Nyitókép: gondola.hu
A Körkép.sk szerkesztősége úgy döntött, hogy a koronavírus második hulláma idején is lélekerősítő gondolatokat biztosít olvasói számára.
Ma, Mindenszentek ünnepén Molnár Tamást, a pozsonyi magyar katolikus hívek lelkipásztorát, egyházjogászt, a Pozsonyi Főegyházmegye helyettes bírósági helynökét kértük fel. Célunk többek között, hogy a hívek, személyek, akiknek lelki táplálékra, erőforrásra vaz szükségük ezekben a vírusuralta napokban, nálunk, a Körképen ezt is megtalálják.
Közösségben – mindenszenteki és halottak napi gondolatok
E napokban is a közösséget ünnepeljük. Igen, most, az idei ősz, ezen kijárási tilalommal és egyéb szigorításaival korlátozott november eleji időszakban is. Mint az idei tavasz óta már annyi minden más is ebben az esztendőben, Mindenszentek 2020-as ünnepe és a folyó év halottak napi megemlékezése is eltér az éveken keresztül megszokott formától. Mégis, más módon talán, de idén is a közösségre irányítják figyelmünket. Hiszen az ember közösségi lény.
Közösségben Istennel és a Hozzá célbaérkezettekkel
November elseje Mindenszentek főünnepe. Ezen a napon a katolikus Egyház egy közös ünnep által emlékezik meg az összes célba érkezettről: közismert híres szentekről, nemzetünk szentjeinek különösképpen népes családjáról, védőszentjeinkről, talán kevésbé ismert, de mégis vonzó életpéldájú boldoggá- vagy szentté avatott emberekről, de ugyanúgy az Egyház által hivatalosan nem kanonizált, ám az örök boldogságra eljutott elődeinkről, minden kor minden világrészének szentül élő, halhatatlan lelkű teremtményeiről, akik akár egyenesen, akár a tisztítóhelyen át a mennyei dicsőség részeseivé váltak. Szeretettel gondolhatunk itt saját elhunyt hozzátartozóinkra és ismerőseinkre is, akikről hisszük, hogy földi életük után immár a mennyben vannak.
A megdicsőült Egyház tagjait ünnepeljük. Azokat, akik földi életükben közösségben voltak Istennel, s akik Vele örökké tartó, véget nem érő közöség részesei lettek. Valamint Istent, minden szentség forrását. Ő az örök boldogság ajándékozója. Az emlékezés és ünneplés mellett oltalomkérés is egyben ez az ünnepnap. Mi, a zarándok Egyház tagjai kérjük a mennyei segítséget a magunk, valamint a még tisztuló Egyház tagjai számára. Abban a reményben üljük meg az egyházi év ezen ünnepét, hogy egykor szeretteinkkel együtt mi is a Mindenszentek társaságában fogjuk dicsőíteni örökre az Istent. S ami fontos, hogy mi most ezért még tudunk tenni valamit, sőt, kell is tennünk. Elmélyíthetjük személyes kapcsolatunkat a szerető Istennel, beszélgethetünk Vele rendszeresen az imában, közösségben kell élnünk Vele, mert az Ő teremtményei vagyunk. Maga is vágyik a velünk való közösségre, ezért teremtett mindannyiunkat szeretetből.
Közösségben az elhunytakkal, akiknek kívánjuk az örök boldogságot
Halottak napjával kapcsolatban, melyet november másodikán jegyez elő a naptár, megjelennek lelki szemeink előtt a temetők, ahol a rendezett sírokat friss virágok díszítik, ahol szokásunk volt ilyenkor mécsest vagy gyertyát gyújtva elhunyt családtagjaikért, rokonaikért, ismerőseikért imádkozni. Mert hiszen „szent és üdvös dolog imádkozni a halottakért, hogy feloldozást nyerjenek bűneiktől” – olvassuk már az ószövetségben, a Makkabeusok második könyvében.
