Isteni irgalmasság vasárnapja: „Istennek megesik a szíve azon, ami nincs, és rászól, hogy legyen. Már a teremtés is irgalomból született.”

Nyitókép: vaticannews.va

A koronavírus-járvány miatti szigorú intézkedések értelmében a Szlovák Püspökkari Konferencia továbbra sem engedélyezi a nyilvános szentmisék megtartását. A Körkép.sk szerkesztősége ezért úgy döntött, hogy olvasóinak ebben a nehéz helyzetben is szeretne lelki táplálékot, erőforrást biztosítani, amelyek támaszul szolgálnak számukra az elkövetkező napokban.

Az Isteni irgalmasság vasárnapján Mahulányi József esperesplébánost kértük fel arra, hogy lélekerősítő ünnepi gondolatat ossza meg a Kedves Hívekkel, Olvasókkal.

Kedves Olvasó!

   

A mai vasárnapot Fehérvasárnapnak is szokás nevezni ui. a Húsvét vigíliáján megkeresztelt katekumenek fehér ruhát öltöttek magukra és nyolc napon át viselték. Ez a mai nap a nyolcadik nap, húsvét nyolcadának záró napja. A fehér ruha a bűnből való szabadulás és a megváltás szimbóluma, istengyermekségünk jele. A fehér ruha nyolc napon át való  viselése mélyen belevési az ember szívébe és emlékezetébe azt a valóságot, hogy Jézus Krisztus kereszthalálának köszönhetően megváltott, szeretett személy vagyok. De jó lenne, ha erre gyakran gondolnánk, különösen most. Ebben segítsen minket az alábbi példa is.

Vanek Ákos  a triatlon versenyzőből lett mentőstiszt az idei nagyszombat éjszákáján a Pasaréti Ferences templomban alapos felkészítés után megkeresztelkedett. Nagyon sok helyen megjelent az a megható fotó, melyen a templom oltára előtt, térdelve imádkozik. Az egyik interjúban hitelesen elmondja azt az epizódott, amikor a keresztelőjét követő  napon munkából hazefelé kerekezett a csendes, sötöt estén, volt egy olyan érzése, hogy valahová megérkezett. Hogy egy nagy családnak a katolikus egyháznak tagja vagyok…

A mai vasárnapot, Húsvét 2. vasárnapját az Irgalmasság vasárnapjának is hívjuk. Szent Fausztina magánkinyilatkoztatásaiban párbeszédet folytatott Jézussal, melyben – a nővér naplója alapján – Jézus kérte, hogy húsvét utáni első vasárnapja legyen az isteni irgalmasság napja. II. János Pál pápa 2000. április 30-án kihirdette az isteni irgalmasság ünnepét az egész világra. Ugyanezen a napon szentté avatták a nővért.

„Az emberiség mindaddig nem talál békét, míg nem fordul bizalommal irgalmamhoz.” (Szent Faustyna Kowalska: Napló 300)

Az etimológia, a szavak eredetével foglalkozó tudományág.  Így vizsgálva az irgalmasságot (misericordia),  két szóból áll: nyomorúság és szív . Vagyis megnyitni szívünket a nyomorúságban élők előtt. Néhai főpásztorom egy egyházi szociális otthon megáldásakor többek között arra szólította fel az otthon vezetőit és dolgozóit, amit maga az irgalmasság kifejez: tegyétek bele  szíveteket az itt élők nyomorába, betegségébe, életébe és így a ti munkátok értek, kincs lesz.

Ha egyszer is megtapasztaltuk már életünkben az irgalmasságot, mi is irgalmasok akarunk lenni. Amikor nem pusztán a magam igazságát keresem, hanem úgy akarok a másikra tekinteni, ahogy a Jóisten. Az irgalom azt is jelenti, hogy Isten közelségében biztonságban érzem megam. Viszont, én is biztonságot akarok nyújtani a környezetemben élők számára.

Az irgalmasság bizalmat is jelent. Mindig bizalommal fordulhatok az Istenhez. Viszont, nekem is biztosítani kell, hogy bizalommal forduljanak hozzám. És a bizalommal soha nem szabad visszaélni, azt mindig meg kell köszönni.

„Az irgalom rövid távon veszteségnek látszik. Hosszú távon azonban mindig nyereség. Az irgalom irgalmat szül.“ (Szent II. János Pál pápa)

Barsi Balázs ferences atya mondja az irgalomról: „Egy megszakított emberi kapcsolat nem állhat vissza. Nincs rehabilitáció emberi viszonyokban. Egy megszakított barátságból nem lehet barátság. Egy széttört házasságból nem lehet ugyanolyan házasság már. De lehet valami több! Többek között ez az, amire a tékozló fiú példabeszéde tanít. Hiszen amikor az Atya átöleli  a fiút, akkor az már nem fia, mert azt szétrombolta. Valami több. A barátja! „Hozzatok elő egy új ruhát, gyűrűt…” (Lk 15,22)

Így lehet az irgalom tengeréből  felbukni, és meglátni a ragyogó napfényben a másik arcát. Egy széttört barátság, összeveszett, egymásra haragudó testvérek, házaspárok egy még szebb világba buknának fel. De ehhez hinni kell az irgalmas Atyában.

És ami a csoda: hogy igazából nem az atya jön felénk, hanem az idősebb testvér, Jézus. Aki a láthatatlan Istennek tökéletes képmása. És ahogy átölel minket, észrevesszük, hogy véresek a kezei. Oldalából vér és víz folyt ki.“

Isten szeret minket, szereti a világot. Azt mondta egyszer az Úr Jézus: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte” (Jn 3,16). Irgalmazott.

Van azonban egy olyan irgalom is, amire  nem  szoktunk gondolni. Istennek megesik a szíve azon, ami nincs, és rászól, hogy legyen. Már a teremtés is irgalomból született. Az a mérhetetlen sok szép, amit a világban látunk, a virágba borult természet, a csillagok, a hópelyhek… Ez az egész világ irgalomból született. Isten öröktől fogva irgalmas. Ez az Ő tulajdonsága.

Nehogy bedőljünk annak, hogy most Isten elfeledkezett rólunk, vagy, hogy Ő büntet. Ezt képtelen lenne megtenni. Ámbár elgondolkodni az elmúlt idők és a jelen eseményein, nagyon is ajánlott.

Ha Isten irgalmasságában bízva élünk, megtapasztaljuk, hogy az „Istent szeretőknek minden javukra válik…“ (Róm 8,28).

Mahulányi József esperesplébános