Virág
  • HUF: 361.00
  • USD: 1.19
  • 0 °C
  • 4 °C
Kultúra

Trianon fáj! – debütált Bacsó Mátyás legújabb videoklipje a Trianon100 alkalmából (interjú)

A felvidéki származású, jelenleg Angliában élő előadóművész dalba foglalta szívfájdalmát Trianon kapcsán

Nyitókép: Bacsó Mátyás

 

Száz éve igazságtalan döntés született rólunk, nélkülünk. A diktátum a  felvidéki magyarság számára azóta is traumát jelent. Ezen gondolatok, mély érzések, a fájdalom, küzdeni akarás és kitartás lendülete tükröződik Bacsó Mátyás nyárasdi zongora- és előadóművész szerzeményében. Alkotásában megtapasztalható a zeneszerző hitvallása, a felismerés, hogy dalainak lelke a zongora. Szerzeménnyel megáll, visszatekint a múltra, s a jövőbe… A döntést semmissé tenni nem lehet, mint ahogy felejteni sem, de azért rendezhetünk bizonyos dolgokat – vallja a zeneszerző.

 

Bacsó Mátyást az aktuális szerzemény előzményeiről, videoklippjéről, az előadóművész nézeteiről, s tapasztalatairól faggattuk. Nagyinterjú.

 

 

A zenemű háttere

 

Matyi, a Szülőföldem c. nagysikerű dalod után miért született ez az újabb szerzemény?

 

Száz éve írták alá a trianoni békeszerződést. Az évforduló alkalmából az egész világ magyarsága megállt, visszatekintett, elemzett. A jövőt fürkészve megvizsgáltuk a múltat, s a jelent. Ez a téma, s helyzetünk egész életemben végigkísért. Úgy éreztem, hogy néhány gondolattal én is csatlakozni szeretnék ehhez. Maga a dal egyenesen kikívánkozott belőlem. Megtartottam olyannak, ahogy a fejemben megszületett. Ritmusos, nem letargikus, hanem tettekre ösztönözve mutat rá a határon túli magyar nemzetrészek problémáira.

 

A dalban eléggé nyíltan megfogalmazol olyan problémákat, melyek ma már szinte csak a tudatalattinkban élnek, és nincsenek hangosan, elég hangosan kimondva. Súlyos gondolatok ezek egyenrangúságról, egyenjogúságól, a többségi nemzet hozzáállásáról az itteni magyarokhoz.

 

Igen, ebben a dalban szerettem volna tömören, de kereken összegyűjteni a magyarok jogállását illető problémákat.  Nekünk, mint őshonos nemzetrésznek akár a Felvidéken, vagy bárhol máshol a Kárpát-medencében ugyanannyi jogunk van itt élni, mint bárki másnak. Ennek ellenére az utódállamokban nem kívánatosak, sok szempontból másodrangú polgárok vagyunk.

 

 

Konkrétabban is ki tudnánk mindezt fejteni?

 

Hát, valójában nagyon szeretném megérni, hogy kölcsönös tisztelet legyen az itt élő nemzetek között. Azokon a helyeken, ahol vegyesen élnek magyarok és szlovákok, a magyar is tisztelje a szlovákot, de a szlovák is tisztelje a magyart. A tiszteletadás egyik formája pedig az, hogy tanuljuk egymás nyelvét.

 

Fájó pont számomra, hogy a szlovákiai magyarságot rendszeresen kritika éri, hogy nem beszéli tökéletesen a szlovákot. A szlovák nekünk azonban idegen nyelv. Ezt a kritikát rendszeresen olyanoktól kapjuk, akik anyanyelvükön kívül nem igazán beszélnek más nyelvet. Egy kérdést itt hadd tegyek fel. Hány olyan szlovák van, aki tökéletesen beszél egy idegen nyelvet? Úgy, hogy még szlovák akcentusa sincs? Szerintem nagyon kevés. Nem minden ember nyelvzseni. Valakinek könnyebben, valakinek nehezebben megy. De összességében a szlovákiai magyarságnak inkább elismerést kell adni azért, hogy anyanyelve mellett szlovákul is megtanul kommunikálni.

 

 

Említetted, hogy a dal születésének több oka is van. Néhányat már említettél, milyen fontosabbat emelnél még ki?

 

Úgy gondolom, hogy az alapvető dolgokkal, jogokkal is gond van. Ha ezeket nem tesszük tisztába, akkor nem fogjuk tudni megoldani a nagyobb feladatokat. Az ember identitása az egyik legalapvetőbb dolog. Egy olyan alap, amire az ember büszke lehet és építhet.

