Károly, Karola
  • HUF: 360.66
  • USD: 1.21
  • 1 °C
  • 7 °C
Kultúra

Losonczi reminiscentiák III.

A 130 évvel ezelőtt lapokra került írás lehetőséget ad arra, hogy belepillantsunk a 200 évvel ezelőtti eseményekbe.

Egy magát megnevezni nem kívánó losonci diák a saját emlékeit osztotta meg olvasóival a Losoncz és Vidéke c. hetilap 1890 évfolyamának október–novemberi számaiban, melyet korábban a Rozsnyói Híradóban tett közzé. A két helyszín, Rozsnyó és Losonc sem teljesen véletlen, hiszen az emlékek zöme Losoncon keresztül Nógrádhoz és Gömörhöz kötődik, de azon túl is. A szerző, mint látni és olvasni fogják, több korabeli „kortársának” utóéletét is végigkövette.

 

A sorozat első részeit portálunkon júliusban tettük közzé, azzal, hogy folytatni fogjuk. Nos, azóta eltelt néhány hét, sőt hónap is, ideje, hogy ezt megtegyük. Hiszem, hogy a 130 évvel ezelőtt lapokra került írás a jelenünk vírusok által korlátozott időszakában olvasóinknak lehetőséget ad arra, hogy belepillantsanak a majdnem 200 évvel ezelőtti eseményekbe, s megismerjék az akkori időszak akkor még ifjú személyiségeit.

 

 

H. A barátom különösen a legkisebbikbe volt ha­lálosan beleszerelmesedve, azonban sohasem volt alkalma és bátorsága imádatát élő szóval kinyilatkoztatni. Ámde rajta is beteljesedett, hogy „borban van az igazság, őszin­teség és bátorság.“ Jól benyakalván Hokinál, a Kis-Karsa (: ma Dr. Voda utca) felé vette útját szép holdvilágos csillagos estén; stellungba (: állás) vágta magát, s hatalmas borjú tenorhangon fújta el a tit­kon imádott Mari kisasszony ablaka alatt amaz, akkor divatozott s az imént említett k. a.-ra alkalmazott nótát:

 

„Régen hallom már én azt a szelet,

Hogy engem Csillom Mari nem szeret;

 De én azért nem hagyom csillagom,

Ha lehet a keblemre akasztom.”

 

Durva bakteri hang utasította rendre az ipsét (: férfi, fickó), más­nap pedig az iskolai szék elé állíttatott. Az ítélet úgy hangzott, hogy menjen s kövesse meg a megsértett kis­asszonyt, különben consilium abeundit (: eltanácsolás, elbocsátás) kap. Nem volt bátorsága a járatlan ficzkónak a hatalmas bíró úr házá­nál megjelenni, magát a három bájos úrhölgy előtt bűnbánólag bemutatni, inkább haza ugratott Gömörbe, a hal­csíkok falujába és soha többé felé se nézett Losoncznak.

 

 

Hadd jöjjön a város bírája után Gellén József fő­szolgabíró, ki Apátfala felé a Bég-utczában (: ma Kármán József utca) szép kényel­mes úri házában intézte járása ügyes-bajos dolgait. Hogy a városbírót és a főszolgabírót tartotta az akkori közvéle­mény is legfőbb embereknek, s az ő haragjuktól féltek, bizonyítja a róluk fundált nóta, melyet széltében-hosszában danoltak mesterhúsok, parasztok és diákok.

 

Haragszik rám a losonczi bíró!

De még jobban Gellén szolgabíró.

Hol van az az igaz magyar csizma,

Mely a sárban meg nem merül soha!

 

Azaz hol van az a derék ember, ki néha a bűn sarába ne keverednék, s maga ellen ne ingerelné a losonczi bíró és Gellén szolgabíró haragját. Gellén szolgabíró nagyon csinos, derék, okos ember volt, fel is vitte Isten a dolgát a legfőbb törvényszéki bí­róságig, s mint ilyen vonult nyugalomba, melyet most is élvez, pedig már 90 év felé ballag.

