Nyitókép: Tarics Péter

 

Majzik Edit Jászai Mari-díjas színésznő bravúros alakítása.

 

Katartikus előadás, párját ritkító színészi alakítás, „élő díszlet”, a mondanivalót erősítő szcenikai zene, történelmi hűség – tömören így lehetne jellemezni Majzik Edit, a debreceni Csokonai Színház Jászai Mari-, Déryné- és Domján Edit-díjas színművésznőjének péntek esti előadását a Csemadok komáromi székházában, aki Hedry Mária „Szenvedély és hűség – Zrínyi Ilona” című színművét „egy hangra” mutatta be a felvidéki magyar közönségnek.

 

A monodráma – a történelmi hűséget képviselve – végigköveti Zrínyi Péter és Frangepán Katalin gyermekének, illetve II. Rákóczi Ferenc fejedelem édesanyjának, Zrínyi Ilonának az életét, küzdelmeit a 17. századi politikai valóság talaján, valamint bemutatja magánéleti dilemmáit. Majzik Edit szívbemarkoló alakítása azt jelezte számunkra, hogy teljesen azonosult Zrínyi Ilona egyéniségével, jellemével, lelkivilágával. A művésznő saját gazdag érzelemvilágával és sokrétű színészi eszköztárával olyan hiteles Zrínyi Ilona-képet állított elénk, amely páratlan a mai magyar színpadon.

 hirdetes_810x300  

 

Részlet az előadásból. Kép: Tarics Péter

 

A színészi alakítás értékét növeli, hogy a jelen esetben beugrásról van szó, ami egy monodráma esetén emberfeletti munka. Erről a következőképpen nyilatkozott Majzik Edit e sorok szerzőjének: „Herdy Mária Zrínyi Ilona-monodrámája nem az én választásom volt, hiszen Juhász Róza színészkollégám néhány éve vitte színpadra. Engem a márciusi járványhelyzet előtt kértek fel hirtelen arra, hogy ugorjak be az előadásba. Összesen három vagy néhány hetem lett volna a próbafolyamatra, de a szerencse a szerencsétlenségben, hogy jött a járvány, és értelemszerűen elmaradtak a már lekötött előadások. Tisztességesen fel tudtam tehát készülni, és júniusban, júliusban már tartottunk belőle előadásokat. Eddig tíz előadás ért meg a monodráma az én tolmácsolásomban, lényegében ez volt számomra az igazi próbafolyamat, az igazi megmérettetés. A révkomáromi a tizenegyedik előadás volt.”

 

Juhász Róza előadását Majzik Edit csak filmfelvételről látta. Saját elképzelése volt azonban a produkcióról, Zrínyi Ilona alakjának megformálásáról, így kissé átdolgozták a szöveget.

 

„A szöveget kissé átdolgoztuk, hiszen én más típusú nő vagyok, mint Rozi, kicsit a saját egyéniségemre akartam formálni Zrínyi Ilonát”

 

Részlet az előadásból. Kép: Tarics Péter

 

– nyilatkozta a Körképnek Majzik Edit, majd így folytatta:

 

„Picit húztunk a szövegből, annak érdekében, hogy feszesebb, befogadhatóbb legyen, illetve jobban megfeleljen az én színészi ízlésemnek. Úgy gondolom, hogy a közönség körülbelül egy órát bír ki ilyen komoly hangvételű monodrámából, akármilyen jó is a produkció, akármilyen jó is a színészi alakítás.”

 

Saját bevallása szerint a művésznő mostanság kezdi igazán magáévá tenni az előadást, azaz most érett meg igazán a produkció. Erről így nyilatkozott:

 

„Mostanában érzem azt, hogy kezdek egy ívet játszani, tehát úgymond érezni az előadást, időben, szenvedélyben, gondolatban úgy tudok váltani, hogy érthető és kifejező legyen a néző számára. A kerék tehát már nem négyszögletes, hanem kerek…”

 

Az előadás nem hogy megérett, de katartikus hatással teremtett különleges hangulatot Komáromban. A műfaj nehéz, a mondanivaló nehéz, a magyar történelmi téma, s ebben Zrínyi Ilona élete és küzdelemsorozata szintén nehéz – előadni is, befogadni is. Komáromban mindezt mégis sikerült leküzdenie Majzik Editnek. Hála és köszönet érte.

 

Részlet az előadásból. Kép: Tarics Péter

 

S hogy milyen üzenetet hordoz magában az előadás? Erről így vallott a művésznő: „Az előadás minden gondolata üzenet. Számomra döbbenetes az a tapasztalás, mintha semmit sem tanultunk volna saját történelmünkből: a nagy szenvedély, a hazaszeretet, a vállalás, a hűség – ezek nem közhelyek, hanem valós, élő fogalmak. Ma is komoly valóságtartalmuk van. Ez az előadás az egyenességről, a tisztességről, a becsületességről, a politikai folyamatok tökéletes ismeretéről szól. Nagyon fontos, hogy odafigyeljünk egymásra, hogy összetartsunk, összefogjunk, tisztelni, becsülni tudjuk egymást, ne a hibákat keressük egymásban, és nem kell mindenkinek mindenhez értenie, úgy vélem – erről is szól a monodráma.”

 

A 17. században nagyon komoly és bonyolult politikai helyzet uralkodott, melyben elhelyezkedni, vagy „elhelyezni magát” Zrínyi Ilonának – és egyáltalán a Zrínyi családnak – rettenetesen nehéz küldetés volt. Hogy milyen volt Zrínyi Ilona igazából, és hogy érzi magát a szerepben, arról Majzik Edit azt mondta:

 

„Ő olyan volt, mint én, mert most én játszom éppen Zrínyi Ilonát… A helyemen vagyok jelenleg, s ebben nekem Zrínyi Ilona nagyon sokat segített. Úgy érzem, hogy én egy mai nőt tudok formálni az ő személyiségéből. Olyan nőt, aki például feleségül megy egy 14 évvel fiatalabb férfihez, s dilemmája az, hogy ez mennyire a saját döntése, illetve mennyire a politikáé.

 

Komoly dilemmája az is, hogy mennyire tud független lenni ezzel a családi háttérrel a politikában, hiszen nemcsak a Zrínyi családot, hanem a Rákóczi családot is cipeli a nyakában, mégpedig hatalmas súllyal. Rendkívül felelősségteljes, lelkiismeretes, érzékeny nő volt, ugyanakkor nagyon kemény és határozott. Lavírozott a kötelességtudata és a gyermekei között. Mindig megdöbbenek azon, hogy Zrínyi Ilona tizenkét éves korában látta utoljára a fiát, II. Rákóczi Ferencet, és ez a fiú – tizenhárom évvel később – visszatér, és megcsinálja a magyar szabadságharcot. Ez az anya annyit tudott adni tizenkét év alatt gyermekének, hogy mindezt véghezvigye.”

 

Részlet az előadásból.

 

A díszlet és a jelmez Libor Katalin munkáját dicséri, a zenei szerkesztő Rossa Levente. A dramaturgiai munkát Kulcsár Edit végezte. Az előadás Árkosi Árpád rendezte. A monodrámát mindenki szíves figyelmébe ajánlom mindenkinek.

 

Tarics Péter

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 5 olvasónak tetszik ez a cikk.