 

Továbbá a múltban sok sérelem érte mindkét nemzetet. A szlovákok is elszenvedtek sérelmeket a 19. század második felében és a 20. század elején. Mi sem panaszkodhatunk ilyen téren, mert az elmúlt száz esztendő alatt sokszor járt ránk a rúd. De mivel jobb Szlovákia a sokat kritizált történelmi Magyarországnál, “Uhorsko”-nál, ha ugyanazokat a hibákat követi el, és tudatosan aknamunkával dolgozik az itteni magyarság elsorvasztásán? Azokat a jogokat, amikért a szlovákok harcoltak és önmaguknak elvártak, tőlünk miért vitatják el?

 

Ha az én ükapám történetesen a maga idejében valakivel rosszat tett, joga van-e most az elszenvedő ükunokájának engem bántania, ezt megtorolandó? Mennyire bizarrnak tűnik ez a kérdés, és mennyire nyilvánvaló a válasz! Évszázadok óta élünk egymás mellett, s ennek legnagyobb részét egymással békében tudtuk leélni. Mikor Csehszlovákiát létrehozták, senki sem kérdezte meg az itt élő embereket, szeretnének-e ide tartozni. Trianonban azonban a határok mellett azt is lefektették, hogy az itt élő magyar nemzeti közösségnek a jogait garantálni kell. Nem hagyhatjuk szó nélkül a felvidéki magyarság létszámának vészes csökkenését sem.

 

Fotó: Ghymes vára

 

Mit gondolsz, meddig élhet bennünk Trianon ilyen erősen?

 

Amíg ezt minden nap a saját bőrünkön fogjuk érezni. Legtöbbünk valószínűleg nagyon szívesen elfelejtené még azt is, hogy volt egy ilyen békediktátum. De az a probléma, hogy úton útfélén belebotlunk abba, hogy mekkora hiányosságok vannak a jogaink terén….

 

Szlovákiai tapasztalatok

 

Neked volt olyan tapasztalatod, hogy beszóltak a szlovákok? Éreztették valaha veled, hogy magyar vagy Szlovákiában?

 

Nekem sajnos több ilyen tapasztalatom is volt. Nagyszombatban, Szereden, Pozsonyban is beszóltak, sőt megfenyegettek azért mert egymás között magyarul merészeltünk beszélni. De ha valaki angolul vagy németül beszél, az senkit nem zavar. Hol van itt az egyenrangúság, egyenjogúság?!

 

Szerinted mire vágyik leginkább a felvidéki magyar?

 

Legtöbbünk békére, egyenrangúságra, illetve egyenjogúságra vágyik, és igazából nem kérünk semmi mást, mint amit másnak lehet.

 

 

 

A felvidéki magyarok és a walesi helyzet összehasonlítása

 

Mi a véleményed arról, hogy hogyan lehetne a felvidéki magyarság helyzetén javítani?

Sokat hallunk a dél-tiroli, vagy walesi autonómiáról, mint olyanról, ami stabilizálta a térséget. Mivel már több mint egy évtizede az Egyesült Királyságban élek és többször jártam Walesben, az ottani helyzetet személyesen is megtapasztalhattam. Feleségem is, én is nagyon szeretünk ott lenni és rendszeresen visszajárunk. Gyönyörű a táj, mesés tengerpart szakaszokkal. Az emberek nagyon barátságosak, mindenkivel szóba elegyednek.

 

Meg is kérdeztem őket, hogy mi a helyzet a nyelvükkel. Mindjárt meg is tanítottak pár szóra! Elmondták, hogy hatalmas erőfeszítéseket tesznek, hogy az ősi nyelvet felélesszék. Mivel az angol nyelv világnyelv és nagyon előnyös ha az ember beszéli, maguk a walesiek is ellustultak, inkább ők is az angolt használták. Wales összlakosságából – ami körülbelül 3 millió ember – minden ötödik-hatodik ember beszél walesiül.

 

Egy dal Felvidékről- Ma mutatják be Bacsó Mátyás “Szülőföldem” című szerzeményének videoklipjét (interjú)

 

Mi az, amit a walesiek esetében kiemelnél?

 

A walesi egyenrangú nyelvként van kezelve. A walesieknek ma már az a céljuk, hogy unokáik ne csak beszéljék, hanem jobban beszéljék a nyelvüket, mint ők. Az iskolákban most már nagy hangsúlyt kap a walesi nyelv tanítása, hogy ősi kincsüket megmentsék. Komoly eredményeket érnek el. Ami nagyon megfogott, hogy Walesben minden kétnyelvű. Az összes helynév az útjelző táblákon. A hivatalokban minden nyomtatvány kitölthető angolul és walesiül. Az ügyintézés mindenhol kétnyelvű. Saját kormányuk van, ami Cardiffban székel. Úgy a walesi, mint az Egyesült Királyság kormányának weboldalán át lehet váltani walesi nyelvre. Senki sincs diszkriminálva azért, hogy angolul vagy walesiül beszél.

