Május 20-ától Gál Tamás színművészt nevezték ki a Komáromi Jókai Színház igazgatójává, aki a 16 évig színházvezetőként működő Tóth Tibort váltja a direktori székben. Ennek kapcsán kértük mikrofonvégre az új színházigazgatót, érdeklődve terveiről, elképzeléseiről, a színház arculatváltásáról.
Mindenekelőtt gratulálok a kinevezésedhez. Gazdag színházi-színészi, dramaturgiai, színházalapítói tapasztalattal rendelkezel, és jócskán van összehasonlítási alapod a magyarországi, illetve a felvidéki hivatásos színjátszás tekintetében. Több magyarországi színházban vendégszerepeltél színészként, illetve a Csavar Színházban, a Szevasz Színházban, a kassai Thália Színházban és máshol kamatoztattad tehetségedet, így többféle színházi struktúrával, közönséggel találkoztál. Mit szeretnél ezekből behozni a Jókai Színház életébe? Magyarul: Milyen színházat szeretnél Komáromban kialakítani?
Elsősorban jó színházat szeretnék csinálni. Nagyon fontos számomra, hogy a Felvidéken élő magyarok öntudatát erősítsük. Tudjuk jól, hogy összefogásra van szükségünk, nemcsak politikai, hanem társadalmi értelemben is, és ebben a kultúra, a színház sokat tehet. Természetesen egy színház arculata nem lehet egyszemélyes, egyoldalú, egysíkú, így én sem csak a saját „arculatomat” szeretném megvalósítani a Komáromi Jókai Színházban, hanem a művészet sokszínűségét, sokoldalúságát kívánom reflektorfénybe állítani.
Több színház működését megvizsgálva arra a következtetésre jutottam, hogy a színházat vezetni nem szabad csupán egy személyben. Itt is a „több szem többet lát” elvet kell alkalmazni, hiszen több közösségi ember tapasztalata, ötletei, tanácsai segítségével sokkal eredményesebb lehet a művészi munka a színházban. Így szimpatikusabb és sokoldalúbb műsorpolitikát tudunk folytatni, bölcsebb döntéseket tudunk hozni a darabválasztás tekintetében is.
Ezért hoztad létre a nyolctagú művészeti tanácsot…
Szerintem a legfontosabb testület a színházban a művészeti tanács. Ezt tapasztaltam számos magyarországi színházban. Ezért is hoztuk létre ezt a testületet, hiszen a közös döntések mindig objektívebbek, jobbak, művészi és közösségi szempontból egyaránt.
Kik a művészeti tanács tagjai?
Garajszki Margit rendező és dramaturg, Matusek Attila rendező és színész, Kiss Szilvia színművész, Varga Emese, a színház egykori dramaturgja, Mokos Attila színművész, Olasz István társulatvezető, Culka Ottó színművész, doktoranduszát végző egyetemi segédtanár és jómagam.
Melyek azok a legfontosabb arculatépítési tendenciák, amiket szeretnél megvalósítani a színházban?
Először is az, hogy magyar színház legyen, kiszolgálja a magyar nézőket, hiszen Komárom városának ez az egyetlen magyar hivatásos színháza, és a felvidéki magyarságnak is csupán két magyar kőszínháza van. Ez azt jelenti, hogy a mi színházunknak minden közönségréteget meg kell szólítania, a legkisebbektől, az óvodásoktól kezdve a fiatalokon és középkorúakon át egészen a nyugdíjasokig. Az alsó- és felső tagozatosoknak, illetve a középiskolás korosztályú diákoknak sok-sok érdekes előadást szeretnénk kínálni.
