Mobil művészeti helyszín nyílt Losoncon

Érdekes kezdeményezés szemtanúi lehetnek mindazok, akik Losoncon elsétálnak a Vajanský és Ady utca kereszteződésében lévő térre, ahol a Városi Kulturális Központ a Mobil Tesztelési Helyszín mintájára egy mobil művészeti helyszínt (MMH) hozott létre. Célja, hogy a vírussal átitatott időszakban az érdeklődők kellemesebb pillanatokat is átélhessenek.

A négy kétoldalú táblán Gyurkovits Ferenc (Budapest, 1876. 3. 28.  – Losonc, 1968. 1. 20.) losonci magyar festőművész 7 alkotását, illetve azok részletét mutatja be. Sajnálatos, de megszokott módon csak szlovák nyelven.  Az eredetei alkotások a Városi Múzeumban tekinthetőek meg.

   

Mint azt az MMH, azaz  MUM (azaz Mobilné umelecké miesto) nyitó tábláján olvasható, a Városi Kulturális Központ (LUKUS) keretében működő Városi Múzeum a táblák az elkövetkező időszakban a város különböző pontjain lesznek láthatóak – legközelebb a Vörös Hadsereg lakótelepen.

Gyurkovits Ferenc, Losonc képzőművészeti életének első és legjelentősebb személyisége, akinek élete és tevékenysége meghatározó volt a város művészeti és kulturális életében. Az 1955-ben kelt életrajzában így írt önmagáról.

„Művészi fejlődésem nehéz megragadni, mert az állandó megrendelések – portré, táj, zsáner – annyira kötöttek, hogy nehéz bizonyos irányt meghatározni.”.

Budapesten született, apja nem akarta észrevenni művészi tehetségét, mészárosnak szánta.

„E véres – bár tisztes mesterségtől az öcsém váltott meg. Neki kedve volt hozzá, nekem nem. Mehettem az iparművészeti főiskolára. Ha nem lett volna öcsém, talán bizony sohasem jutottam volna el a párizsi és müncheni akadémiára”

– írta erről.

Művészi alaptanulmányai befejezése után Münchenben telepedett le, ahol jól beilleszkedett az ott tanuló magyarországi művészek csoportjába. 1907-ben megnősült, felesége Kissel Mária Katalin Leonhardina elvált festőművésznő lett, akivel két boldog évet élt meg. Házasságukat Kissel Mária gyógyíthatatlan betegsége és 1909-ben bekövetkezett halála zárta le.

A tragédiát következő időszakot nehezen viselte, nem akart Münchenben maradni. Egy művészkedvelő ismerőse hatására jött Losoncra. Erről az itt megkötött második házasságából született lánya így emlékezett vissza:

„Egy ismerőse, aki társas utazással jött, a Müncheni Magyar Egyletben találkozott vele. Apa nagyon le volt törve. Meghalt a felsége, akit nagyon szeretett. Elhívta őt magával: „Gyere el Losoncra, nézd meg, ez egy helyes, kedves kis város, itt nyugodtan leszel” –  „Megpróbálom” – mondta. Eljött, körülnézett és jól érezte magát itt.”

A városban nehéz kezdetű, de hosszú és gazdag életet élt le. Losonc művészeti iskolájában számos amatőr és profi festőművész mélyítette el a festészettel kapcsolatos ismereteit. Alkotásainak egy része a múzeumok tulajdonába került, de a másik, nagyobbik része magángyűjteményekben, családok és művészetpártolók tulajdonában található.

85 éves korában így emlékezett vissza az első, Losoncon eltöltött  éveire: „Amikor én kezdtem (…), nagyon nehéz volt a művész élete. Állás, fix kereset nem volt, pénzem pedig csak akkor, ha sikerült eladnom valamit. Mit tagadjam, kénytelen voltam házalni, összegöngyölt képeimmel látogatni a hivatalokat, kávéházakat, lakásokat. Sokat, nagyon sokat festettem, de korántsem mindig azt, amit akartam. Sokszor azt kellett festenem, amit a vevő rendelt, ilyenkor már annak is örültem, ha a rendelés nem csendéletre szólt.

Puntigán József