 

Matyi, megtapasztaltad a szlovákiai helyzetet, majd belecsöppentél a walei helyzetbe. Szerinted mi a különbség a kettő között?

 

Walesben van egy kis nemzet, amelyik majdnem teljesen elveszítette a nyelvét egy nagy nemzet árnyékában. Aztán történt egy szemléletváltás, megszerezték az autonómiát. Nyilvánvalóan ehhez hozzájárult a londoni parlament komplexus-mentes hozzáállása is. Az, hogy felismerték ez gazdagabbá, sokszínűbbé teszi az Egyesült Királyságot. Nálunk sajnos szinte fordított a helyzet. Szülőföldünkön egyre kevesebben beszélik a magyar nyelvet. Sok helyen két generáció alatt eltűnt a magyar nyelv. Nagyszülők nem tudnak az unokáikkal magyarul beszélni….

 

Az emlékmű Gombaszögön található.

 

Igazság szerint, te testközelből érezhetted a Kassa-környéki helyzetet is. Jól tudjuk?

 

Igen, hiszen apai ágon a Kassán túli Nagyszaláncról származunk. Nagyszalánc magyar falu volt szlovák falvak szomszédságában. Az egyik leggyönyörűbben csengő magyar tájszólást beszélték itt. A második világháború után megfélemlítették a szülőket, hogy írassák szlovák iskolába gyermekeiket, mert máskülönben nem fognak tudni érvényesülni. A többség így tett. A magyar iskola diákok híján bezárt.

 

A következő generáció – a gyerekek gyerekei – már csak értenek magyarul, de nem igazán tudnak beszélni. Mondanom sem kell, hogy mi a helyzet az ezután következő generációval. Több olyan vegyesházasságról tudok, ahol a szlovák fél egyenesen megtiltotta a másiknak, hogy gyermekeikkel magyarul beszéljen. Nagyon nagy eredménynek tartom, hogy az elmúlt száz esztendőt túléltük. Megmaradtunk. Nyilvánvalónak tűnik viszont, hogy egy újabb száz esztendő ezt a nemzetrészt elporlasztja.

 

Megoldás-javaslat a felvidéki magyarság helyzetére

 

Általában csak a hibákat, problémákat soroljuk fel. Szerinted van gyógyír, megoldás a kialakult helyzetre?

 

Igen, a legfontosabb lenne túllépni a sérelmeken mindkét oldalon. Van igazság abban, amit Igor Matovič miniszterelnök kijelentett, hogy a múltat nem tudjuk megváltoztatni, de a jövőt igen. Itt azonban nem csak szép gesztusokra, hangzatos frázisokra van szükség, hanem szemléletváltásra. A szlovákiai magyarság annyira ki van éhezve a jobb bánásmódra, hogy már az is hatalmas eredménynek tűnik neki, ha egy szlovák politikus egyszerűen csak nem beszél rólunk bántóan.

 

Ez persze díjazandó, de igazából ennek kellene automatikusnak, normálisnak lennie. A problémánk adott. A rá adott válasz pedig nyilvánvalóan nem elégséges. A végeredmény így csak az lehet, hogy a felvidéki magyarság felmorzsolódik és teljesen eltűnik.

 

Itt eszembe jut egy angol vicc a brit kormány probléma megoldási stratégiáját illetően. “A brit miniszterelnök éppen a tanácsadóit hallgatja, akik adják is neki az eszet:

 

– Szóval, az első fázisban kijelentjük, hogy nincs itt semmi probléma.

– A második fázisban kijelentjük, hogy talán van probléma, de semmit nem tehetünk.

– A harmadik fázisban kijelentjük, hogy talán tenni kellene valamit, de senki nem tudja, mit.

– A negyedik fázisban pedig majd azt mondjuk, hogy bizony tenni kellett volna valamit, de most már túl késő…”

 

Nyelvében él a nemzet. Tehát addig, amíg a magyar nyelvet nem hozzuk fel Dél-Szlovákiában egy egyenragú és egyenjogú szintre, addig semmi nem fog változni. A megoldás szerintem egy autonóm jellegű kétnyelvű Dél-Szlovákia, ahol mindkét nemzet jogai egyformán érvényesülnek. Ez működik sok helyen, meg lehet oldani, ha van rá akarat. Az az állapot, hogy jelenleg a magyarság ezt még csak fel sem meri vetni, már önmagában beszédes.