Tudom, hogy a középkorúak inkább a progresszív színházat kedvelik, az ő igényeiket is szeretnénk kielégíteni. Az idősebbek pedig a klasszikus színjátszást szeretik. Ilyen műfajilag és igényességben is sokoldalú repertoár gyakorlati megvalósítása nagyon bonyolult, összetett és felelősségteljes feladat. Én bízom benne, hogy olyan színházat tudok majd vezetni öt éven át, melynek minden dolgozója e célok eléréséért dolgozik. Olyan színházat szeretnék vezetni, amelyre a felvidéki magyarok azt mondják: Olyan színházunk van, melyben minden műfaj képviselve van, s lehet ezekből szemezgetni.
Milyen mértékben szeretnéd megtartani a színház klasszikus hagyományait, illetve konzervatív színházcsinálási eszközeit, és milyen mértékben lesz modern színház a komáromi a vezetésed alatt?
Az én elvem mindig az volt, hogy a klasszikus kultúrának, a konzervatív színházcsinálásnak ugyanolyan létjogosultsága van, mint a modern színházkultúrának. A kettőt persze ötvözni kell. Itt nagyon oda kell figyelni a darabválasztásra. A klasszikus irodalom esetében könnyű a helyzetünk, mert csupán azok a művek maradtak meg az utókor számára, melyeket az idő már megrostált, azaz a legjobbak. A modern művek esetében ez a „korcenzúra” még nem működött.
Színházcsinálási terveid megvalósításához mindenképpen szükséged lesz a Jókai Alapítványra, gondolok itt konkrétan a bemutatott darabok mennyiségére és minőségére, a színészek foglalkoztatására stb.
Így van. Bízom abban, hogy színházunknak nemcsak négy bemutatója lesz egy színházi évadban. Mindenképpen szeretnénk pályázni a különböző előadásokra. Nagyon sok színésznek kell munkát adni, ezért is fontos, hogy minél több bemutatónk és előadásunk legyen. Ebben szeretném kérni a Jókai Alapítvány segítségét, hiszen az kuratóriumnak oda kell figyelnie az előadások számának növelésére, a színészek foglalkoztatottságára.
Szeretnék hatékonyan részt venni a Jókai Alapítvány munkájába, hiszen ez az a testület, amelyik mindig tudott valamilyen többlettevékenységet biztosítani színházunk számára. Igen, a színház igazgatója lettem, de ha nem tudom magam mellé állítani a Jókai Alapítványt, akkor az én és a színház tevékenysége egyaránt ellehetetlenülhet. A Jókai Alapítványnak szolgálnia kell a Komáromi Jókai Színházat. Sok értékes terv, sok komoly feladat, és számos megoldatlan ügy van előttünk, amelyeket az ő segítségük nélkül nem tudunk megvalósítani, megoldani.
Tájolás tekintetében milyen lehetőségei vannak/lesznek a színháznak? Azért (is) kérdezem ezt, mert a kilencvenes évek derekén a Komáromi Jókai Színház városi teátrum lett, és szinte megszűnt tájolni. Azóta eltelt huszonöt év…
Nekem mindig szívügyem volt a tájolás. Eddig is rengeteget utaztunk, tájoltunk a Csavar Színházzal, megismertük szinte az egész Felvidéket. Biztos vagyok abban, hogy a Komáromi Jókai Színház produkciói is – valamilyen formában – a legtöbb helyen ott lesznek.
Hány előadással és egyáltalán hány bérlettel lennél elégedett évadonként?
Én akkor lennék boldog, ha egy színházi évadban négy bérletes előadást tudnánk tartani a nagyszínpadon, négy stúdióelőadást, valamint a kedves közönség még kapna egy többletelőadást, amit a Városi Művelődéi Központtal közösen készítenénk. Meglátjuk, hogy mire lesz pénz.
Mi tesz, mit tehet a színház és a direktor annak érdekében, hogy meg tudja tartani közönségét ebben az áldatlan állapotban, ami most van?
Immár húsz éve szervezem saját előadásainkat Kiss Szilviával, évente 250 előadást tartottunk. Az e téren szerzett tapasztalataimmal szeretném szervezni a Komáromi Jókai Színház előadásait is.