 

 

Gelléntől nem messze lakott Benko József, aman­nak kor és tanulótársa s barátja. Ő semmi hivatalt nem vállalt, finom gavallér s ügyes udvarló volt késő vénségéig, nem törődve a házi kereszttel, melytől B. A. sza­badította meg, azt saját nyakába akasztván. Szegény tatár!

 

De hagyjuk el a Bég-utczát, menjünk a Gácsi-utczába (: ma Masaryk utca), melynek közepe táján volt a nagy Kubinyi-ház (: emeletes épület, a háza alatti boltíves átjáróban nyílik az Arany utcácska), ebben lakott a tudós Kubinyi Ferencz (1796-1874, paleontológus, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja), kit felette ritkán lehetett nyilvános helyen látni, örökösen el lévén tudós búvárlataival foglalva. Egyébiránt ritkán is volt otthon, az év nagy részét Pesten töltötte a rokon szellemek tár­saságában. Neje (: Kubinyi szül. Gyürky Franciska, 1805-1858) volt Losonczon a legelső úrnő, öltözet­ben és háztartásban. Salonjában a vidék nagytekintélyű notabilitásait fogadta, gyermeke nem lévén, élt és élvezett.

 

 

A Kubinyi-házon felül találjuk saját földszinti há­zában az öreg galambősz Fáy Józsefet nejével, ők is meglehetős elvonult életet folytattak, néha meglátogatta őket a kis Fáy Józsi közeli rokonuk, ki tanulótársam és barátom volt, együtt lakott öcscsével Bélával, s unokatestvérével Bónis Laczival Csécsi nevelő felügyelete alatt.

 

A Gácsi-utczában lakott Szakal Elek, Losoncz első gavallérjainak egyike is, ki később a szép Szabó Emmát vette nőül a Kis-Karsában (: ma Komensky utca, a malmot a Sugár utca elkészítésekor bontották le) levő kis malom melletti vár­szerű házból. Vele szemben saját házában volt található Lanczinger orvos, az alacsony termetű, pókhasú, vidor, kedélyes és vagyonos agglegény.

 

 

Tornyos vaskereskedőnek a Gácsi-utcza alsó végén, a ref. templommal átellenes szögletházban volt lakása és nagy boltja, de ugyanezen házsor túlsó végén építtetett egy nagy emeletes házat, arczczal a búza-vásártérre (: ma Köztársaság-tér). Gaz­dag embernek tartották, de boldogságából hiányzott valami.

 

 

A Pokorny-féle gyógytár a ref. templom roppant bástyafalának (: a fal maradványait az 1850-es években, a város és a templom újjáépítése során bontották le) Gácsi-utcza felőli szegletén volt. Egy Pokorny fiú azon időben tanult, talán ez most a jövedel­mező gyógytár boldog tulajdonosa, vagy már ennek a fia! Az idő halad! Kik akkor sihederek voltunk, most nagy­apák vagyunk!

 

A Nagy-Bég-utczán (: ma Kármán József utca) volt szép nagy háza dr. Pongrácnak a humánus főorvosnak, — nemcsak háza volt neki szép hanem felesége is —. Mellette lakott az öreg Csontos — szemben a   lyceumi   nagy   portával (: az egykori állami gimnázium épülete, ma Kármán József Alapiskola és Óvoda), — az ő házának meg Kriska nevű lánya adta meg szépségét, alig mert kijönni szegényke, mikor a sok diák a nagy portában csoportozott.

 

 

Ott ahol az út a kisfalusi fürdőbe visz (: ma Kisfalusi utca, a Tugári patak vizéből táplált  fürdőt Tugári fürdő néven ismerték), a patak­parton párhuzamban az utczával feküdt az öreg Cseh Miklós kis háza. Ő elébb rimaszombati ékesen szóló pap volt, onnan jött Losonczra professzornak, a phisikát tanította, de később megsiketült nagymértékben, nyugalomba lépett, s e kis házban lakott öreg gazdasszonyával; midőn háza mellett fürdeni jártunk, nyájasan beszélgetett velünk a jó aggastyán s kért, hogy fogjunk neki halat és rákot. A Cseh Miklós házához közel lakott a kis termetű, de nagy bajuszú Dobai szabó, kinek fia Dobai Jani tanulótársunk volt, Mari leánya pedig, ki még alig volt 14 éves a T. S. barátunk figyelmét vonta magára. A Dobai szomszédjában volt a Szeberényi egyházfi háza, ennek egy Klári szép leányának Pál Máté társunk szépelgett s később egy pár lett belőle.

