Nyitókép: Nagy Tibor
Ezen a héten Nagy Tibor plébániai kormányzót (Baka) kértük fel arra, hogy lelki táplálékot, erőforrást biztosítson mindazoknak, akiknek szükségük van rá ezekben az egyre nehezebben tűrt napokban.
,,Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.”
Húsvét 2. vasárnapja mindig az isteni irgalmasság vasárnapja. Tudjuk jól, hogy az Úr Jézus nem egyszer tanított arról, hogy az ember megtapasztalhatja a Mennyei Atya irgalmát. De ugyanakkor parancsot is adott arra, hogy legyünk irgalmasok másokkal szemben. Azt mondja Jézus: ,,Legyetek irgalmasok, amint Mennyei Atyátok is irgalmas.” És ez Jézusnak nem egy kérése hozzánk, hanem parancsba adja tanítványainak: vagyis nekünk. Tehát, ha valaki Jézus nyomába akar lépni, akkor Jézusnak ezt a parancsát nem hagyhatja figyelmen kívül. Szent II. János Pál pápa azt mondja, hogy ,,Aki irgalmas embertársához, az tulajdonképpen Isten irgalmasságához közeledik.”
Az irgalmasság egy lelki fegyver a gonoszsággal és a bűnnel szemben és ugyanakkor egy eszköz, mely közelebb visz bennünket Jézus Krisztushoz. Az Isten színe előtt biztos, hogy nagy érték az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása, hiszen Ozeás prófétánál ( Oz 6,6 ) ezt olvashatjuk: ,,Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.” Az irgalmasság cselekedetei pedig a szeretetre épülnek: a szeretetnek a tettei. Ezért az irgalmasság cselekedetei nem csak, hogy közelebb visz bennünket az Istenhez, de egymáshoz is és élhetőbbé teszi ezt a világot. Az irgalmasság cselekedetei megmutatják azt a kaput, amely kivezet bennünket az önző életmódunkból.
Lényegében, amikor az irgalmasság cselekedeteit gyakorlom, akkor azt teszem, amire a másik embernek igazán szüksége van. Az irgalmasság cselekedeteinek két csoportja van: lelki és testi. Ezek felsorolása minden imakönyvben megtalálható. Ide tartozik például az éhezőknek enni adni, ruhátlant felruházni, élőkért – holtakért imádkozni, betegeket látogatni, halottakat eltemetni. Csupa olyan cselekedetek, amelyekre szinte nap, mint nap lehetőségünk adódik.
Az is az irgalmasság cselekedetének minősül, ha én másokat lélekben felemelek, vigasztalok. Például, ha valakinek azt mondom, hogy milyen jó hogy van, hogy mennyire fontos az Istennek és nekem is. És ez főleg akkor ér sokat, ha ezt egy olyan embernek mondjuk, aki idős kora miatt például értéktelennek vagy hasznavehetetlennek tartja magát. Vagy egy betegnek, aki úgy érzi, hogy csak terhére van a családjának, a szeretteinek. Ilyenkor Isten eszköze vagyok, mert amikor másokkal irgalmasságot gyakorlok, akkor Isten szeretetét, irgalmasságát közvetítem másoknak. Persze fölmerülhet bennünk a nagy kérdés, hogy miért legyek mindig én az irgalmas, miért segítsek én mindig??? Szent II. János Pál pápa adja meg erre választ. Azt mondja, hogy ,,Aki irgalmas másokhoz, vagyis másokat megajándékoz jótettekkel: az maga is ajándékot nyer!”
Elgondolkodtató, hogy az Istennek miért is fontos az, hogy én gyakoroljam az irgalmasság cselekedeteit másokkal? Talán a legjobban a szülők érthetik ezt meg, akik szintén azon vannak, hogy gyermekeik szeressék egymást az életben. És ez azért fontos egy szülőnek, mert szereti őket.
Az Isten is szeret bennünket – bűneinktől függetlenül – ezért az ő számára is fontos, hogy mi is szeressük egymást, vagyis hogy gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit egymással.
Nagy Tibor plébániai kormányzó
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
