Egy tizennégy éve íródott dal… Egy videóklip, mely tükrözi a felvidéki magyarok helyzetét, életérzését…Egy dal, mely majdnem a szemétkosárban végezte…. Egy alkotás, mely nagy port kavart a Felvidéken… Egy dalszöveg, amellyel a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) is riogatott… S a dal, mely 2020-ban újra előtérbe került, hiszen ma is aktuális.

 

A Nyárasdról származó előadóművész, zeneszerző, a jelenleg Angliában élő Bacsó Mátyás újra feldolgozta szerzeményt és videóklippel gazdagította. A zenetanárként is tevékenykedő énekest a „Szülőföldem” című daláról faggattuk, melynek sokatmondó videoklipje ma (július 9-én) debütál.

 

Milyen okból íródott a dal?

 

 hirdetes_810x300  

A Szülőföldem című dalt a magyarországi szomorú emlékű 2004. december 5-i népszavazás utáni csalódottságunkban írtuk Bogár Gabriella szövegíró szerzőtársammal. Úgy éreztük, megforgatták a szívünkben a tőrt. Szlovákiában a többségi nemzet szemében szálkát jelentünk, jobban örülnének, ha nem lennénk.

 

2004. december 5-én viszont az anyaország is hátatfordított nekünk. Valójában a sehova sem tartozás érzéséről szól ez a dal. Másodrangúságról. A magyar – szlovák állam- és nyelvhatár közé szorult felvidéki magyarságról. A dalnak további mondanivalója is van…

 

 

Mire gondolsz?

 

Szól ez ugyanakkor saját hibáinkról is. Szülőföldünkön a magyar a magyarnak sok esetben kizárólag szlovák nyelven hirdeti szolgáltatásait, termékeit. Erre utal az ‘Ismerősök a barátnak, idegen nyelven kiáltnak’ rész a szövegben. Mindezt azért, hogy esetleg ne nézzen rá rossz szemmel egy éppen arra járó, vagy a közelmúltban odatelepült polgártárs, aki csak az államnyelvet ismeri és zavarná, ha a szlovák nyelv mellett esetleg magyarul is kiírva találná a dolgokat. Ez sajnos csak egy példa a számos közül. Szülőföldünkön – ahol őshonos nemzetrész vagyunk – nyelvünket csak korlátozott keretek között használhatjuk. Sok esetben viszont éppen mi magunk nem élünk törvény adta jogainkkal, hogy ezzel ne irritáljunk mást.

 

‘Itthon magyar vagyok, otthon szlovák, lassan bezárnak az iskolák’

 

Jól értem, a dal a kitaszítottságot tükrözi?

 

Igen. A már említett népszavazás után úgy éreztük, ide sem, oda sem kellünk. Itt lemagyaroznak, ott leszlovákoznak bennünket. Mindeközben pedig vészesen fogyatkozunk. Az országon belüli státuszunk rendezése nélkül nyilvánvalónak tűnik, hogy egy következő évszázad ezt a nemzetrészt elporlasztja, felőrli. Egy dél-tiroli mintájú autonómia ötletét – ami egyébként ott a térséget stabilizálta – fel sem merjük vetni.

 

 

Mesélj, kérlek, arról, hogyan született a dal…

 

Abban az időben Bogár Gabi rendszeresen küldött nekem verseket, dalszövegnek való ötleteket, szövegrészeket. Ha megfogott egy jó gondolat vagy rím, az egy jó kezdőpont volt. Ilyenkor általában ahogy olvastam a szöveget, a fejemben már hallottam a hozzá illő zenét. Több közös dalunk is született, amelyeket fellépéseimen hallhatott a közönség. Ekkoriban elsősorban szóló zongorista-énekesként szerepeltem, vagy pedig duóban Szigeti Dezsővel, aki gitáron kísért.

 

 

Volt valami vers, szövegrészlet, egyéb, ami megihletett?

