Nyitókép forrása: A Concordia egy 1956-os komáromi emlékesten, 2016. október 17-én

 

A komáromi Concordia vegyeskar 40 éves fennállása alkalmából rendhagyó, színvonalas és tartalmas kiadványt jelentetett meg az énekkar történetéről, múltjáról és jelenéről, „Negyven év összhangban. 1980 – 2020” címmel. A kórus tavaly volt 40 éves, de sajnos a koronavírus okozta járványhelyet az ő jubileumi ünnepségüket is „elmosta”, így – minden bizonnyal – az idén rendezik meg jubileumi hangversenyüket és a szóban forgó kiadvány nyilvános bemutatását is.

 

„…nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: Örvendjen az egész világ!”

 

– vallotta Kodály Zoltán, akinek e csodálatos gondolatsora akár mottója is lehetne a Concordia énekkar jubileumi kiadványának.

 

A kórus történetéről ugyanis olyan impozáns kötet született, amely az alapításától, tehát 1980. május 26-ától egészen 2020. november 22-éig, több mint kétszáz oldalon, rendkívül gazdag képanyag segítségével mutatja be a kórus életét.

 hirdetes_400x285  

 

A könyv nemcsak a kezdetektől dokumentálja a vegyes kar elmúlt negyven évének legjelentősebb eseményeit, fellépéseit, hanem felsorolja mindazokat a magyar és világhírű műveket, melyeket a Concordia működése során tolmácsolt hazai és külföldi a hallgatóságának.

 

A cselekményről

 

A történet a következőképpen kezdődik: egy tehetséges, művelt, ambiciózus fiatalember, aki addig Kelet-Szlovákia magyarlakta falvaiban éneket, zenét tanított, a Bodrogközi Magyar Tanítók Énekkarában énekelt, Boly községben kórust alapított, majd Galántán a IV. Kodály Napokon az ő vezényletével szerepel a tanító kórus, 1979-ben családjával együtt Komáromba költözik.

 

Azt tervezi, hogy a városban magyar énekkart alapítana, emellett tanítani szeretne. Erről így nyilatkozott később:

 

„…természetes volt, hogy magyar vegyes kart akartam. Ez egy megnyilvánulása volt az embernek. Úgy tudtam tiltakozni, hogy a magyar zenét propagáltam. Volt sok intrika a kórus megalakulása ellen. Amikor tavasszal összejöttünk, maguk a komáromiak sem hittek benne.”

 

1980. május 26-ot írtunk, a fiatalembert Stubendek Istvánnak hívták, az általa megálmodott kórus pedig a Csemadok Énekkar lett, a nyolcvanas évek végén vette fel a Concordia nevet. Persze nemcsak ellenzői akadtak az énekkar megalapításának, hanem támogatói is, mindenekelőtt dr. Bajnok István, Dobi Géza és Keszegh Pál segédkeztek az énekkar megalakulásánál. Főként ők vállalták a szervezési munkát.

 

Van miről és kiről/kikről írni a kötetben, hiszen az énekkar 40 éves fennállása során világhírű lett. S ezt nem elfogult komáromi lokálpatriótaként állítom, hanem azért, mert az elmúlt négy évtized alatt a Concordia vendégszerepelt a Kárpát-medence magyarlakta vidékein, a történelmi Magyarország számos településén, illetve Csehországban, Lengyelországban, Horvátországban, Németországban, Olaszországban, a Vatikánban, Spanyolországban, Ausztriában, az Amerikai Egyesült Államokban.

 

Fotó: Tarics Péter

 

Az énekkar karnagya és tagjai is megszólalnak a könyvben

 

A kötetben a kórus karnagya, Stubendek István és az énekkar tagjai is nyilatkoznak. Ezek az írások, vélemények, emlékezések még közelebb hozzánk lelkünkhöz, szívünkhöz a Concordia tagjait, s akik esetleg nem ismerik őket személyesen, vagy még nem hallották őket énekelni (bár kevés ilyen ember van a Felvidéken), azok is megszeretik egyenként és együtt is ezt a csodálatos csapatot.

 

A kötetet a szerkesztők gazdag lexikális tartalommal töltötték meg, hiszen szerepelnek benne mindazok a dalok, kórusművek stb., melyeket az énekkar az elmúlt évtizedek alatt énekeltek, s amivel szerte a világban vendégszerepeltek.

 

Mindemellett felsorolják a kötetben a vendégszereplések helyszíneit, időpontjait, sikereit, ami egyértelműen bizonyítja a Concordia felbecsülhetetlen értékű „életművét”, amihez szívből gratulálunk. Nem beszélve arról a több tucatnyi kitüntetésről, elismerésről, díjról vagy előkelő versenyhelyezésről, melyet a vegyes kar kapott.

 

A kiadványhoz Keszegh Béla, Észak-Komárom, valamint dr. Molnár Attila, Dél-Komárom polgármestere írt előszót.

 

Fontos része a kötetnek Stirber Lajosnak, a komáromi GAUDIUM vegyes kar és hangszeres kamaraegyüttes karnagyának történeti ismertetője, aki a Concordia megalapítása előtti komáromi dalegyesületek, a komáromi kóruslét működését is bemutatta, méltatva a Concordia énekkar megalapítását megelőző komáromi karnagyok – Krizsán József, Schmidt Viktor, Jarábik Imre, Tarics János, Krausz Mór – áldásos tevékenységét.

 

S ha már Kodály-idézettel kezdtem írásomat, azzal is fejezem be, ami nemcsak a Concordia vegyeskar négy évtizedes tevékenységére érvényes, hanem a magyarság mindenkori magatartására is:

 

„Ami megtartott Európában idáig, majd csak megtart ezután is. Mi lehet az? Nem az, amiben alkalmazkodtunk, hasonlók lettünk környezetünkhöz, hanem amiben különböztünk tőle. Hisz, ha mindenben hasonlókká lettünk volna, eltűnt volna a magyarság.”

 

A Concordia egy 1956-os komáromi emlékesten, 2016. október 17-én

 

Tarics Péter

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 5 olvasónak tetszik ez a cikk.