülbelül délig tart és egy kis idő után a Luxor sorsolás próbájával folytatjuk. Bekerül a sorsológép, fény és hangkorrekciókra kerül sor, megérkeznek a műsorvezetők és teljes egészében tartunk egy próbát. Ezután ebédszünet következik, majd átöltözünk a ránk szabott egyenöltönyökbe és felvesszük a korábban próbált Luxort.

A tapasztaltabb nézők tudják, hogy a Luxor sorsolást előre rögzítjük. Ezt követi az élő műsorrész próbája, majd egy hosszabb szünet. Az előre felvett műsorrészre kapcsolódunk rá az élő show-val, vagyis a sztárvendég nyitódalával. Az évek alatt rengeteg előadóval volt szerencsém együtt zenélni. Ha tökéletesen azonosulni nem is tudok, de jól érzem magam minden stílusban, szinte mindenkivel. Egészen más Kökény Attilával balladákat, Keresztes Ildikóval AC/DC-t, Király Lindával soult, vagy Péter Szabó Szilvivel NOX dalokat muzsikálni. Ami még fontos, hogy az élő adás ténye miatt nincs lehetőségünk a hibázásra. Nincs második lehetőség, mivel minden megszólaltatott hang ott, abban a pillanatban történik.

A felkészülési folyamat teljesen átlagosnak mondható. A műsor zenei producere az előadóval kiválasztja a dalokat, amelyeket eljuttatnak hozzánk. A hét folyamán betanuljuk azokat és megejtünk egy másfél órás próbát. A többit már szombaton csiszoljuk össze.

Előfordul nem várt esemény esetleg baki egy-egy forgatás alkalmával?

Ez egy nagyon összeszokott stáb és a sok próbának köszönhetően ritka a baki. Persze előfordul néha nyelvbotlás vagy a műsor szerkezet összekeverése a műsorvezetőktől, ami vicces helyzeteket teremthet. Ami így hirtelen mégis eszembe jut az egy nagy esés az egyik énekesnőtől, mikor éppen nem vette a kamera, mi meg annyira meglepődtünk ezen, hogy csak néztünk szegényt, ahelyett, hogy azonnal felsegítettük volna. Illetve olyan is volt, hogy elfelejtettek szólni a fellépő énekesnőnek, hogy már csak pár perc az élő adás, aki az öltözőjéből rohanva szó szerint beugrott az adásba.

Van a műsorvezetők vagy a stábtagok közül olyan, akivel jó kapcsolatot ápolsz?

Az igazság az, hogy mindenki nagyon jó fej, az elmúlt évek alatt soha senkivel nem volt még egy apró konfliktusom se. A csajok is nagyon aranyosak, kommunikatívak és viccesek. Áron szintén zenész, úgyhogy rengeteg a közös téma. Levivel gyakran ebédelünk együtt, javarészt sportfogadásról és fociról értekezünk, mivel a zenekarból mindenki valamelyik csapatnak a fanatikus szurkolója.

A Szerencseszombatban vállalt szerepeden kívül részt veszel más produkciókban is?

Az elmúlt években több formációban játszottam, helyettesítettem, de az a tény, hogy minden szombaton a tv-ben dolgozom, egy kicsit megkurtítja az állandó egyéb produkciók lehetőségeit. Mindemellett tagja vagyok a Feke Pali által összehozott István a Király rockopera koncertváltozatának, mely szinte teljesen elhagyta a darab színpadias mivoltát és egy kőkemény egy órás rock koncert lett belőle.

Nagy volumenű dologról van szó, soktagú stábbal, szinész-énekesekkel, komoly fény és látványtechnikával. A zeneipar szlovák oldalából is kiveszem a részem egy kicsit, mivel az Elán Forever emlékzenekar tagja vagyok sok szlovákiai és csehországi fellépéssel a hátam mögött, számlálhatatlan élménnyel és tapasztalattal gazdagodva.

Megkerülhetetlen a kérdés. Szoktál lottózni?

Igen. Szoktam, állandó számokkal minden egyes héten. Az utóbbi öt évben háromszor volt kettesem. Viszont ha annyi ezresem lenne, ahányszor azt hallottam a legkülönbözőbb emberektől, hogy most már igazán kihúzhatnád a számainkat, már rég milliárdos lennék. Nyilván semmilyen befolyással nem birok sem én sem más a műsorban kisorsolt számokra. Minden a vakszerencsén múlik.

Végezetül elmondanád, mit szeretnél a jövőben elérni, mivel lennél igazán elégedett?

Az utóbbi hónapokban úgy éreztem, a helyemen vagyok, és azt csinálom, amit szeretek. Az aktív zenélés mellett zeneelméletet és basszusgitárt tanítok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindennel elégedett vagyok és mindent elértem, amit szerettem volna. A sikerért sokat dolgoztam, de szerencsém is volt. Nyilvánvaló tény, hogy a mi ‘fajtánkban’ folyamatosan ott motoszkál a nyughatatlanság és pontosan tudjuk, hogy végső soron sosem érünk révbe. Ebben a szakmában is a megtett út számít nem pedig a cél.

Az én utamon eddig rengeteg örömben volt részem, de eszembe sem jut megelégedetten hátra dőlni. Szeretem, amit csinálok és szerencsés vagyok, hogy a munkám egyben a hobbim is. Éppen ezért a legnagyobb álmom nem az, hogy egy teltházas Wembley-ben lépjek fel hanem, hogy életem végéig azt csináljam, amit szeretek, mindvégig kritikusan önmagammal szemben, de boldogan.

Dian Csaba