 

Néhány hónappal a már említett népszavazás után Gabi ‘Álnok országaban járok szülőföldemen ha megállok’ kezdetű szövegrésze akadt a kezembe… ‘Nehéz ebben a mai mában, ellökött az anyaállam’ – ez megfogott. Ahogy olvastam, már hallottam is magamban a hozzá illő zenét. Kicsit kiegészítettem a szöveget ahol kellett. Innen elvettem, oda tettem egy szótagot, írtam hozzá pár sort. Úgy igazítottam, hogy a zene és a szöveg passzoljon, összeforrjon.

 

Milyen érzések kavarogtak benned a dal megszületése után? Már a legelején elégedett voltál?

 

Hát… nem igazán. Volt viszont egy pillanat, amikor majdnem a szemétbe dobtam az egészet. Úgy gondoltam, nem elég jó, hiába olvasgattam… De aztán mégsem dobtam ki és tovább dolgoztam rajta. Nem gondoltam volna, hogy pont ez a dal kezd majd önálló életet élni.

 

 

Mi következett a Szülőföldem megjelenése után?

 

Igazából semmire sem számítottam. Addigra már elég sok dalt és szerzeményt írtam, de ezek többnyire kimerültek abban, hogy a közvetlen környezetemben eljátszottam őket. Azokat a dalokat, melyeket erősebbnek vagy jobbnak gondoltam eljátszottam a fellépéseimen is, de a közönség inkább a már jól ismert slágerekre volt vevő. Eléggé korlátozottnak tűnt a zenei élettér, hiszen a 2000-es évek elején a magyarországi tehetségkutatókba csak magyarországiak jelentkezhettek.

 

A szlovák médiában egy magyar énekes-zongorista? Nem tűnt reális és járható útnak… Aztán 2004-ben egy saját dalommal megnyertem a felvidéki Gútai Líra tehetségkutatót, és a közönségdíjat is én kaptam meg. Ez adott egy komolyabb lendületet.

 

Mit hozott ez a győzelem az életedbe?

 

Új, regionális jellegű lehetőségeket kaptam a gútai Alma Art művészeti csoporttal. Szépe Hilda szervezésének és önfeláldozó munkájának köszönhetően sok nagysikerű koncertünk volt, elsősorban Máté Péter és Beatles emlékkoncertek. Azt hiszem, a Szülőföldem című szerzeményünkre elsőként László bátyám kapta fel a fejét. Nagyon megtetszett neki a dal üzenete.

 

Volt egy demó verzió, ezt minden ismerősének megmutatta. Engem az lepett meg igazán, hogy ez a dal szinte mindenkit megérintett, mindenkinek tetszett. A dal elkezdett önálló életet élni, az emberek egymásnak másolták át. Ha pedig hallották már valahol, akkor újra hallani akarták. Aztán 2006-ban megkeresett Pásztor István akkori parlamenti képviselő azzal, hogy nagyon tetszik neki ez a dal és szívesen felhasználná a 2006-os választási kampányában.

 

 

Tetszett Pásztor István ötlete?

 

Természetesen igen. Egy CD-t állított össze, melynek a Szülőföldem lett a címadó dala. Ha jól emlékszem, összesen 5 szerzemény volt ezen a lemezen és 20 ezer példány készült belőle. Ezeket ingyen osztották szét az emberek között. Hát, ebből az apropóból készült el az eredeti 2006-os stúdiófelvétel, melyet a zongora és a virtuális hangszerek mellett Szigeti Dezső autentikus gitárjátéka gazdagít.

 

Volt olyan, akiben elégedetlenséget váltott ki a szerzemény?

 

Hát persze! Az akkor még Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt valahogy tudomást szerzett erről a CD-ről és a weboldalukon kezdtek riogatni ’Szülöföldem Félvidek’ címszóval. Mondanom sem kell, hogy nem áldották a nevünket…

 

 

És milyen hatást váltott ki a dal a magyarokban?