 

A nyárasdi Bacsó Mátyás szívből énekel, örömmel zenél Angliában, és járványidőszakban „zeneszerző maratont” tart – (Nagyinterjú)

 

A dal előzményei

 

Mit lehet tudni legújabb dalod születéséről?

 

Általában úgy dolgozom, hogy előkészítem a felvételeket, durván lekeverem a dalt és átadom James Bacon hangmérnöknek, akivel már több projekten is együtt dolgoztunk. Ő azután befejezi a lekeverését és masteringolja, azaz véglegesít azt. Arra törekedtem, hogy csak minimálisan használjak virtuális hangszereket. Házi stúdiómban feljátszottam a zongorát, a gitárt, felénekeltem a szóló éneket és a vokál harmóniákat. Az én dalaimnak, szerzeményeimnek mindig a zongora a lelke.

 

A zongora a szerelmem, nem tudok betelni a hangjával vagy azzal az élménnyel, amit nekem ez a hangszer jelent. Most azonban a gitár is nagyon hasznosnak bizonyult. Különböző ütős hangszereket imitáltam vele. Pergő dob gyanánt például a húrokra csaptam, de különböző kopogó hangokat is felvettem. A gitár oldalát megütve konga jellegű hangot lehet kreálni. Ehhez hozzájött természetesen a taps, amit több rétegben vettem fel, így lényegesen dúsabb, erőteljesebb benyomást sikerült produkálni. A célom az volt, hogy a természetes hangzást megőrizzem.

 

 

 

Milyen érzéssel tölt el a dal?

 

Nagyon büszke vagyok rá, hogy ezt a dalt magam írtam, hangszereltem, mindent én játszottam és vettem fel…

 

Teljesen egyedül készítetted?

 

Igen. Zenei értelemben magányos farkas vagyok, már ami a saját projektjeimet illeti, de azt hiszem jól áll nekem ez a szerep. Amikor egy számon dolgozom, magamban már hallom, hogy mit kellene játszania például a gitárnak, vagy a basszusgitárnak, a dobnak, vagy a vonósoknak. Sokszor egy új dal zenéje, szövege és hangulata egyszerre jelenik meg bennem, mint egy érzés. Így aztán magam dolgozom ki a számaim, és nem egy zenekar segítségével. Általában elég konkrét elképzeléseim vannak. A zenei főiskolás éveim alatt nagyon sok jó zenészt megismertem itt Colchesterben, és ennek köszönhetően bekerültem az itteni zenei vérkeringésbe is.

 

Így, ha bármilyen hangszeres zenészre van szükségem egy dal felvételénél, akkor szinte válogathatok, hogy kivel szeretnék dolgozni. A saját szóló munkáimon kívül részt veszek egy zenekari projektben, a ’Tubular Bells Live’-ban is. Ez egy nagyzenekar, amely Mike Oldfield szerzeményeit játssza. Büszkén mondhatom, hogy mi voltunk az első zenekar a világon, amely Mike Oldfield híres Tubular Bells című nagylemezhossznyi szerzeményét eredeti formájában élőben előadta, de ez már egy másik történet.

 

Kép helyszíne: Kassa.

 

A vegyesházasság kérdésköre

 

A végére még egy utolsó kérdés. Említetted, hogy sok vegyesházasságban látod, hogy a gyermekek már nem tudnak magyarul. Ti hogy álltok ehhez a kérdéshez? Hiszen a feleséged angol.

 

Igen, a nejemmel két kicsi gyermekünket, Emmát és Pétert kétnyelvűnek neveljük. Én kizárólag magyar nyelven társalgok velük. Apás napokon is a magyar nyelv kerül előtérbe. Esténként magyar nyelven olvasok nekik meséket, magyar zenéket hallgatunk, stb. Hála Istennek, Isabel ebben abszolút partner. Tudja, hogy nekem ez mennyire fontos, így neki is az.

 

Mindketten úgy gondoljuk, hogy az egyik legnagyobb kincs, amit adhatunk a gyermekeinknek, hogy két nyelven is megtanítjuk őket. A célunk viszont nem az, hogy a gyerekek magyarul is tudjanak, értsenek, hanem az, hogy mindkét nyelvet anyanyelvi szinten beszéljék. S a legszebb öröm számomra, hogy hozzám már automatikusan magyarul szólnak a gyermekeim.

 

 

Köszönöm szépen Matyi a beszélgetést, minden jót kívánunk Neked és családodnak. S köszönjük a dalt!

 

Én is köszönöm a lehetőséget a Körkép.sk szerkesztőségének, hogy szerzeményem megosztják a nyilvánossággal, s felkerestek a témában.

 

Laky Erzsébet

Képek: Bacsó Mátyás

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 16 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kövessen minket