Timót
  • HUF: 357.77
  • USD: 1.22
  • 1 °C
  • 5 °C
Kultúra

Egy meg nem tartott nógrádi helytörténeti találkozó és megjelent kiadványa

Jó elmondani, hogy a helyi és környékbeli magyar történészek, kutatók is megtalálták a helyüket

Hagyománnyá vált, hogy ilyenkor, november végén rendezik meg a  Nógrád történelmének barátai polgári társulás tagjainak és a helytörténelem iránt érdeklődőknek a találkozóját.  Erre az idén hatodik alkalommal került volna sor, de ezt sok más rendezvényhez hasonlóan a COVID vírus megakadályozta.

 

A helytörténeti találkozót a kezdetektől fogva nagy érdeklődés kísérte. Alapító tagja, sok tekintetben mindenese a Poltár melletti Hradište községből származó Mišo Šesták volt, s ma is az. Az első találkozóknak a hradištei kultúrház adott otthont, de az évek múltával az érdeklődés olyan nagy lett, hogy az elmúlt évben már Losoncon, az egykori Városháza (ma Losonci Helytörténeti Múzeum) nagytermében kellett megrendezni.

 

 

Jó elmondani, hogy a helyi és környékbeli magyar történészek, kutatók is megtalálták a helyüket, többször tartottak előadásokat is. Igaz, hogy ezt csak szlovák nyelven tehették meg, de tartalmi értékből az semmit nem vont és nem von le. Sőt!

 

Mišo Šesták és munkatársai az első találkozótól fogva fontosnak érezték, hogy az előadások anyagát ill. az adott év alatt elkészült további tanulmányokat egy-egy kötetben is megjelentessék. Ezeket akkor ingyenesen vehették át a találkozó résztvevői, de meredeken növekedett azok száma is, akik a találkozókra nem tudtak eljönni, viszont a kötetek iránt érdeklődtek.  Tavaly is két kötet jelent meg úgy, hogy a második kötethez csak azok juthattak hozzá, akik anyagilag hozzájárultak azok megjelentetéséhez. Ez egy üzleti szempontból is nagyon okos döntés volt.

 

 

A találkozóhoz az elmúlt években főleg középiskolás diákok részére egy versenyt is kiírtak a szervezők. A témaválasztás egyetlen feltétele, hogy a munkájuk a régióval foglalkozzon. A legjobb munkák bekerülnek a  kötetekbe, alkotóik pedig jutalomban részesülnek.

 

A bevezetőben említett ok miatt a verseny ugyan lezajlott, de a nyilvános kiértékelésére csak valamikor jövőre kerül majd sor.

 

 „A 2020-as évre nem fogunk jó szívvel emlékezni. … Ha a helyzet megengedi, akkor örülni fogok annak, ha áprilisban vagy májusban sikerül egy kisebb rendezvényt megvalósítani. Főleg azért, hogy átadhassuk az Emy Goldberger és a Nógrád és Kishont történelmével foglalkozó történészeknek járó díjakat. Négy kategóriában: legjobb munka, legjobb könyv, a tárgyi és szellemi örökség  megőrzéséért és bemutatásáért járó díj, az átfogó-ősszegző díj

 

– olvasható Mišo Šesták bevezetőjében.

 

 

A kiadványt az elmúlt hétvégén a Városi Múzeumban vehették át az érdeklődők. Korlátozott példányszámban a losonci könyvüzletekben is hozzá lehet majd jutni.

 

Ami a tartalmat illeti, több mint 60 írás kapott benne helyet és nemzetközivé vált. Ugyanis olvashatók benne a salgótarjáni Nógrádi Levéltár munkatársainak tanulmányai is. Ezeket Böszörményi István fordította szlovák nyelvre.

 

A levéltár munkatársai nagy örömmel tettek eleget a felkérésnek, s mint az a bevezetőből is kiolvasható, a szervezők bíznak abban, hogy a kapcsolat a következő években is folytatódni fog. Így olvasható pl. Hausel Sándor (Balassagyarmat) írása az első nógrádi gyógyszertárról. Szepessyné Judik Dorottya a főiskolai nógrádi  intézményekről. Toronyi Judit a dualizmus (1886-1914) időszakának losonci társadalmát mutatja be. Galcsik Zsolt a losonci polgárok gyászjelentéseit tekinti át.

 

 

A már említett Böszörményi István Lehár Ferenc losonci éveiről írt összefoglalót. Titton Viktória (a Füleki Vármúzeum igazgatója) és Vladimír Mitáš tanulmányukban arra a kérdésre keresték a választ, hogy mi mindent árulnak el a Füleki Várban megtalált kerámia pipák.

 

 

Adamová Mária a Losonchoz (Losoncszalatnához) szorosan kötődő magyar művész, Hubay Jenő hegedűművész, zeneszerző losonci és szalatnai életét mutatta be. Egy másik neves losonci zenésszel, Serly Lajossal (1855-1939) Iveta Gajdočová foglalkozott. Radomír Hrvivňák egy galsi (Holiša, község Losonc közelében) elfelejtett személyiséget, Magyar Ferenc életét mutatja be.

 

 

Számomra érdekes beszámoló František Radinger, barlangász írása, melyben azt mondja el, hogy hogyan lett barlangász. Nevéhez számos nógrádi és környéki barlang, pince, s egyéb földalatti járatok felfedezése és feltárása kötődik, s ugyancsak az érdemeihez tartozik a divényi vár régészeti kutatásainak újrakezdése, a  vár alatti barlang feltárása és a községben található kastély felújítása és múzeummá alakítása.

 

 

Filip Glocko a losonci aranyműves Keller dinasztiával foglalkozik.

 

 

Természetesen a sort lehetne folytatni, de talán a felsorolt írások is jelzik, hogy miért érdemes ezt a kétrészes kiadványt kézbe venni.

 

Puntigán József

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kövessen minket