Az egykori losonci diák emlékeit felidéző sorozatának zárórészében egyfajta számadást ad. Sorra veszi diáktársait, akiknek úgy tűnik jól ismerte sorsát, életét is.  Talán mindebben a legizgalmasabb az, hogy láthatóvá válik, milyen nagy körből érkezetek Losoncra a diákok, s milyen nagy térbe mentek onnan. Ezt nyilvánvalóan nem mindenki tudja megtenni, de érthetővé válik akkor, amikor elmondja magáról, hogy Isten szolgája, azaz feltehetően református lelkész volt.

 

 

Gömörből az én losonczi tanulóságom ideje alatt a következő egyének tanultak ott:

 

 hirdetes_300x300  

Ott végezte a jogot Hevessy Bódi és pedig kitünőleg, csinos szolid gavallér fiatal ember volt, a Vattay-féle piaczi nagy házban lakott. Aztán ott voltak: Nagy Gáspár és Kalas Károly Vályból, az utóbbi Homokay alatt — mint poéta — csinos verseket irt, nem egy verse jutott az „érdemkönyvbe,“ Török Károly, Nyerges Ká­roly, Kálmán Károly, Szűcs, Károly, Lányi Károly, Benyo Lajos, Soós Pista, Zehery Gábor, Abonyi Pál és Já­nos testvérek, Nagy János, ki tanitó lett, most fiánál él U.-Panyiton (: Uzapanyit) és Kovács Andris, mind rimaszombati fiuk. Török Károly szenior s a két syntaxis (: mondattan) ideiglenes tanítója, Nyerges Károly mendikánsok kurátora lett.

 

 

Ki hitte volna akkor, hogy az első a szegények intézetébe jut, a máso­dik pedig rimaszombati városi hajdú lesz. Szűcs Ká­roly mint ritkaszép ifjú rendre hódította a női szíveket, úgyszintén Soós Pista is; amaz kapitány lett a for­radalomban s most is csinos ember, Rimaszombatban me­gyei hivatalnok; ez a forradalom után az anyai háznál sorvadásba esett s meghalt, Kálmán Károly hatalmas me­rész botos gyerek, Lányi pajkos eleven ficzkó, Benyo Lajos ezeknek ellentéte szelíd, szerény mint egy szemérmes leány, Zehery Gábor jó tanuló, de öntelt, arrogáns, Abonyi Pál szorgalmas derék ifjú, mind két testvér megyei tisztviselő Rimaszombatban.

 

 

Ott voltak még Angyal Samu Pelsőczről, Kecskeméthy Bálint, az akkori uzapanyiti tanító Kecskeméthy Dániel öcscse, válhatlan társak a néha messze menő csíntevésekben, mindketten elzülöttek. Marton Rudi, Marton Berczi és Vonga Pál, mind­hárman Csetnekről, Berczi most is ott lakik mint jegyző, Pólczay Józsi a jánosii molnár fia, Homokay alatt observátor, később Patakra ment; m.-kaszonyi (: Mezőkaszony) tanító, majd ottani földbirtokos lett; Bátky Ábel Harmaczról egy tisz­tes özvegy ref. (: református) papnénál Hajasné asszonyomnál lakott, most Borsodmegyében él Hevessy Kálmán Kálosáról ked­ves jó tanuló gyerek volt, Hanván gazdálkodik.

 

Fülpös János és Héthy Antal Héthből, az első volt a legidősebb losonczi diák, hová Patakról jött. Erőteljes testalkatú, nagy szakállas bajuszos meglett ember, kántus prézes; őt a „fundusok alkalmával“ le nem verte a bor, bármennyit ivott, a pálinkát sem tartotta rangján alólinak, ugyanazért szokása volt így szólni a kis diákhoz: „Van egy krajczárom, adj hozzá még nyolczat, hadd hozatok egy ital pá­linkát.

 

 

Héthy Antallal egy szobában lakott Sallai becsületes szűrszabónál. Fülpös tanitó lett Poszobán, majd Tamási­ban, ez utóbbi helyen halt meg; egy dolog volt, a mi büszkeségét képezte haláláig, t. i. hogy Csider Károly tanulótársa volt Patakon s két élvezeti czikket szeretett: a pálinkát és a bagót. Héthy Antal könyvelő lett a putnoki népbanknál, e sok ideig buzgón folytatott hivataláról le­mondott, most Borsodmegyében kedvező körülmények kö­zött él.

 

 

Itt volt továbbá Tóth Samu mihályfalvi tanitó fia, jó tanuló szegény fiu, ki a folyó évben halt meg mint serkei lelkész; Osváth Rafus Imoláról, sok ügyesség volt benne, mindent megcsinált fából, sőt a szabászathoz is értett, erőteljes testalkatú jó fiú volt; Kriston László és György, továbbá Lovas Jani Dulházáról; Biró Laczi és Nagy Károly Becskéről, az első megyei hivatalnok lett Rimaszombatban s ott halt meg s az utóbbi felhagyott a tanulással s most Csoltón földmiveskedik;

 

Nagy Ist­ván és Nagy János testvérek Iványiból, mindketten felhagytak a (tanulással s hazamentek szántani és vetni; Nagy Gida Runyából, ez is visszatért az ősi telekbe; Kálniczky Laczi, kinek apja zsipi pap volt; Pongó Pál és Laczi testvérek Oldalfalából; amaz igen jeles em­ber lett, ez elzüllött; Lipcsey Lajos, kinek atyja zubogyi, majd berzétei lelkész volt, kitűnőleg tanult, korán elhalt; Szombati Dani, a hasonnevű aggteleki lelkész fia, mint tanuló halt meg.