Nem a legjobb kondícióban veszed át a Komáromi Jókai Színházat, hiszen a járvány miatt próbafolyamatok szakadtak meg, bemutatók maradtak el, a színészek otthon készültek. Hogyan tovább? Átvisztek-e egy-két produkciót a jövő évadra a meg nem valósultakból?
A Rokonokat és a „Szeretkezz, ne háborúzz!” című darabot végigcsináljuk, színpadra állítjuk, bemutatjuk, de a premierekre nem tudom, mikor kerül sor. Több kérdésre még nem nagyon tudok konkrétan válaszolni, hiszen május 20-án veszem át a színházat Tóth Tibortól, nagyon sok olyan dolgot át kell beszélnünk, meg kell szerveznünk, amit most még nem tudok előre.
Milyen darabokat szeretnél bemutatni a 2020/2021-es színházi évadban a már említett két darabon kívül?
Erre is később tudok válaszolni, hiszen most tervezzük a jövő évadot, tárgyalások folynak ez ügyben. A bemutatandó darabok egy részéről a művészeti tanács dönt majd. Amint lesznek konkrétumok ez ügyben, a sajtót is tájékozatjuk.
A gyermekek és fiatalok számára milyen kínálatot szeretnél megvalósítani?
Nagyon sok olyan foglalkoztató színházi produkciót készítünk majd, amelybe be tudnak kapcsolódni a gyerekek. Természetesen interaktív módon. S nemcsak a gyerekek tudnak majd bekapcsolódni ezekbe az előadásokba, hanem egész családok, szülők, nagyszülők stb. Nagyon sokat játszottunk eddig gyerekeknek, gyerekekkel, és ezeket a tapasztalatokat kamatoztatjuk majd ezeknél az előadásoknál. Garajszki Margit dramaturgnak lesz a feladata, hogy ezeket a gyermekelőadásokat koordinálja.
Mi lesz azokkal a gyermekbérletes előadásokkal, illetve bérletekkel, amelyeket már a 2019/2020-as színházi évadra megváltottak az iskolák, de az előadások a járvány miatt elmaradtak?
Ez is még a jövő zenéje, hiszen akkor tudok majd erre a kérdésre válaszolni, ha átvettem a színházat, pontosan megismerem az anyagi helyzetét, beleértve a bérletvásárlást is. Biztos vagyok benne, hogy erre a problémára is találunk okos és mindenkinek megfelelő megoldást.
Visszahívod-e a nyugdíjas színészeket szerepelni egy-egy produkcióba?
Természetesen igen. Erre már komoly programot is kidolgoztam.
Téged öt évre választottak – tehát nem határozatlan időre –, ami nagy felelősséggel jár, mert egyrészt aránylag rövid idő alatt kell bizonyítanod, másrészt munkádat óhatatlanul összehasonlítják majd a Tóth Tibor igazgatósága alatt végzett színházi tevékenységgel. Felkészültél erre?
Lehet, hogy megosztottság is lesz ez ügyben, hiszen van, aki a Tóth Tibor-féle színházigazgatást szerette, és lesz, aki majd az én általam képviselt színházvezetést kedveli meg. Ennek az összehasonlításnak véget kell vetni. Mindketten a pozsonyi Színművészeti Főiskolán végeztünk, tehát mondhatni, hogy egy iskolába jártunk, ráadásul közös tanárunk Martin Huba volt, ezért Tóth Tibor színházvezetése soha nem volt idegen számomra, beleértve a darabválasztást is. Persze ennek ellenére reformokra szükség van. Tóth Tiborra, mint művészre kell tekinteni a jövőben, én pedig nem diktatórikus módszerekkel fogom vezetni a színházat, hanem egy nyolctagú művészeti tanáccsal együttműködve, közösségi döntéseket hozva.
Köszönöm a beszélgetést.
Tarics Péter
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.