 

 

A   Kis-Bég-utczában  (: ma Bég utca) lakott   még   a Petyko-család a Zámpory-ház mellett.  A fiúk közt legidősebb volt Imre, ki jelenleg  ügyvéd, volt egy felnőtt  leány is, Mali kis­asszony, szép barna hölgy volt s egy kisebb, Paulina.

 

Zámporynénál volt egy évig az én szállásom, életre való vagyonos nő, fia István pajkos tanuló volt, leánya Juliska Nagy József elemi tanító neje lett. Pista is ki­nőtte magát, ember lett belőle. Szomszédunk volt a laczipecsenye és fehér czipósütő Osgyányiné, ugyancsak az ő házában lakott Steller Antal nejével, Plachy Vilmaval, aztán Kratochvill német suszter három eladó leányá­val egy ódon egyemeletes faházban.

 

Ferenczy bíróságot viselt tisztes öreg, Turcsányi ex-csizmadia, kinek a korba jól behaladt leányai közül az egyiket kis híja hogy nőül nem vette egy barátunk, a lobbanékony természetű Osváth Rafus imolai fiú; haza expediáltuk a veszedelem elől. Híres mérnök lett belőle, alkalmazást nyervén a minisztériumnál, meghalt Budapesten. Ardai szűcsmester­hez vonzotta annak Julcsa nevű szép leánya Vonga Pál csetneki származású jogászt, ki pokoli gyomráról volt ne­vezetes. Egyik héten mindig babot, másikon mindig húst, harmadikon mindig galuskát evett, de mindeniket óriási mennyiségben. Rosszul gondoskodott róla a sors, adván neki nagy gyomrot, de kevés ennivalót, Gacsalkon (: Gömöri község, Rozsnyói járás,  Gočaltovo) lett tanító, csekély fizetésen tengődve, ezelőtt néhány évvel halt meg.

 

 

Nevezetes asszony volt még a bég-utczában Tarnóczi Pepi, vele lakott Friczi fivére, ki rendkívül feszítő borbélylegény volt, nagy hazug és kártyahős, aztán meg Lina nővére, egy igen sovány, de epedő leány, — Maga Pepi a ház asszonya, szeretett újabb meg újabb viszo­nyokat szőni, végre is Sinka Károly szenior akadt háló­jába. Ez egyfogatú taligán beszuplikálván  (: kéregetvén) Tolnát, Bara­nyát, midőn visszatért Losonczra. Pepijét maga mellé ül­tette a taligára s elvitte Borsodba, hol aztán nótáriusné (: titkárné) asszonynyá tette. A szerelmespár boldogsága azonban nem sokáig tartott, mert Sinka bankócsináláséit börtönbe került.

 

Meg kell még emlékeznem a derék Rakottyai And­rásról, ki háztulajdonos és talpig becsületes ember volt, neje szintén nagy szorgalommal végezte háziasszonyi tisztét. Náluk laktak a Kriston fiúk nevelőjükkel Molnár Samuval, később én is házukhoz költöztem s félévig náluk laktam. Legyen áldott emlékezetük!

 

 

Piskálszky czukrász a r. kath. (: római katolikus) templom háta megett árulta édességeit, igen szerettek idejárni a jogászok nem annyira a süteményekért, mint a szép czukrászleányért, kinek mosolya s pillantása édesebb volt a legfinomabb czukornál.

 

Lejegyezte, jegyzetekkel ellátta: Puntigán József

 

A témában megjelent korábbi írások:

 

Losonczi reminiscentiák I.

Losonczi reminiscentiák II.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kövessen minket