 

 

Lénártfalából Csizi Miklós contrascriba lett, Losonczról Sárospatakra ment theologusnak, onnan kijött Imolára tanítónak s itt megnősülvén szakított a papi pályával, előbb héthi, majd csízi s végre vályi jeles tanító lett; Csiszár Péter Csízből, Palugyay Ferdinánd Gömör-Pányitról, mindkettő gazdász, az első mint gazda­sági intéző több uradalomban működött s működik ma is, az utóbbi gazdatiszt; Anderko Pál és József Otrokocsból, amaz megyei hivatalnok Rimaszombatban, ez mint diák heves szenvedélyének lett szomorú áldozata.

 

Szép számmal tanultunk tehát a losonczi lyceumban Gömörből, számszerint negyvenhatan, de lehet, hogy va­lamivel többen is, mert némelyiknek nevét az azóta le­folyt hosszú idő letörölhette emlékezésem táblájáról.

 

 

E 46 losonczi tanuló közül már csak 24en élünk, úgymint: Hevessy Bódi kálosai földbirtokos, Nagy Gás­pár f.-vályi (: Felsővály) földbirtokos, Kalas Károly alsó-vályi magánzó (: önálló vállalkozó), Török Károly a rimaszombati szegények házában, Szűcs Károly rimaszombati megyei hivatalnok és honvéd száza­dos, Benyo Lajos rimaszombati városi, aljegyző, Marton Bérezi csetneki városi jegyző, Bátky Ábel borsodmegyei magánzó, Hevessy Kálmán hanvai földbirtokos, Héthy Antal volt könyvelő, most Borsodban gazdaságvezető, Lo­vas János rimaszombati magánzó, Nagy Károly csoltói földmíves gazda, Nagy István és János iványi földmíves gazdák, Nagy Gida runyai földmíves gazda, Csiszár Pé­ter gazdasági intéző Miskolczon, Palugyai Ferdinánd gaz­datiszt Tarjánban (: Salgótarján), Anderkó Pál megyei hivatalnok Rima­szombatban, Abonyi Pál és János szintén megyei tiszt­viselők Rimaszombatban; Nagy János volt tanitó most fiánál van Uzapanyiton; végre én, ki e visszaemlékezést írom, régi tanulótársaim közül egyedül vagyok Isten szolgája.

 

 

A 22 elhunyt társ közül, a czél elérése előtt, ifjú korban halt meg Kálmán Károly, Soós Pista, Marton Rudi, Kálniczky Laczi, Lipcsey Lajos, Szombati Dani és Anderkó Józsi összesen 7. Későbbi korban hunyt el 15. Ezek közül hivatalt viseltek Zehery László sokáig volt Rimaszombat város híres főjegyzője, végre árvaszéki bíró lett, Kovács András jegyző, Angyal Samu, Pólczay Jó­zsef, Fülpös János és Csizi Miklós ref. tanítók, Vonga Pál ev. (: evangélikus). tanító, Tóth Sámuel ref. lelkész, Osváth Rafael mérnök, Kriston László, Kriston György és Biró László megyei tisztviselők, Pongó Pál losonczi ügyvéd. Elzüllöttek: Nyerges Károly, Lányi Károly, Kecskeméthy Bálint és Pongó László.

 

Az életben levő 24 egykori losonczi tanuló közül a fönebbiek szerint 10 van, a 22 elhunyt közül pedig 13 volt hivatalban; és igy az összes 46-nak éppen fele, a másik fele pedig más térre lépett vagy idő előtt elhalt.

 

 

Ezzel befejezem losonczi tanulókori reminiscentiáimat. melyek körül andalgott elmém, mig ezeket papírra tettem.

 

Kedves losonczi tanulótársaim, kik az isteni gond­viselés végtelen kegyéből ma is életben vagytok velem együtt! Imé elmúlt életünk tavaszi és nyári kora, itt van az ősz, közéig felénk a halál tele! „A mi időnk még hátra vagyon igen kevés . . . !“ Mint őszszel a fák levelei, úgy hallunk le mi is egymásután az élet fájáról. Most még 24en vagyunk, de néhány év múlva egy sem lesz közülünk az élők közt. Használjuk hátralévő kevés időn­ket bölcsen! végezzük el a ránk bízott munkát lankadó erőnktől telhetőleg, mig tart nappalunk, mig el nem bo­rit bennünket a halál éjjele, melyen többé nem munkál­kodhatunk. Minél kevesebben leszünk, annál inkább sze­ressük egymást, kik ugyanazon szellemi anyának emlőjén táplálkoztunk; a kedves ifjú korra való visszaemlékezés kapcsoljon bennünket össze az élet alkonyán is.

 

 

Közülünk egyik úr, másik szerény helyzetű, egyik gazdag, másik szegény, egyiket fölemelt, másikat lesújtott a sors, mely máskép gradifikál (: jutalmaz) mint az iskola, némely elsőket utolsókká, némely utolsókat elsőkké teszi, de tegyen mindnyájunkat egyenlőkké a kölcsönös szeretet, a tiszta jellem, a munkakedv, családunk boldogítása és a közjóra való hű törekvés; ezen szép erények kapcsoljanak össze bennünket s tegyék derűsségünket, melyen életünknek sok vihart látott napja lesiklóban van!

 

Éljen az újjáalakult szép és kedves Losoncz! Éljen ott a mi életben levő egyetlen szeretett es tisztelt taná­runk Farkas Károly!

 

 

Egy hajdani losonczi deák.

 

Legyezte, jegyzetekkel ellátta: Puntigán József

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.