A Katolikus Egyház Katekizmusának tanítása alapján „az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig eucharisztikus áldozatot, hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására.” Közösségben vagyunk azokkal – még ha idén sokan más napokon jutunk is el sírjaikhoz –, akik már nincsenek testben közöttünk, de azt kívánjuk nekik, hogy halhatatlan lelkük mihamarabb örök békében és boldogságban létezhessen ott, ahol reményünk szerint majd ismét találkozunk. Ahol örökre közösségben maradunk.
Halottak napja, a következő novemberi napok, mélyítsék el felelősségtudatunkat, hogy imádkozva az elhunytakért hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ők is Isten boldogító színelátásának részesei legyenek. Ezért őszinte szívből kérjük az Istent: „Adj, Uram örök nyugodalmat nekik! És az örök világosság fényeskedjék nekik!”
Közösségben útitársainkkal, akikkel egy Cél felé kell haladnunk
Az egyik történet szerint egy vándor zörgetett be a kartauzi kolostor ajtaján, hogy szállást kérjen éjszakára. Amikor a szerzetes bevezette a vándort az egyik szobába, az meglepődve észlelte, hogy az ágyon kívül semmi más nem volt benne. Megkérdezte a szerzetestől: Hol vannak a bútoraitok? Mire a szerzetes visszakérdezett: „Hát hol vannak a te bútoraid?” Elcsodálkozva válaszolt a vándor: hisz én csak átutazóban lévő vándor vagyok?! „Mi is csak átutazóban vagyunk, a föld átutazó vándorai…” – szólt a szerzetes.
Minden ember földi élete egyszer véget ér. Ám nem mindegy, hogy a földi vándorlás után mi lesz az ember halhatatlan lelkének további sorsa. Célt érni, eljutni Isten boldogító színelátására – lehetséges ez? Ha igen, akkor hogyan? Mit tehetünk ezért? Hogy lehetséges, bizonyítja ezt Mindenszentek főünnepe, hiszen azokat tiszteljük, azok közbenjárását kérjük, akik már elérték céljukat. Elérték azt, amire csupán saját erejéből senki sem képes, de amire mégis mindannyian meghívottak vagyunk, s mi is elismételhetjük Szent Pál apostol szavait: „Isten kegyelméből vagyok az, aki vagyok”.
Akik most élünk, s akikkel most kapcsolatban vagyunk, akiket most felhívhatunk, akiknek most segíthetünk, akiktől most bocsánatot kérhetünk, illetve akiknek most szívből megbocsáthatunk, vagyis akik a jelenben együtt haladunk a földi élet útján az örök boldogság felé, egymást támogatva, egymásnak jót akarva, egymást őszintén szeretve kell igazi közösséget alkotnunk.
A földi élet mulandóságának távlatából tekintve életünket, nagyon értelmetlen haragtartásban, gyűlöletben, az igazi jó értékekkel áthatott emberi kapcsolatok megélése helyett csak az anyagi dolgok és karrier függvényében hajtva végigrohanni az Istentől ajándékba kapott, lehetőségekkel és kihívásokkal egyaránt teli úton, melynek Célja Ő maga kíván lenni, a Vele való örök közösség.
Majd mikor a temető csendjében sétálunk az őszi színpompában ragyogó fák tövében nyugvó sírok között, vagy akármelyik másik évszak adta szépségre rácsodálkozva, örömmel tudatosítsuk, milyen jó, hogy oly egyszerűen kapcsolatban lehetünk Istenünkkel, elhunytjainkkal, akikért és akikhez imádkozhatunk, valamint élő embertársainkkal is, akikkel a felebaráti szeretet közösségét építhetjük s mélyíthetjük nap mint nap, 2020 sok mindenben a szokásostól eltérő időszakaiban is…
Molnár Tamás, a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség lelkipásztora, a Pozsonyi Érsekség helyettes bírósági helynöke
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.