 

Ebben az időszakban már nagyon sokan megismerték ezt a dalt. Bármerre léptem fel a saját műsorommal, valaki mindig kérte, hogy énekeljem el. Sok helyre kimondottan azért hívtak el szerepelni, hogy ezt a dalt hallhassák tőlem. Ekkortájt valaki feltöltötte a világhálóra is. Később láttam, hogy több oldalon, portálon is a magyar hazafias dalok mellé felvették, besorolták ezt is.

 

Mi az oka annak, hogy ez a dal hivatalosan eddig mégsem jelent meg?

 

Ennek több oka is van. A 2000-es évek közepén nagyon keveset tudtam arról, hogy egy dal, egy album megjelentetése hogyan is zajlik. Ráadásul nem rendelkeztem olyan anyagi háttérrel, hogy ezt önerőből megtehessem. 2004-ben ugyan már összeállítottam egy demo lemezt, de a kiadás akkor elképzelhetetlennek tűnt. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy nem igazán tudtam, mit is akarok. Mások elvárásainak akartam megfelelni. Ami persze lehetetlen, mert az egyik szerint ezt kellett volna csinálnom, a másik szerint azt. Így aztán csak sodródtam.

 

Volt egyszer egy beszélgetésem egy lemezkiadóval. Ők úgy gondolták, hogy túlságosan ‘Máté Péteres’ vagyok. Nincs eredeti stílusom. Aztán 2007-ben valami változott és végre a határon túlról is jelentkezhettünk magyarországi tehetségkutatóba. Elmentem a Csillag Születik kassai elődöntőjére. Nagyon megtetszettem nekik, tovább jutottam. Aztán amikor a legjobb ötvenbe kellett bejutni Budapesten, akkor azt mondta a zsűri, hogy nagyon-nagyon jó vagyok, de elbújok a zongora mögé, így nem válogattak be.

 

A nyárasdi Bacsó Mátyás szívből énekel, örömmel zenél Angliában, és járványidőszakban „zeneszerző maratont” tart – (Nagyinterjú)

 

Ez nem okozott csalódást, nem vette el a kedved?

 

Nem, mert ekkorra már erős késztetést, indítatást éreztem magamban arra, hogy kiköltözzek Angliába és ott próbáljam ki magam. Úgy éreztem, hogy ott engem vár valami. Otthon nem nyíltak az ajtók, valahogy nem volt számomra adott a helyzet. Bármerre indultam, falaknak ütköztem.

 

Az eredeti cél az volt, hogy kb. két évig maradok, pénzt spórolok, s megtanulok angolul, aztán hazamegyek, s folytatom ott, ahol abbahagytam. Így 2007 őszén barátnőmmel Angliába költöztünk… (az előadóművész angliai tapasztalóiról nagyinterjúban mesélt a Körképen…)

 

 

És miért épp most került újra elő a szerzemény?

 

Most a trianoni békediktátum 100. évfordulója kapcsán került ismét előtérbe. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy ebből az alkalomból törlesszem ezt a 15 éves adósságot, s ezt a dalt most már mindenki számára elérhetővé, a rádiók számára pedig lejátszhatóvá tegyem. Eredetileg június 4-én, a századik évforduló napján terveztem megjelentetni, de ez a dátum a koronavírus-járvány okozta késések miatt július 9-re csúszott. Szerettem volna valami újjal is előhozakodni ezzel kapcsolatban, így az eredeti felvétel mellett a dal egy új, 2020-as verziója is megjelenik…

 

Mennyire vagy elégedett a dallal?

 

Alapjában véve meg vagyok elégedve az eredeti verzióval. Az akkori lehetőségekhez képest szerintem nagyon jól megcsináltuk és ez még ma is megállja a helyét. Így aztán a célom nem a 2006-os változat feljavítása volt, hanem egy új natúr zongora – énekes változat létrehozása.

