Március idusa másodízben is a koronavírus árnyékában

Nyitókép: Körkép.sk

A hosszan elhúzódó világjárvány miatt idén már másodízben maradnak el március idusának tömegeket vonzó kulturális rendezvényei, amelyeken az összmagyarság az 1848-49-es forradalom és szabadságharc dicső napjaira emlékezik.

Békésebb időkben e szép, magyar szíveket melengető évforduló ünneplése Komárom városában mindig a Kultúrpalota előtti Jókai-szobornál kezdődik, majd pedig a város főterén, Klapka György honvédtábornok szobránál folytatódik, ahol rendszerint többszázas tömeg gyűlik össze.

2019-ben, hagyományteremtő szándékkal sor került Egressy Béni új, egészalakos szobrának megkoszorúzására is, de a hagyomány erősítése a körülmények miatt még várat magára.

E szép, nemzeti önbecsülést kivívó ünnepen a Szózat és a Himnusz hangjai mellett mindig szívmelengető, hazafias műsoroknak lehetünk részesei.

Most, kárpótlásul, gyönyörködjünk néhány kevésbé ismert költeményben, és szenteljünk közben néhány pillanatot a hősök emlékének.

Horváth Piroska: Pilvax legenda

Hogy az utókornak legyen mit mesélni,

ott egy kávé mellett meg kellett beszélni,

majd kivonulni az utca emberéhez,

őszinte magyarhoz, az elnyomott néphez,

így szólt hát Petőfi – tovább, talpra, magyar –

rendületlenül hitt, tudta, hogy mit akar –

nemzet indentitást – független országot,

összetartó erőt, igaz magyarságot,

tizenkettő pontban fogalmaztak reményt

a március-ifjak, nemzeti költeményt –

talpra állt a magyar, hívta a hazája,

ne legyen hiába őseink csatája,

három-szín kokárdát szívük fölé tűzték,

hazánk akaratát sorok közé fűzték,

piros, fehér, zöldben – trikolór-fonatban,

magyarok istene ott él már sokakban,

messze vitte a szél a szabadság szavát,

lágyan megfodrozta szép hazánk zászlaját,

szív-tűztől izzott az ébredés virága,

eszme dobbanástól – magyar-szín kokárda…

…szemerkélő eső nép kedvét nem szegte –

harsogta énekét, nemzet dalát zengte,

fontos volt a haza, fontosabb – bárminél,

március idusán – ott, a Nemzetinél…

Juhász Gyula: 48. március 15.

Ó régi szép est… tündöklő siker,
Mikor jön egyszer hozzád fogható,
Dicsőséged az egekig ível,
A deszkáidon tetté vált a szó.

Igen, az Ige testté lett, derék
És lelkes nézők tapsoltak neked,
Színházi est, melyen – ó büszkeség! –
A gondolatszabadság született.

Aktoraid: Petőfi, Jókai,
Vasvári, Táncsics és a korai
Tavaszi mámor sok nagy ifja még,

Színésznőd Laborfalvy Róza volt,
Ki Jókainak szívére hajolt…
Ó régi szép est: jössz-e vissza még?

Reményik Sándor: Erdélyi március

Egy tizenötös szám. És március:
Az első tavasz-hónap közepe.
Kimondottam így egyszerűn,
Ne féljetek, ne féljen senkise.

Ne féljetek: nem tüzesednek át
Halk hangolás után a vers-sorok,
Nem temetni és nem lázítani,
Csupán figyelmeztetni akarok.

Oly csendben nő a versem, mint a fű,
Úgy duzzad, mint a rügy duzzad a fán:
Nem szavalok, – szavaltunk eleget,
– Nagyon sokat – március idusán.

Volt egy tanítóm akkor, – igazi,
Nagy nevelő, – gyökérig leható.
Ő mondta: csak úgy ünnep ez a nap,
Ha munkát s imát összefoglaló.

Magányos hangját zsivaj nyelte el. – –
Lavina dörgött. Most, – a kő alatt
Számunkra csak csendes növekedés:
Valóban: munka s imádság maradt.

De szárny kell munkához s imához is!
Szárny, mely röpít, s forrás, mely enyhet ad.
Tört szárny, beomlott kútfő: – mégis élet,
Mégis üdvösség az a régi nap.

Testvér, látod: én nem járok tilosban,
De te is hidd: nem tilalmas dolog
Megsimogatni otthon a fiókban
Egy poros, régi, kicsi szalagot.

Aztán – – menni a hétköznapok útján,
Császárnak megadni, mi az övé,
S maga részét minden hatalomnak, – –
De Istennek is, ami Istené.

Az összeállítást készítette: Buday Mária
A képek a szerző korábbi felvételei