 

 

Miben különbözik az eredeti és az újabb verzió?

 

A 2020-as verzióban nagyjából úgy csendül fel a dal, ahogy a közönség hallhatja egy élő fellépésem alkalmával. Érdekesség még talán az, hogy az idei szlovákiai választásokra reagálva írtam hozzá egy új versszakot is. Mindkét verzióhoz készült videoklip is. Itt köszönetet kell mondanom Fülöp Istvánnak, aki az otthoni csallóközi és mátyusföldi felvételeket készítette és a videoklipeket editálta, ötleteivel életre keltve őket. Valamint Zergényi Jánosnak, aki colchesteri otthonomban felvette, ahogy éneklek, zongorázom. A járvány miatt csak így távúton tudtunk dolgozni, de bízom benne, hogy tetszeni fog!

 

Még annyit elárulhatok, a Körkép.sk olvasóinak, hogy a Trianon évfordulóra írtam egy új dalt is ‘Trianon fáj’ címmel. Ezen most dolgozom és várhatóan augusztusban fog megjelenni.

 

A beszélgetésünk végéhez közeledve, engedd meg, Matyi, hogy megkérdezzem, hogy áll most a zenei karriered Angliában?

 

Mára sikerült elérnem, hogy kizárólag zenéből éljek. Van egy sikeres magántanári bizniszem, a stúdiómban elsősorban zongorát tanítok. Dolgozom egy zenei közvetítő irodának is. Rajtuk keresztül járom az országot és különböző helyeken szerepelek. Sikerült egy olyan megélhetésre szert tennem, hogy a családi kiadások mellett most már önerőből folyamatosan tudom megjelentetni, kiadni a saját szerzeményeimet, dalaimat.

 

Rengeteg zenei ötletem van, a fiókomban felhalmozódott olyan mennyiségű zenei anyag, hogy – ezt így nagyjából kiszámoltam – ha mostantól nem írnék semmi újat, akkor is körülbelül öt évig tudnék folyamatosan megjelentetni, kiadni dalokat, szerzeményeket.

 

Kép forrása: Körkép.sk

 

A dalszerzés során merítesz valakitől ötletet? Követed a divatslágereket?

 

Ha már a jó Isten valamiért rám bízta ezt a tehetséget – felelősséget, akkor azon kell igyekeznem, hogy ezt a szolgálatot a lehetőségeim és a legjobb tudásom szerint elvégezzem. Az én dolgom az, hogy ezekből az ötletekből minél többet megvalósítsak. A közönség pedig majd eldönti, hogy ebből mi az, ami neki tetszik. Arra összpontosítok, ami legbelülről jön. Nem igazán akarok trendeket, divatokat követni. Ez az életfelfogás néhány éve kristályosodott ki bennem és van neki egy felszabadító hatása. Ugyan semmilyen médiaháttér nincs mögöttem, de legalább önmagam lehetek. Elsősorban a saját elvárásaimnak és elképzeléseimnek próbálok megfelelni. Monthatnám azt is, hogy most már tudom, mit akarok!

 

Pontosan ennek jegyében az utóbbi években egyre több szerzeményt írok és adok ki. Idáig két kortárs komolyzenei albumom jelent meg a zongorára írt darabjaimból. Áprilisban egy zeneszerzői maratont ‘futottam’. Minden nap írtam egy rövidebb zongoradarabot. Augusztusban ezt a 30 szerzeményt szeretném felvenni és kiadni.

 

Köszönöm Matyi a beszélgetést. Gratulálunk a szerzeményekhez, és további sikereket kívánunk.

 

Én is köszönöm.

 

A végére egy személyes kérés: Kérjük, támogassátok a Körképet legalább havi két euróval, hogy még több tartalmat készíthessünk nektek!

 

Laky Erzsébet

Képek: Bacsó Mátyás

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 26 olvasónak tetszik ez a cikk.